Lassan két éve, hogy a paksi atomerőműben súlyos üzemzavar történt, radioaktív gázokat juttatva a levegőbe, három és fél tonna veszélyes hasadóanyaggal terhelve meg az üzem kettes reaktorának környezetét. Eközben az erőmű hatástanulmányt készíttetett, és engedélykérelmet kíván benyújtani a hatóságnak a létesítmény üzemidejének meghosszabbításáról. Az elképzelések szerint az üzem működésének végső határidejét 2012–2017-ről kitolnák 2032–2037-re, amennyiben ezt az állami felügyelet alatt álló Országos Atomenergia Hivatal (OAH) engedélyezi az állami tulajdonban lévő erőműnek.
Ezzel kapcsolatban a környezetvédők nemegyszer kifejezték ellenérzéseiket. Két éve a Greenpeace aktivistái az atomerőmű kapujához láncolták magukat, nemrég pedig a zöldek kérésére tanulmány készült a paksi erőműben történő esetleges baleset következményeiről egy független szakmai szervezet részéről. A Die Presse című osztrák konzervatív lap közlése szerint a felmérés eredménye lesújtó, az atomipart képviselő szakértők azonban úgy tartják, elfogult vizsgálat készült.
A BOKU intézet elemzése szerint egy paksi atombaleset következtében nagy mennyiségű szennyező anyag kerülne a levegőbe, amely a környező államokat is érintené, a magyar atomipart támogató szakértők viszont azt állítják, hogy szélsőséges vizsgálati jelentés készült. Az üzemidő-meghosszabbítást mindenesetre a magyar politika általában támogatja, és pártállástól függetlenül szükséges megoldásnak tekinti, mivel az ország villamosenergia-szükségleteinek 36-38 százalékát az erőmű állítja elő, és az atomerőműnek belátható időn belül nem lesz alternatívája. A kérdés már csak az, hogy az atomerőmű mennyire készült fel a további működésre. Műszaki szempontból már régen folyik az előkészítés, de a 2003 áprilisában történt súlyos üzemzavar miatt sokáig úgy tűnt, hogy szinte kártyavárszerűen omlik össze minden ezzel kapcsolatos erőfeszítés.
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) nemrég ismét Magyarországon járt, hogy ellenőrizze, mekkora sikerrel teljesítették az üzemzavar után megfogalmazott ajánlásait a biztonsági kultúra fokozására. A szervezet megállapította, hogy a paksi atomerőműben a korábban feltárt problémáknak csak harminc százalékában tettek jelentős előrelépéseket.
Miroslav Lipar, a NAÜ szakértői csoportjának vezetője beszámolója szerint ennek ellenére pozitív tapasztalatokkal távozott, mert Pakson a beszállítók minősítésére és felügyeletére szigorú rendszert vezettek be, javulást értek el a biztonsággal is összefüggő átalakításoknál, az üzemanyag-kezelésnél, az üzemeltetési tapasztalatok hasznosításánál is.
Az üzemzavar elhárítása azonban még nem kezdődött el, így a sérült, sugárzó fűtőelemek eltávolításának időpontja is bizonytalan. A széttörött fűtőelemeket tartalmazó tartályt ugyan leválasztották a reaktorról, a helyreállításnál viszont előbb indult el a kettes blokk üzemelése, hiszen ennek leállítása naponta ötvenmillió forint bevételkiesést jelent az erőműnek, illetve a Magyar Villamos Művek Rt. tulajdonában álló Paksi Atomerőmű Rt.-nek.
A kettes blokkot a hiba elhárítása előtt már egyszer beindították, a következő üzembe helyezésnek a napokban kezdték el a próbáit. Időközben a hazai zöld- és jogvédő szervezetek beperelték az OAH-t, mivel az nem tette közzé a kettes blokk újraindításának kockázatairól készült szakértői véleményeket. A szóban forgó dokumentumok közlését a hatóság azzal az indoklással tagadta meg, hogy szerzői jogot és üzleti érdeket sértene az adatok közlése. A zöldszervezetek ezzel szemben az aarhusi egyezményre hivatkoznak, amely kimondja, hogy környezetvédelmi ügyekben a teljes nyilvánosságot kell biztosítani.
Az üzemidő-meghosszabbítással kapcsolatos tervekről a NAÜ egyelőre nem nyilatkozott, a szervezet szerint ez minden ország saját döntésén múlik, Ausztriában viszont éles kritika érte emiatt Magyarországot.
