A világ tüdejének nevezett amazóniai esőerdőkért folyó harcban mind gyakrabban jut szerep a fegyvereknek is. Miként megírtuk, a múlt héten a brazíliai Para államban megöltek egy – a kíméletlen erdőpusztítás ellen fellépő – amerikai misszionárius apácát, a temetése időpontjában pedig két helybélit, akik részesei voltak a fakitermelők és földspekulánsok, valamint a földre áhítozó nincstelenek immár folyamatos konfliktusainak. Para államban, amely a Greenpeace nemzetközi környezetvédő mozgalom adatai szerint a Brazíliához tartozó amazóniai esőerdők csaknem egyharmadának elpusztításáért felelős, az elmúlt húsz évben százakat öltek meg. De hiába a mind erőteljesebb nemzetközi tiltakozás, a brazil kormány nem tudja megállítani a maffia módszereit is alkalmazó erdőfaló csoportosulások előrenyomulását.
Mivel a hírek szerint a konfliktus átcsaphat tömeges öldöklésbe is, szerdán kétezer katonát vezényeltek a térségbe. Ez azonban aligha fogja hosszú időre elbátortalanítani azokat, akik már megtapasztalták, hogy elég néhány útelzárással párosuló tüntetés, és a következetlen kormány sebtében újra kiadja az egyszer már visszavont fakitermelési engedélyeket. Igaz, a kormány a katonák kivezénylése mellett arról is határozott: Para államban négymillió hektár területen esőerdő-rezervátumot, illetve nemzeti parkot létesít. Ez a döntés azonban aligha fékezi meg a Marina Silva környezetvédelmi miniszter által ragadozónak nevezett érdekcsoportokat. Brazília már 2002-ben is létrehozott egy Svájc méretű trópusi parkot, ahol háborítatlanul élhet a régió növény- és állatvilága. Ám a Tumucumaque Nemzeti Parknak leginkább az nyújt védelmet, hogy távol van a lakott területektől, a terjeszkedő ipari zónáktól és a fakitermelők által fenyegetett esőerdők vidékétől. Ha majd a favágók eljutnak a határára, erősen kétséges, útjukat állják-e a tilalmi táblák. A Természetvédelmi Világalap (WWF) vezetői már három éve is úgy vélték, a brazíliai őserdőknek legfeljebb a tíz százaléka élheti túl a találkozást az emberrel.
Meglehet, hogy még ez is optimista becslés. A műholdfelvételek tanúsága szerint az 1,564 millió négyzetkilométer területet elfoglaló Amazónia 47 százalékáról már kiirtották a fákat. A pusztítás üteme két évtizede folyamatosan növekszik, mert az erdőirtók nem vesztegetik az idejüket a hagyományos favágó eszközökre, hanem módszeresen és gyorsan fölégetik az erdőt. Szintén a műholdfelvételek bizonyítják, hogy tavaly már naponta átlagosan 600 tüzet gyújtottak a régióban, majdnem kétszer annyit, mint egy évvel korábban.
Klimatológusok a néhány héttel ezelőtt Argentínában megtartott nemzetközi konferenciájukon arra hívták fel a figyelmet, hogy az erdőégetés nyomán hatalmas mennyiségű szén-dioxid és más mérgező kemikáliák kerülnek a levegőbe, amelyek hozzáadódnak az ipar által kibocsátott óriási szén-dioxid-mennyiséghez, miközben a fogyatkozó esőerdők mind kevesebb oxigént tudnak termelni. Emiatt már nemcsak az emberiség fuldoklik és szenved az üvegházhatás okozta hőségtől, hanem a még álló esőerdők is haldoklanak. A trópusi őserdőnek ugyanis elsősorban esőre van szüksége, a globális felmelegedés miatt azonban sínylődik a mind gyakoribb aszályos időszak miatt. Az amazóniai rengeteg tehát már a fairtók nélkül is pusztul. A múlt héten lépett hatályba a kiotói egyezmény, amelyben az aláíró országok vállalták, hogy az üvegházhatásért felelős gázok kibocsátását 2012-ig összességében 5,2 százalékkal csökkentik az 1990. évi szinthez képest. A szakértők szerint azonban a légköri folyamatok felborult, kényes egyensúlyának helyreállításához ez már nem elég. A már említett argentínai konferencia résztvevői kifejtették: a Föld jövőbeni klímájának alakulásában kulcsszerepet játszó Amazóniában haladéktalanul meg kell állítani az erdőirtást.
A jámbor óhajjal szemben a tény az, hogy a brazil kormány a következő évtizedekben csaknem 3500 kilométer hosszú autóúttal tervezi kettévágni az esőerdőt. Ennek a brazil környezetkutató intézet számításai szerint további 110-120 ezer négyzetkilométernyi erdőterület esik áldozatul, mert az út két oldalán is kidöntik a fákat, 50-50 kilométeres mélységben.
A nyugtalanító jövő. A Föld összes erdőterülete – beleértve a telepítetett állományt is – becslések szerint 2020-ra 1,8 milliárd hektárra csökken, kevesebb mint a felére az 1950-ben kimutatott 4 milliárd hektárnak. A fairtásban Brazília jár az élen, ahol évente átlagosan 50 ezer négyzetkilométer területről tűnik el az erdő. Az utóbbi tizenöt évben egymaga felszámolta a világ trópusi őserdőinek csaknem tíz százalékát. A dzsungel felégetése adja az ország összes, üvegházhatást kiváltó gázkibocsátásának háromnegyedét.
