Uniós büdzsé: korai szüret

Miközben a Gyurcsány-kormány többlettel tervezi zárni az évet az EU-költségvetéssel szemben – majd meglátjuk, hogy így lesz-e –, továbbá a 2006-ig tartó időszakra 1,5 milliárd euró érkezését prognosztizálja a baloldali kabinet, addig mind az Európai Bizottság, mind pedig az Európai Parlament javaslataitól messze elmaradó, inkább a nettó befizető tagállamok érdekeit tükröző, szigorú költségvetést hagytak jóvá a jövő évre vonatkozóan az Európai Unió tagországai. A konkrétumokról annyit, hogy az uniós büdzsé teljes kiadása 106,3 milliárd eurót tesz majd ki – ez az összesített uniós GDP-nek pontosan az egy százaléka. Ez egyébként az EU keleti bővítése utáni első teljes költségvetés; az elfogadott verzió alapján a kiadások az előző évhez képest 6,5 százalékkal nőnek, amely jócskán elmarad a parlament 11,5 százalékos elképzeléseitől. Amitől tartani lehetett – a költségvetési szigortól –, tehát bekövetkezett.
Az egyszázalékos küszöbnek egyébként az ad jelentőséget, hogy a közösség hat olyan tagállama (Ausztria, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia, Németország és Svédország), amely nettó befizetője az uniónak – vagyis többet fizet be a közös kasszába, mint amennyit visszakap onnan –, a 2007-tel kezdődő hét évben felső határként kívánja rögzíteni ezt az értéket a jelenlegi, egyébként 1,24 százalékos elvi küszöb helyett. S miután a felsorolt országok – különösen Németország, amelyre a teljes befizetések huszonöt százaléka jut – egyben eltartói is a büdzsének, az álláspont súlyához nem férhet kétség.
Félretéve a számmisztikát, a költségvetési szigornak voltak persze előzményei – már csak ezért is kelt visszatetszést a kormány korai „szüretelése”. Kiderült, hogy hosszú idő után az idei lesz az első olyan év, amikor az EU költségvetése deficitessé válhat, hiszen mindkét nagy kiadási területen – az agrárköltségvetésben és a regionális fejlesztésben – a tervezettnél nagyobb ütemű kifizetések jelentősen meghaladják a tervezettet.
Kérdés, farigcsálhatják-e ezeket a tételeket az uniós döntéshozók? Nos, nem lesz könnyű, hiszen az agrárkiadásokhoz – amelyek a teljes EU-büdzsé felét jelentik – a következő egy évtizedben nem lehet hozzányúlni, ugyanis a legnagyobb uniós agrártermelő, Franciaország követelésére befagyasztották ezt a területet egészen 2013-ig.
Hogy ne áruljunk zsákbamacskát, a deficit nem írható a májusban újonnan belépett tagországok számlájára. Ugyanis a régi tagállamoknak is a tervezettnél többet fizettek ki fejlesztési támogatásként, vagyis a hiányt nem pusztán az új és általában viszonylag szegény, tehát regionális támogatásban részesülő tagállamok májusi belépése okozta. Amúgy nagy pénzekről van szó, s ha az első pillantásra is csak szerény mértékűnek tűnik a megszorítás, az az egyes tagországok, így hazánk esetében, akár rövid távon és közvetlenül is jelentkezhet.
A jelek szerint tehát nem lehet kizárólagosan az uniós forrásokra építeni a jövőt, valamint a mostani uniós átlaghoz képest 30-40 esztendős lemaradást brüsszeli pénzekből ellensúlyozni. Ráadásul egy tovább szigorodó környezetben – gondoljunk csak az említett hat nettó befizető tagállam harcára. Ha tehát a 2005-ös lesz minden idők legszigorúbb uniós költségvetése – miként definiálják azt a szakértők –, akkor nem tudni, hogy mi lesz például 2006-ban, illetve mi várható a 2007-ben kezdődő új pénzügyi időszaktól, amikortól is a kiadások további visszafogása várható.
Akárhogyan is alakul, az nem lesz válasz a kormány részéről, hogy mégsem kaptunk annyi uniós pénzt, mint lehetne – csak majdnem.