Egyértelműnek tetszik, hogy Nastase gesztusa közel ötven évvel (!) a forradalom után a magyar– román diplomáciai kapcsolatokat kívánta javítani, amikor magyarországi látogatásakor a snagovi töredékekkel érkezett. Azok után, hogy a rendszerváltást követően több kormány is kérte, juttassák el Magyarországra azokat a dokumentumokat, amelyek Nagy Imre és csoportja kinti visszaemlékezéseit tartalmazzák. A dokumentumok a titkos román archívumokba kerültek, s a legutóbbi évekig nem voltak hozzáférhetők. Csak a Bukarestben élő Varga Andrea történésznek sikerült a Securitate-anyagokból sokat lemásolnia. Kutatási eredményeiről 1998 júniusában cikksorozatban számolt be a Magyar Nemzetben. Ezt a falat törte át 2002-ben a Nastase-dosszié. Miért kapta ezt a nevet?
– Azon egyszerű oknál fogva, mert nem tartalmazta a teljes anyagot; 49 dossziényi dokumentum még hiányzott. Nastase azonban megígérte, hogy ezt is át fogják adni, ha mikrofilmre veszik, illetve ha szakmailag feldolgozzák.
– A Nastase-dosszié mit tartalmaz? Mi található benne, és mi nem?
– A 210 oldalból csak 10 oldal Nagy Imre eredeti magyar nyelvű feljegyzése, kézírása. Többségében vázlatok egy későbbi, nagyobb lélegzetű íráshoz. Ezekre támaszkodott. A többi, tehát a 210 oldal nagy része román nyelvre lefordított anyag. Ennek egy részét itthon fordíttattuk vissza, hogy kutatható legyen.
– Nagy Imre magyar nyelvű, teljes snagovi naplóját tehát nem adták ide.
– Nem.
– Pedig rendkívül fontos tudományos munkásságot fejtett ki Snagovban.
– Én inkább úgy mondanám, hogy rendkívül fontos politikai munkásságot fejtett ki. Ugyanis az történt – és beazonosítható –, hogy amikor a különböző információk eljutottak hozzá, és hallotta – mert kezdetben rádiót is hallgathatott – vagy olvasta a különböző sajtótermékeket, amelyekben Kádár Jánosék, illetve a nemzetközi kommunista mozgalom vezető személyiségei Hruscsovtól kezdve Titóig az 1956-os forradalomról nyilatkoztak, minden esetben reagált azokra a nézetekre, amelyek ellenforradalomnak minősítették azt. A snagovi feljegyzések lényege tehát, hogy nem naplót írt a saját életéről, hanem készült arra, hogy meg tudja védeni az igazát, amikor esetleg sor kerül rá, mert egy nemzetközi kommunista pártok előtti politikai vitát akart.
– Elképzelhető, hogy tudatosan olyan információkhoz juttatták, amelyekre – megtapasztalva a feljegyzéseit – reagálásokat is vártak?
– Ez izgalmas kérdés… Meg kell majd vizsgálni. Rainer M. János kutatásai alapján mindenesetre egyértelmű, hogy decemberben és januárban ilyen manipulációról nem volt szó. A Nastase-dosszié arról is árulkodik, hogy a különböző anyagokat mikor fordították le. A Központi Bizottság december 2–3-i, illetve 5-i határozatához fűzött megjegyzéseit például már december 14-én lefordították. Nyilván a románokat is izgatta, hogy mit írt december 8-a vagy 10-e körül, miután néhány napos késéssel megkapta a határozatot. Innentől kezdve álltak rá a román titkosszolgálat emberei nemcsak a lehallgatásokra, hanem a mindennapos fotózásokra is. Tehát ahogy Nagy Imre haladt előre a snagovi napló megírásával, úgy fotózták le az oldalakat és adták le fordítani. Január elejétől kezdve pedig felgyorsultak ezek a műveletek. Bonyolítja a dolgokat, hogy Nagy Imre a kockás spirálfüzetből egyes lapokat kiszakított, és megsemmisítette azokat.
– Ezt honnan lehet tudni?
– Amikor Rajnai Sándor és emberei 1957. április 14-én hazaszállították Nagy Imrét, akkor a rá vonatkozó anyagokat, többek között a kéziratát is megkapták. Azt nem tudjuk, hogy mennyit és milyen formában. A kihallgatási jegyzőkönyvek egy részét már átnéztem, és abból kiderül: Nagy Imre követelte is ezeket a feljegyzéseket, hogy tudjon védekezni, hiszen már sok mindent megfogalmazott és leírt. Viszont nem fogadta el a legépelt változatot, amit először odaadtak neki, mert azt mondta, nem teljes. Ebből az 1957 szeptemberében legépelt változatból tudom, a legvégére odabiggyesztették, hogy Nagy Imre mely oldalakat szakította ki. De a románok lefotózták ezeket is!
