Ha a profi minősítés mellé jelzőket sorolunk, az elsők egyike általában az „érzelemmentes”, de a tragikus szituáció most feloldja a szokásos gondolattársítást. Hiszen az élsportoló, ha olykor útban is van a géppé válás felé, azért még csak-csak ember maradt. E felismerés a dunaújvárosi kézilabdás lányok minden percének sajátja, ahogy Kocsis Erzsébet ügyvezető igazgató – vb-ezüst- és olimpiai bronzérmes, tíz esztendeje a világ legjobbjává választották – fogalmaz: átrendeződött számukra a világ.
– A múlt szerdai tragédia óta tulajdonképpen minden edzésünk teljesen felesleges volt, illetve annyit azért használt, hogy együtt töltöttük az időt – folytatja Kocsis Erzsébet. – Anita férje, András is eljött hozzánk megköszönni, hogy mi voltunk a felesége második családja, és ez a gesztus legalább némi erőt adott. Úgyhogy a két óriási sokk, a halálhír és a temetés után csütörtökön arról beszélgetünk majd a csapattal, hogy együtt kell élnünk és dolgoznunk a tudattal: Anita nincs többé velünk.
– Pénteken pedig már el is utaznak Valenciába, ahol szombaton BL-rangadót vívnak. A meccs idejére mi a szakvezetés elvárása: a felejtés vagy az emlékezés?
– Amíg azzal foglalkozunk, hogy Anita már nem öltözik velünk, hogy üres a helye, hogy miképpen fejezzük ki méltó módon a gyászunkat a mérkőzés előtt, hogy mi magunk hogyan búcsúzzunk tőle, addig ez nem is kérdés.
– Ha nincs ez a tragédia, akkor is fel kellene vetni: elviselhető-e még a terhelés, ami a legjobb kézilabdázókra nehezedik? Hiszen miközben az egyéni sportolók hónapokat pihenhettek az athéni olimpia után, addig Kulcsár Anitáéknak klubjukban bajnoki és nemzetközi kupamérkőzéseket, a válogatottban decemberben Európa-bajnokságot kellett játszaniuk, majd tíz nappal az Eb után máris következett a Dunaferr–Győr derbi, és azóta sincs megállás.
– Nem, ez így tényleg abnormális. Éppen ezeket a kérdéseket teszszük fel egymásnak a napokban: hova rohanunk, miért stresszelünk állandóan, miért nem kapcsoljuk be a biztonsági övet? Mi történt volna, ha Anita mondjuk tíz percet késik az edzésről? De már nem is száz, hanem 250 százalékot követelünk a játékosainktól, és ebbe nemhogy tíz, hanem egy perc kihagyás sem fér bele. Miközben ott a család, a jövőkép, a felkészülés a civil életre…
– …csakhogy a magyar élsportolók nagy részén ott az állandó tulajdonosi nyomás is: ennyi pénzért, amennyit tőlünk kapsz, csak a miénk vagy, ne tanulj, mással ne foglalkozz, ne szórakozz, ne élj, ne légy anya sem.
– Sajnos így van. Bár a munkába vetett hitem nem ingott meg, mert ebben nőttem fel, kénytelen vagyok belátni: valamit elrontottunk, nem jó irányba tartunk. Nézzük meg a dánokat! Elismerjük, hogy előttünk járnak, miközben délelőtt élik a civil életüket, délutánonként edzenek, mi pedig tízszer annyit dolgozunk. Napi két edzés, videó, állandó utazás, alvás a mérkőzés helyszínén.
– Ha már ez utóbbit említette, kényes, de megkerülhetetlen kérdés következik. Elfogadható, hogy a világ egyik legjobb klubcsapatának egyik legértékesebb játékosa versenyidőszakban naponta ingázzon Sukoró és Dunaújváros között?
– Tényleg kényes kérdés, mert nem akarom bántani Anitát, de nem fogadható el. Van egy nagyon szigorú házirendünk, eszerint mindenkinek lakást kell bérelnie Dunaújvárosban, és a mérkőzéseket megelőző napokon kötelező is ott aludni. Múlt szerdán pedig a Hódmezővásárhellyel játszottunk volna bajnokit. De járjunk ki felnőtt embereket esténként ellenőrizgetni? Ez persze már csak a magunk mentegetése. Anita a legdrágábban fizetett azért, hogy figyelmeztesse a többieket.
– A halálhír érkezte után mennyi idő telt el, míg sportszakemberként azt kezdte mérlegelni: mekkora veszteség érte a klubját?
– Inkább éjszakánként gondolkodom ezen, amikor nem jön álom a szememre. Anita nemcsak a Dunaferr, hanem az egész magyar kézilabda számára pótolhatatlan. Ami a mi csapatunkat illeti, én főleg Bohus Beát sajnálom, most neki lesz a legnehezebb. Mert Anita egyértelműen fölékerekedett a beállós posztján, és ő ezt a helyzetet kiválóan kezelte, szombaton viszont fel kell mennie a pályára, és helyettesíteni a helyettesíthetetlent, kiállni minden pillanatban az összehasonlítást a már örökre hiányzóval.
– Reményei szerint mikorra lehet a Dunaferr Kulcsár Anita nélkül lélekben és sportszempontból teljes csapat?
– Ezt nem tudom. Azt viszont igen, hogy az idény végén szeretnénk méltó módon tisztelegni a sírjánál, és ehhez minél több érmet kellene vinnünk oda.
origo.hu
Titkos atomprojekt a britekkel? Energiabombát robbantott a kormány
