Érd-ófalu csaknem a második világháborúig soknemzetiségű település volt: magyarok, rácok, németek és kis számban tótok lakták. A rácok a török hódoltság utolsó éveiben és annak megszűnésével több hullámban érkeztek Érdre. E népcsoport elnevezése ragadványnév, hibás általánosítás eredménye – írja Szerbek-e az érdi rácok? című, a Honismeret legújabb számában megjelent cikkében Kerékgyártó Imréné.
A korábbi források többféleképp – illíreknek, bunyevácoknak, rácoknak, horvátoknak – nevezik őket, akik viszont magukat következetesen horvát származásúnak vallják, katolikusok, ám – nyilván környezetük hatására – mégis rácnak mondják magukat. Innen adódik a zavar: a történelem során ugyanis a különféle latin, magyar és német munkák rácoknak általában a szerbeket nevezték. A szó a XII. században a mai Észak-Szerbia területén létrejött Rascia (Raska) nevezetű feudális államalakulatra utal.
Mándics Mihály a jugoszláv lexikon 1966-os kiadásában áttekinti, hogy a Trianon utáni politikai helyzetben gyűjtőnevükön „délszlávnak” mondott népek hányféle elemből állnak. Korábban ez a név ismeretlen volt, használták viszont a sokác, vend, bunyevác, illír, bosnyák, dalmát stb. szavakat.
Kerékgyártóné elmondja, hogy Kudó József, a hajdani érdi plébános drámai sorokban írja le, miként menekültek el egykor az övéi a Dinári-hegység környékéről az éhínség, a nyomorúság elől, és érkeztek meg a „törökmentes” szabad hazába. A menekültek legnagyobb csoportja – Mátkovity Simon ferences atya vezetésével – a Duna meg a Tisza mellett, többek között Mohácson települt meg.
Hóman Bálint és Szekfű Gyula említi: 1687-ben – a már nálunk megtelepült görögkeleti szerbektől nyert információk hatására – újabb rácnak, illetve bunyevácnak mondott horvát eredetű etnikum érkezett Érdre, Ercsibe, illetve Tökölre. Róluk is írja a boldogult emlékű érdi katolikus atya, Kudó József e szép sorokat: „A föld, amelyen élünk – 300 év óta nekünk már hazánk. Három századnak sok küzdelme, könnye, izzadságcseppjei vegyültek a homokba és ideragasztottak minket mindörökre”.

Ferencz Orsolya: A mi fiunk ott ül az űrhajó fedélzetén!