– Tehát ha jól értem, akkor van egy eredeti kézirat, amit lefotóztak a fogva tartók, s ebben benne vannak a Nagy Imre által valamilyen ok miatt megsemmisített oldalak is. A későbbi változatban azonban ez utóbbiak már nem szerepelnek.
– Így van. Éppen ezért nagyon alapos rekonstrukciót kell végrehajtanunk. Egy rendkívül aprólékos mikrofilológiai vizsgálódást érdemel a Nastase-dosszié, illetve az eredeti napló és annak a rendőrség által legépelt változata, a lábjegyzetekről nem is beszélve. A magyarra visszafordított változattal is össze kell vetnünk az eredeti kéziratot.
– Mire utalnak a kiszakított feljegyzések?
– Ezek a legkeményebben megfogalmazott mondatok, talán Nagy Imre is úgy érezhette egy-két esetben, hogy igazságtalanul mond ítéletet. Engesztelhetetlenül és rendkívül őszintén minősítette Kádár Jánosékat, a dogmatistákat, Hruscsovékat, a kommunista vezetést, amiért leverték a forradalmat, vagy közreműködtek abban. Az írás felkészülést is jelentett. Felelevenítette a forradalmi napokat, és gondolataihoz válaszokat keresett. Gyötrődött írás közben. 1957. február végén azt írta: „Újra áttanulmányozva a több mint 550 oldalt, arra a meggyőződésre jutottam, hogy jobb abbahagyni. (…) Az események hatása alatt – s ez elkerülhetetlen – egyoldalúság, elfogultság, a kritikai szemlélet elégtelensége és a belőlük folyó hibás következtetések érvényesültek. A személyes megbántottság, sértődöttség, harag nem kis szerephez jutott. Mindezt ki kell majd az anyagból küszöbölni, mert nem lehet helye a marxista elemzésben, és mert téves, hibás következtetésekhez vezet.” Rainer M. János mutat rá, hogy Nagy Imre írásában az 1955-ös vitairatok kommunista-reformer nyelvét használta.
– Bizonyára tudatában volt annak, hogy feljegyzéseiről másolatot készítenek.
– Valószínű. De dokumentálni is akarhatta nézeteit, aminek a Gondolatok, emlékezések címet adta. Ez politikai végrendeletének tekinthető tulajdonképpen.
– A román nyelven kívül nem készültek orosz nyelvű fordítások a naplóból?
– Ezt még nem tudjuk pontosan. További kutatások szükségesek. Én feltételezem, hiszen a román politikai vezetésnek érdekében állt, hogy jó kapcsolatot ápoljon Hruscsovékkal. Azt is tudjuk most már, hogy Gheorghiu-Dej román pártfőtitkár és a szűk politikai vezetés tagjai szintén olvasták a snagovi naplót. Gheorghiu-Dej írásban megjegyzéseket fűzött hozzá. Természetesen ezt nem adták oda a románok, viszont éppen most hallottam, hogy az elmúlt év végén könyvben megjelentette egy román történésznő, Elena Irina Ioanid.
– A hiányzó 49 dossziényi anyag mikor került haza?
– Tudomásom szerint 2003-ban. Tóth András titokminiszter kint járt Iliescunál és Nastasénál, és ennek a tárgyalásnak az eredményeképpen mikrofilmen megkaptuk a dokumentumokat. Az elmúlt egy évben pedig az Országos Levéltár mellett egy különbizottság foglalkozott az anyagokkal, amelyek Gecsényi Lajos főigazgató szerint mára kutatható állapotba kerültek.
– Mi a távlati elképzelés a snagovi naplóval?
– A forradalom ötvenéves évfordulójához közeledvén, 2006 nyarára mindenképpen szeretnénk egy teljes körű kritikai kiadást megjelentetni belőle, tehát úgy összeszerkeszteni, ahogy Nagy Imre megírta. Az erre a célra kijelölt csapat már felállt. Természetesen a kiadáshoz a mártír miniszterelnök lányának, Nagy Erzsébetnek a hozzájárulására is szükség van. Bízunk benne, hogy szabad utat kapunk tőle.
miniszterelnök
Orbán Viktor: Hajrá magyarok!
