Draskovics operettje

Leszámítva a nagy csinnadrattával kivetett banki különadót, a társadalom alacsony jövedelmű rétegeinek egyáltalán nem kedvező, új kétkulcsos szja-rendszert, illetve a fiataloknak „elérhetetlen” kondíciókkal – havi 70-80 ezer forintos törlesztőrészlettel – meghirdetett Fészekrakó programot, gazdaságpolitika értelemben az elmúlt hónapokban túl sok minden nem történt. Bár Gyurcsány Ferenc a közelgő 2006-os választások kapcsán láthatóan minden területen „stand by”, vagyis készültségi állapotban van, úgy tűnik, a reálgazdaság szereplői, az üzleti szféra aktorai hiába várják, hogy a különböző egyszemélyes kormányfői show-műsorok után valóban érdemi döntések szülessenek – a többi között végre elkezdődjön az átfogó államháztartási reform, csökkenjenek a vállalkozások terhei, mérséklődjön a helyi és állami bürokrácia, ugyanakkor bővüljön a nemzetgazdaság, s ezzel együtt ne boruljon meg az egyensúly.
Sajnos az elmúlt napok „szenzációja”, mármint az idei (?) adóreform is a fenti folyamatot erősíti: marketing és PR minden mennyiségben, konkrétumok nélkül. Aki esetleg elfelejtette volna, pontosan egy héttel ezelőtt konzultációs sorozatba kezdett Draskovics Tibor pénzügyminiszter a vállalkozói és adó-tanácsadói érdekképviseletek vezetőivel az adórendszer rövid és hosszú távú átalakításáról. Persze egy normálisan működő országban az ilyen egyeztetések (is) a pénzügyi tárca feladatkörébe tartoznak – általában akkor, amikor ennek tétje is van; a parlament éves költségvetési vitáját megelőzően. Azt, hogy nálunk erre pont most került sor, csak az aktuálpolitikai helyzetnek tudhatjuk be. Ezt erősíti: a pénzügyminiszter ki is jelentette, hogy Gyurcsány Ferenc kormányfő az adók csökkentésére vonatkozó korábbi kijelentései az általa tett javaslaton alapulnak.
Mindenesetre a pénzügyminiszteri bejelentés lehetséges következményét, miszerint Draskovics Tibor olyan változásokat szeretne kezdeményezni az adórendszerben – akár már az idén is –, amelyek növelik a vállalkozások versenyképességét, de nem járnak az adóbevételek jelentős csökkenésével, felfokozott érdeklődéssel várta a reálgazdaság. Nem is csoda, hiszen a szaktárca első számú irányítója az „ügy érdekében” találkozott Széles Gáborral, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének elnökével, egyeztetett még Parragh Lászlóval, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökével, Demján Sándorral, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége ügyvezető elnökével, valamint a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesületének vezetőivel is. De a pénzügyminiszter a főbb gazdaságkutató cégek képviselőit is körbeudvarolta. Draskovics egyébként azt kérte a vállalkozói érdekképviseletek vezetőitől, hogy gyűjtsék össze a bevételi szempontból nem lényeges (?!), de a cégek működését akadályozó előírásokat, szabályokat. A lényeg persze az, hogy a szaktárca irányítója elismerte, hogy a magas áfaszint versenyképességi problémát jelent, ugyanakkor közölte: ennek orvoslására van javaslata a tárcának. A pénzügyminiszter egyébként a versenyképességet hátrányosan érintő tényezők közé sorolta az áfán kívül a helyi iparűzési adó szintjét, illetve az élőmunka terheit is. A bürokratikus feltételrendszer, a szabályozási környezet is egyszerűsítésre szorul a pénzügyminiszter szerint, aki azonnali kormányzati intézkedést ígért a módosításra szoruló szabályok feltérképezését követően. A sors fura fintora, hogy az állami szabályozás leépítése kapcsán a koordinátori feladatra új vezetőt fog majd kinevezni a PM-ben Draskovics.
A beharangozott, egyébként szükségszerű döntésekkel szemben a szóban forgó konzultációs sorozat után az üzleti szféra képviselői pusztán annyit tudhattak meg, hogy egy új, 3-5 évre szóló adórendszert, adópolitikai chartát kíván kidolgozni a kormány a következő hónapokban. „Többen, szélesebb adóalappal, egyszerűbben, kevesebb adót fizessenek – ez az adórendszer átalakításának legfőbb célja” – mondta a tárgyalások lezárását követően a pénzügyminiszter, aki a vájt fülűek kedvéért még hozzátette: az általános forgalmi adó 25 százalékos felső kulcsát legalább 5 százalékponttal kívánják csökkenteni, a középső 5 százalékos és az alsó 5 százalékos kulcsot egységesíteni, miközben a gyógyszerek áfája nem változna. Aki pedig arra volt kíváncsi, miként is alakult az iparűzési adó átalakítása, megtudhatta, hogy a kérdés – miként azt bejelentették korábban – napirendre került, helyébe a társasági adóval kombinált adónem léphet. Ugyanakkor kiderült az is, hogy a vagyon típusú adóelemek bevezetése is elképzelhető: a kormány vagy a PM jelenlegi szándékai alapján lépésről lépésre, a hároméves program keretében ez is felmerülhet. Ezek szerint a konkrétumokra három esztendőn belül fény derül.
A fentiek után, az áttekinthetőség kedvéért, most pontról pontra haladva foglaljuk össze, hogy a Gyurcsány-kormány új gazdaságpolitikai dobása, az adórendszer tervezett átalakítása miért tűnik pusztán a 2006-os parlamenti választásokat felvezető kampányakciónak, nem pedig reálisan megvalósítható célkitűzésnek.
1. Az adórendszer reformja a legtöbb cég versenyképességét természetesen javítaná, ugyanakkor az államháztartás bevételeiben jelentős kiesést okozna.
2. Az iparűzési adó tervezett átalakítása, vagyis a társasági adóval kombinált új adónem beiktatása egy nagy kérdést vet föl. Mi lesz az egyébként is forráshiányos önkormányzatok költségvetésével, s milyen torzulást eredményez az új konstrukció a települési és az állami bevételek között.
3. Az élőmunka terheinek jelentős mérséklése csak egy átfogó államháztartási reform útján valósulhatna meg. Ha ugyanis a jelenlegi szisztémában csökkenek a közterhek, úgy összedőlhet a tb- és a nyugdíjbiztosítási rendszer. Bármennyire is próbálja tehát a meggyengült politikai helyzetben lévő pénzügyminiszter szépítgetni bizonyítványát és kiemelni a konzultációs sorozat pozitívumait, be kell látnia, hogy nem sikerült a megfogalmazott célt, az adó- és járulékrendszer valamennyi elemét érinthető adórefomot világosan felvázolnia. Ez az akció egyébként neki sem tesz jót, hiszen azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a magyar pénzügyminiszter nemhogy a folyamatban lévő intézkedéseit – nevezetesen az áfavisszatartást, amely már eddig több mint kétmilliárd forintjába került a költségvetésnek – képtelen megoldani, hanem ad hoc módon tervez adóreformot. Viszont a kormányfő egyszemélyes show-műsorai után megismerkedhettünk egy új kormányzati műfajjal; a Draskovics Tibor által komponált operettel.
A gond az, hogy a magyar gazdaság sajnos tényleg a legversenyképtelenebb a régióban.