Az őrök ágyrudakat, vasrudakat és a németek mankóit használták… Egyszer egy német kezeit és lábát összekötötték, fejét pedig úgy verték a falba, mint egy ágyúgolyót. A központban Shlomo kedvenc nyírfaszékeit használták, de elégedetlen volt alkalmazott őreivel és éjszakáról éjszakára megismételte a kínzást. A holttesteket reggelente a hullaházba vitték, és a halottak nevét Shlomo följegyezte. A testek száma óriási volt. A németekkel verették egymást: egymás gerincére kellett ugraniuk és egymás orrát nyomni. Olyan erővel ütötték a németeket, hogy az egyiknek kiesett az üvegszeme. Az őrök megerőszakolták a német nőket, egy 13 éves kislány terhes lett, és arra tanították be a kutyáikat, hogy a német férfiak nemi szervét leharapják a „sicc” parancsra… Ilyen és még ennél is szörnyűbb sors jutott osztályrészül azoknak a lengyelországi németeknek, akiket a korabeli hatóságok kiszolgáltattak a Morel-féle táborparancsnokoknak. A fenti részlet John Sack Szemet szemért című tabudöntögető könyvéből származik, amely a háború utáni lengyelországi megtorlások német áldozatainak állít emléket. A borzalmakra Lengyelország 1945. novemberi szovjet megszállása után került sor – Sztálin ekkor határozta el, hogy a nácitlanítás örve alatt fizikailag is megsemmisíti a maradék kelet-európai németséget. Csak Lengyelországban mintegy 80 ezren pusztultak el néhány hónap leforgása alatt.
A jelenleg 86 éves Shlomo Morel túlélte Auschwitzot, de miután a rokonai egytől egyig elpusztultak a náci haláltáborban, bosszút fogadott. A harcok elcsitultával belépett a kommunista pártba, és a schwientochlowitzi halálgyár parancsnoka lett, ahol a német foglyok mellett más „gyanús elemeket”, így az éppen a nácik ellen harcoló, de kommunista szempontból „megbízhatatlan” Honi Hadsereg elfogott tagjait is őrizték. Szemtanúk állítása szerint saját kezűleg fojtott meg német foglyokat, szadizmusa közismert és határtalan volt. A katowicei ügyészség közleménye szerint Morel mintegy 1700 fogoly – legnagyobb részt sziléziai és „népi” német – haláláért felelős. Az irat részletesen felsorolja a táborparancsnok bűneit, az éheztetéstől az orvosi segítség megtagadásáig, nem beszélve a verésekről, kínzásokról, szexuális erőszakról.
1992-ben, a még elő szemtanúk vallomásait követően Lengyelországban egyre több kérdés merült fel a történtekkel kapcsolatban. Az első hírek hatására, 1991 végén Morel levélben 490 dollárt kért Izraelben élő unokatestvérétől, majd amikor megkapta a pénzt, az első géppel a zsidó államba repült, ahonnan azóta sem tért vissza Lengyelországba. Sokat mondó tény, hogy sietségében még katolikus vallású feleségét is „elfelejtette” magával vinni. Lengyel forrásokból származó értesülések alapján anynyit lehet tudni róla, hogy Tel-Avivban él, állítólag megváltoztatta a nevét, de nem folyamodott izraeli állampolgárságért. A többéves kiadatási eljárások alatt világossá vált az is, hogy a helyi hatóságok ismerik hollétét és személyazonosságát.
A nyomozásba időközben az Interpol is bekapcsolódott. A lengyelek röviddel Morel szökése után megindították az első kiadatási eljárást. A megismert tények alapján a hatóságok emberiesség elleni bűncselekmények miatt felelősségre is vonnák, ha kézre kerülne. Hiába azonban az igyekezet, tíz év alatt a zsidó állam két ízben is megakadályozta, hogy a tömeggyilkos elnyerje méltó büntetését. Először 1999-ben, majd tavaly decemberben utasították vissza a lengyel kérést.
Néhány évvel ezelőtt elsősorban arról folyt a vita, hogy a népirtás fogalma milyen módon és a konkrét esetben milyen érvénnyel alkalmazható az ügyben. Akkor a vita eldőlni látszott. Bár Barbara Makosa-Stepkowska, a varsói igazságügyi minisztérium szóvivője akkor úgy vélte, az izraelieknek mindenképpen ki kellene adniuk Morelt, azt is hozzátette, ha ellenkező döntés születik, a táborparancsnokot csak a zsidó állam határain kívül lehetne letartóztatni és felelősségre vonni. Egyes vélemények szerint a zsidó állam a holokauszttúlélőket megillető védelem miatt nem adja ki Morelt – figyelemre méltó azonban egy új értesülés, amely szerint a táborparancsnok mégsem auschwitzi túlélő, sőt a második világháború idején Lublinban bujkált, és köztörvényes bűncselekményeket hajtott végre. Időközben gyűltek az anyagok, új szemtanúk jelentkeztek, és a lengyelek ismét Morel kiadatásáért folyamodtak. Bár ismét elutasították őket, az ügy óriási nemzetközi felháborodást keltett. Sokan úgy tartják, az ügy egyfajta precedens, hiszen ha valamilyen formában bíróság elé állítanák az aggastyán gyilkost, talán más kelet-európai kommunista tömeggyilkosok is elnyernék méltó büntetésüket. Elvégre ez az utolsó esély a köztünk élő háborús bűnösök és békebeli hóhérok felkutatására, az igazság kiderítésére.
origo.hu
Karácsony Gergely egy csődtömeg, aki teljes mértékben kudarcot vallott Budapesten
