Terjedelem híján Gyurcsány Ferenc sportot érintő politikusi pályafutásának csak a legközelebbi múltját, valamint a jelenét taglaljuk, hiszen már a kezdetek kapcsán olyan alapvető és megfejthetetlen rejtélyekkel kerülünk szembe, mint hogy miért lett éppen sportminiszter. Ebbéli munkáját aztán önmaga minősítette, amikor első kormányfői intézkedései között megszüntette volt minisztériumát. Azért az Athénban sikerrel járó sportolók fényében ő is megfürdött, mert bár az „aranygép” érkezésekor csúnyán kifütyülték, még miniszterelnök-jelöltként szeptemberben 40 százalékkal, 150 millió forinttal megemelte a jutalmak összegét. Az első gesztust követte a második, amikor a paralimpián eredményt elérő fogyatékos honfitársaink pénzjutalmát az épek olimpiai szintjére hozatta.
Ezzel persze nem oldotta meg a szféra mindennapos gondjait, de a később történtek ismeretében talán előre gondolkodott. Tudta, hogy nem lehet örökké titokban tartani a főképpen a versenysportot érintő drasztikus forrásleépítést. Októberben kiszivárgott, hogy a 2005-ös költségvetésben csak 850 millió forint lesz erre a területre a 2004-es 2,4 milliárdhoz képest (utóbbit persze a közvetlen olimpiai felkészülés is „terhelte”). Az össztársadalmi felháborodást tapasztalva jött a következő gesztus, hiszen az Országgyűlés sportbizottsága előre „levajazott” módosító javaslatainak elfogadásával novemberben a sportra szánt állami összeg hipp-hopp, 1,7 milliárd forinttal nőtt.
A számolni tudók halk szavára – mármint hogy ez édeskevés mind a korábbi évekhez, mind az MSZP által a 2002-es választásokon ígértekhez képest (a sportra szánt pénzek 2004-re elérik a költségvetés egy százalékát) – csak akkor hallgattak újra, amikor január 12-én közszemlére tették a versenysportra szánt forrásokat. A MOB-on keresztül 762 millió, a Nemzeti Sportszövetségen át 380 millió forint: ez nominálértéken éppen a fele a 2001-esnek, a reálértékről nem is beszélve. A felére – néhány sportágnál negyedére – kurtított összeg érthető indulatokat váltott ki az érintettekből, de a korábbiak alapján várható volt a válasz egy újabb gesztus képében. S lőn: tegnap Gyurcsány Ferenc bejelentette, hogy a kormány javaslata alapján a magyar sportra szánt 20,3 milliárdos összeget 1,2 milliárd forinttal bővítik az idei költségvetés tartalékának terhére, míg a 2006-os költségvetés tervezésekor a sportra szánt támogatás az inflációt jelentős mértékben meghaladó módon nőne. Hogy mihez képest, arról nem szólt.
A bejelentés előtt még félórás konzultációt tartott sportvezetőkkel, akik szerinte egyetértenek abban, hogy ezzel az összeggel az idei feladatok megoldhatók. Gyurcsány Ferenc elmondta, bízik benne, hogy most már semmi nem veszélyezteti a hazai sport nyugalmát. A pluszösszeg elosztására a köztestületek tesznek javaslatot, és a végső szó a Nemzeti Sporthivatalé, amelynek felügyelete a kormány javaslatára átkerül a Miniszterelnöki Hivataltól a Belügyminisztériumhoz.
A magyar sport pedig, mint a koldus, nem mondhat nemet az újabb gesztusra vagy alamizsnára – gusztus dolga, minek tekintjük –, mert különben éhen hal. Így aztán érthető, ha az egyik fő kritikus, Csötönyi Sándor, az ökölvívó-szövetség elnöke is e szavakkal távozott a megbeszélésről: „A sportban ez a győzelem napja. Az illetékesek végre megértették, hogy a sportvezetők nem azért kiabálnak, mert így tetszik nekik, hanem azért, mert baj van. Most viszont boldogok vagyunk.”
Azért kívánunk ennél még fényesebb győzelmeket, felhőtlenebb boldogságot.
Rangos mezőny. A szerdai parlamenti konzultáción Gyurcsány Ferenc kormányfő mellett részt vett Lamperth Mónika belügyminiszter, Kiss Péter kancelláriaminiszter, Ábrahám Attila, az NSH vezetője és helyettese, Füleky András, Vitray Tamás, a Nemzeti Sporttanács elnöke, továbbá Hegedűs Csaba, a birkózó-, Csötönyi Sándor, az ökölvívó-, Baráth Etele, a kajak-kenu és Gyárfás Tamás, az úszószövetség elnöke, Sinka László, a kézilabda-szövetség főtitkára, Kökény Beatrix egykori kiváló kézilabdázó, MKSZ-elnökségi tag, valamint Vass Károly, a Sportegyesületek Országos Szövetségének elnöke.
