Miközben a Honvédelmi Minisztérium arról tájékoztatta a sajtót, hogy az afganisztáni magyar békefenntartók a kabuli repülőteret őrzik, és VIP-feladatokat látnak el, katonáink valójában főként olyan járőrözési akciókban vettek részt, amelyek jelenleg a NATO legveszélyesebb műveletei közé tartoznak. Erről tudhatott Farkas Roland százados is, aki nemrég beadta leszerelési kérelmét a Magyar Honvédségnek, mert országos botrány kerekedett Juhász Ferencnek írt leveléből, amelyben súlyos kritikával illette a kabuli magyar misszió ellátását. A tiszt tájékoztatása szerint előfordult, hogy a magyaroknak olyan területeken kellett szavatolniuk a biztonságot, ahol korábban olyan bűnbandát sikerült leleplezni, amely gyerekeket koncolt fel, a belső szerveiket eladta, és a holttestekben drogot szállított Kabulba, gyászmenetnek álcázva magát. A magyarok parancsnoka által vezetett egységnek bombát is kellett hatástalanítania. Katonáink tehát sikerrel teljesítették a feladatukat, de ehhez Farkas Roland szerint nekik sokkal nagyobb erőfeszítésre volt szükségük, mint más nemzeteknek, mert a minisztérium nem gondoskodott a megfelelő ellátásról, és a megelőzést szolgáló civil katonai kapcsolatok fejlesztéséről. A kapcsolatok kiépítése a helyi lakossággal azért fontos, mert ezzel nemcsak azt lehet elérni, hogy a lakosság elfogadja a katonáinkat, hanem azt is, hogy ellássa őket olyan információkkal a „terroristagyanús” emberek mozgásáról, amelyekkel megvédhetik a saját életüket.
Ötször nyújtottam be az erről szóló javaslataimat a katonai vezetésnek, de érdemben nem foglalkoztak vele – panaszolja a százados.
– A civil kapcsolatok erősítésének hiánya miatt folyamatosan veszítettük el a lakosság szeretetét és bizalmát. Miközben a kanadaiak elköltöttek erre százezer dollárt egy évben, iskolákat építettek, kórházakat újítottak fel, én hiába tettem meg a jelentéseimet, nem történt semmi – tájékoztatott Farkas Roland.
A javaslataim lényege az volt, hogy adjanak havonta 2000 dollárt a civil kapcsolatok építésére, hogy fenntartsuk a színvonalat. Ebből többek között meg tudtuk volna javítani az elromlott kutakat, aminek a lakosság nagyon örült volna, hiszen állandó gondot okoz Afganisztánban a tiszta ivóvíz. Ahogy elmaradtak ezek a humanitárius projektek, a lakosság elkezdte kérdezgetni, hogy mit keresünk a hazájukban. Amikor a belga járőröket megdobálták, jelentettem, hogy nagy biztonsági kockázatot kell vállalnunk, ha nem történik intézkedés – mondja a százados, aki szerint hasonló helyzet állt elő a katonáink védelmére szolgáló felszerelésekkel is.
– Nem mindegy, hogy félig tele van a poharunk, vagy üres. Ha a magyar katonák biztonságának szavatolása volt a cél, akkor azt mondom, hogy a pohár félig üres volt – jegyzi meg azzal kapcsolatban, hogy a levele miatt elrendelt katonai vizsgálat szinte minden állításáról elismerte, hogy valós gondokról szólnak, miközben azt hangsúlyozzák, hogy nem voltak a katonáink veszélyben a hiányosságok miatt.
A százados továbbra is állítja, hogy nem voltak megfelelők a katonák terepjáróira felszerelt géppuskaállványok, mert azokat át kellett alakítani, a járőrök védelméhez szükséges drótvágókról szóló javaslatok pedig már a Balkánon és Irakban is felmerültek Szerinte a járőrök fejét veszélyeztető, utaknál kifeszített drótok ellen nem drótvágók, hanem drótterelők hatékonyak, mert a terroristák detonátornak is használhatják a drótokat. A honvédségnél azonban drótvágók kifejlesztésével kezdtek el foglalkozni drótterelők helyett, ráadásul az eszköz „megalkotása” miatt négy hónapig elhúzódott a kiszállítás. Gond volt a század ruházatával is. A katonák olyan megkülönböztető jelzések nélkül utaztak ki Kabulba, amellyel egyértelművé tehették volna, hogy a békefenntartókhoz (ISAF) tartoznak, és nem más alakulathoz. A megkülönböztetéshez szükséges jelzést végül Afganisztánban kellett megvásárolniuk a katonáknak a saját pénzükből.
A százados tapasztalatai szerint Afganisztánban még mindig rengeteg az olyan géppuska, amely ellen nem véd a magyarokkal kiszállított szovjet BTR harci járművek páncélja. A szaktárca fórum rovatában megjegyzik azt is, hogy nem szereztek be a járművekhez olyan elektronikus zavaróberendezést sem, amely tönkreteszi az utaknál elrejtett távirányítású bombákat. A magyaroknak nem volt páncélozott terepjárójuk sem, pedig a kanadaiak egy aknatámadás után e nélkül el sem hagyták a tábort. A németek és a norvégok szintén használnak páncélozott autókat. Mivel Afganisztánban akna- vagy gépkarabély-támadásra lehet elsősorban számítani, a százados szerint a magyarokat is célszerű lenne felszerelni ilyen terepjárókkal. Ehhez képest a világ legjobban elaknásított országába úgy küldtünk alegységet, hogy még az autók ülésén sem volt kevlárhuzat, amely megvédhetné a katonákat.
Farkas Roland szerint a volt tábornokok helyett missziókat is megjárt tiszthelyetteseket alkalmazhatna a szaktárca tanácsadóként. Ezzel elérhető lenne, hogy a magyar alakulat csak szerencsével ússza meg az emberáldozatot követelő támadást.
*****
Egy megtört karrier. Keleti György (MSZP) a parlament honvédelmi bizottságában több résztvevő szerint személyeskedő vallatássá alakította Farkas Roland meghallgatását. A politikus arra kívánta „rávezetni” a századost, hogy protekcióval („csókosként”) futott be karriert. Farkas Roland közlése szerint 14 éves korában határozta el, hogy katona lesz. A katonai főiskola elvégzése után Keleti György avatta fel honvédelmi miniszterként, azt hangsúlyozva, hogy fényes karrier vár rá és társaira. Ehhez képest az első tiszti beosztását Ercsiben töltötte, de ezt az alakulatot egy éven belül felszámolták. Budapestre került, mert már a főiskolás éveiben önszorgalomból letette a felsőfokú angol nyelvvizsgát, így tolmács-fordító tisztként összekötő lehetett a HM magyar–amerikai munkacsoportjában. Az USA-ban és a közgazdasági egyetemen szerzett külügyi szakértői és biztonságpolitikai diplomát. A Civil Katonai Együttműködési Központ tagjaként került Afganisztánba.
origo.hu
Most a magyar tudományos élet megújítása ellen indított támadást a Soros-hálózat
