időjárás 1°C Taksony 2022. november 29.
logo

A rekordok országa

Szentesi Zöldi László
2004.10.30. 17:34

Huszonnégy órás maratoni utazás után a repülőgépről letekintve már körvonalazódik a sziget – csakhogy nem keletről nyugatra, hanem délről északra haladunk a főváros, Tajpej felé. A tajvani légitársaság mindmáig nem érintheti a Kínai Népköztársaság légterét, ezért kényszerültünk kitérőre. Mintha errefelé még nem ért volna véget a hidegháború.

A probléma lényegéről, a két ország között máig feszülő ellentétről – értelemszerűen – eltérően vélekednek a felek. Peking magáénak tekinti Tajvant, más kérdés, hogy állítólagos fennhatóságát fél évszázada nem gyakorolja a Dunántúl nagyságú szigeten. Tajpejben ezzel ellentétben úgy vélik, hogy ők a kínai állameszme letéteményesei, aligha véletlen, hogy önmagukat Kínai Köztársaság néven nevezik, szemben a „szárazföldi Kínaként” emlegetett népköztársasággal. Miután a Kuomintang főparancsnoka, Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek) vereséget szenvedett a Mao Ce-tung (Mao Zedong) vezette kommunistáktól, 1949-ben maradék hadseregével áttelepült Tajvanra. Azóta létezik a 23 milliós „kis Kína” a hatalmas, 1,3 milliárdos kommunista berendezkedésű ország mellett.
A tajvani fővárosban nincs nyoma semmiféle történelmi sokkérzésnek vagy éppen felsőbbségtudatnak. Pedig ez utóbbira minden okuk meglehet, hiszen az elmúlt fél évszázad szinte páratlan gazdasági fellendülést hozott az itt élő 23 millió embernek.
– Miután a Magyar Köztársaság nem ápol hivatalos kapcsolatokat Tajvannal, mi intézzük a két ország közötti tennivalókat – szögezi le Mátyus Sándor, a tajpeji Magyar Kereskedelmi Iroda vezetője. – Tavaly térségünkből Magyarország volt Tajvan második legfontosabb gazdasági partnere, mintegy 300 millió dollár összforgalommal. Amellett, hogy a Kínai Népköztársaság is rendkívül fontos számunkra, nem túlzás azt állítani, hogy Tajvan megkerülhetetlen. Elvégre a világ tizenötödik legerősebb gazdaságáról van szó, és ezt nekünk, magyaroknak is figyelembe kell vennünk.
Valóban, lenne mit tanulni a tajvaniaktól. Tévedés azt hinni, hogy az itt élő emberek beleszülettek a jólétbe, kedvező életkörülményeiket, irigylésre méltó gazdagságukat valójában lépésről lépésre alakították ki. Tajpejből nyugat felé haladunk az autósztrádán. Szembetűnő, hogy mennyire egymás mellett él a múlt és a jelen, a felhőkarcolók tőszomszédságában ősi templomok és hatalmas Buddha-szobrok jelzik a Hsinchuba vezető utat. A tengerparti városban talán közelebb kerülünk a tajvani csoda megértéséhez. Látványos külsejű, szép parkkal körülbástyázott kutatóközpontba érkezünk, amely a humán erőforrás elsődlegességét hirdeti mindennemű technokráciával szemben. Jason Hsu igazgató imponáló statisztikai adatokkal megtámogatott előadásából kiderül, Tajvanon semmit sem bíznak a véletlenre. Hat év leforgása alatt 620 millió dollárt fordítottak kutatásokra, és hogy nem kidobott pénzről van szó, bizonyítja a kutatóintézet számítása: minden befektetett dollár tízet fial a költségvetésben.
Tajvanon járva az az ember érzése, hogy a rekordok földjére érkezett. A fővárosban éppen szállodánk mellett tör az ég felé a világ legmagasabb épülete. A kicsiny országban egy esztendő leforgása alatt 125 ezer konferenciát és képzést tartottak. A diplomások száma igen magas, sokan a legjobb amerikai egyetemeken szerzik meg tudásukat, azután hazatérnek hazájukba, hogy ismereteiket otthon kamatoztassák. A médiaviszonyokról mindent elmond, hogy Tajvanon csak hírtelevízióból hat működik, és akkor még nem beszéltünk a helyi televíziók átláthatatlan sokaságáról. Valamilyen rejtélyes oknál fogva a relatíve kicsiny sajtópiacon nemcsak elférnek, de meg is élnek egymás mellett a különféle médiumok.
Gazdasági téren aligha akadnak megoldhatatlan ügyek, a problémák többsége Tajvan felemás politikai helyzetéből adódik. Amióta a néhai Richard Nixon amerikai elnök a Pekinghez fűződő jobb viszony érdekében voltaképpen feláldozta Tajvant, és megszakította diplomáciai kapcsolatait a szigetországgal, Tajpejben mindent megtesznek azért, hogy politikai és gazdasági elismertségüket szélesítsék a világban. Jelenleg huszonhat – többek között karibi, latin-amerikai, afrikai – ország ápol diplomáciai kapcsolatokat a szigetországgal, ami már csak azért is egyfajta merészség részükről, mert ezekkel az államokkal Peking azonnal megszakította hivatalos kapcsolatait. David Huang, a Kínai Népköztársasággal foglalkozó minisztérium helyettes vezetője úgy véli, hazájára szuverén államként kell tekinteni.
– Sajnálatos tény, hogy az 1992-es hongkongi tárgyalások óta országaink között nem került sor hivatalos találkozóra. Véleményünk szerint a merev pekingi álláspont miatt nem lehetséges az elmozdulás közös ügyeinkben. Állandó katonai fenyegetettségben élünk, a kínai szárazföldről jelenleg is mintegy 600 rakétát irányítanak országunkra, és számuk évente növekszik. Csakhogy amíg a világ nemzetei szabadon élhetik meg identitásukat, bennünket korlátoznak jogainkban. Vegyük például az athéni olimpiát, ahol megszületett az első tajvani aranyérem, és a győztes mégsem ünnepelhetett teljes szívvel, hiszen nem játszották el nemzeti himnuszunkat.
Ennek ellenére a tajvaniak mégis bíznak jövőjükben, derűsen és reménykedve tekintenek a jövőbe. Az ember lépten-nyomon megtapasztalja a keleti emberre jellemző mértéktartást és okos mérlegelést. Amely tulajdonságok – cseppet sem mellékesen – a politikaformálásban is elengedhetetlen tulajdonságok. Nem véletlen tehát, hogy a „kistigrisek” közül a legkényesebb geopolitikai helyzetben élő Tajvan immáron fél évszázada őrzi a törékeny békét.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.