– A Die Presse tudósításában egy tanulmányból kiragadott idézetek kerültek egymás mellé, és emiatt szerintünk torzult a megjelentetett információ – közölte lapunkkal Zarándy Pál mérnök, az üzemidő-meghosszabbítást támogató Magyar Atomfórum Egyesület elnöke. Mint elmondta, elolvasták az osztrák lapban említett BOKU intézet felméréséről készült jelentést, és abból számukra az derült ki, hogy a vizsgálatnak nem megfelelők a kiinduló adatai és a modellje sem. Az intézetet ugyanis a Greenpeace arra kérte fel, hogy modellezzék az elképzelhető legrosszabb üzemi helyzetet, vagyis egy elképzelt súlyos balesetet, és ehhez számítsák hozzá a térség elképzelhető legroszszabb meteorológiai viszonyait. Ennek a mesterségesen negatív forgatókönyvnek Zarándy szerint nem túl nagy jelentőséget kell tulajdonítani, különös tekintettel arra, hogy az osztrákok eleve nem túl barátságosak az üzemidő-hosszabbítással kapcsolatban. Megjegyezte, hogy a BOKU intézet vizsgálata kiterjedt minden, Ausztria környezetében lévő atomerőműre, és a modellezett veszélyeztetettség Paks esetében a legkisebbek közül való.
A szomszédos országoknak egyébként nem kell formálisan hozzájárulniuk, hogy Pakson az eredeti terveknél tovább működjön az erőmű, de államközi egyezmények alapján a környező államok is megkapnak minden információt – tudtuk meg a mérnöktől.
Zarándy Pál tájékoztatása szerint az erőmű üzemidejét eredetileg harminc évre tervezték, ami az elsőnek üzembe helyezett blokk esetében 2012 körül lejár, az üzemidő meghosszabbítására azonban megvan a lehetőség, mert vizsgálatokkal bizonyítható, hogy az erőmű nem cserélhető berendezései húsz évvel később is megfelelnek majd a biztonsági előírásoknak. A meghosszabbítás alapja tehát engedélyezési eljárások sorozata, amely bizonyíthatja, hogy az erőmű több tartalékkal rendelkezik a harminc évvel ezelőtti becsléseknél, vagyis lassabban mennek végbe az öregedési folyamatok. Húsz év múlva lehet, hogy lesz olyan alternatív energiatermelési módszer, amely azt eredményezi, hogy végképp nem lesz érdemes a nukleáris erőműveket tovább működtetni, de a szakember szerint ez egyelőre nem látható. Az viszont kérdés, hogy az atomerőművi fejlesztések nem vonják-e el a forrásokat az alternatív energiatermelés kutatása elől. Az atomenergia-ipar támogatói szerint természetesen nemleges a válasz, a zöldek viszont kifogásolják a megújuló energiaforrások alulfinanszírozását.
Az „atomlobbi” úgy tartja, minden ország meg tudja oldani a termelés során keletkező radioaktív hulladékok elhelyezését is. Egyes vélemények szerint azonban ehhez olyan hulladékközpontok kialakítása célszerű, ahová több országból exportálhatnak atomszemetet.
Zarándy Pál állítása szerint azok a vélemények sem mérvadók ma már, hogy az új atomerőművek építése nem versenyképes beruházás a megtérülés kockázata miatt. Elképzelhető tehát, hogy Pakson az erőmű későbbi bővítését is elő lehet készíteni, ha ez energetikailag indokolttá válik. Az erőmű üzemidejének meghosszabbításával kapcsolatban egyre időszerűbb az a kérdés is, hogy ki kaphatja meg az erről szóló engedélykérelem dokumentációját. A Magyar Atomfórum Egyesület ezt nem kéri az erőműtől, mert a dokumentummal nincs semmi tennivalója, de a szervezet vezetője elismerte: nem tudja, hogy ezt az anyagot egyáltalán megkapnák-e az érintettektől. Zarándy Pál természetesnek tartja, hogy az ilyen iratok a gazdasági vetélytársak miatt titkosak, de úgy véli, hogy megfelelő tájékoztatásban részesülhet mindenki a szakmai fórumokon.
A környezetvédők nevetségesnek tartják ezt az érvelést, és mindent bevetettek már a dokumentumok megismerése érdekében az előre be nem jelentett tüntetéstől a bírósági feljelentésig. Bernhard Drumel, a Greenpeace kelet-közép-európai régiójának vezetője korábban egyenesen kijelentette: „Felelőtlennek tartjuk a magyar kormányzat terveit, melyek a paksi atomerőmű élettartam-hosszabbítását érvényes államigazgatási döntések nélkül is előre eldöntöttnek tekintik. A Magyar Köztársaság alkotmányának megsértését jelentheti, hogy a magyar kormányzat az érintett lakosság megkérdezése nélkül hozott stratégiai döntéseket az atomerőmű élettartamának ügyében.”
– Az 1996-os atomtörvény értelmében az üzemidő-meghosszabbítás a parlamenttől is függ, de az Országgyűlés mai állapotát tekintve ez nem elegendő az elképzelés társadalmi elfogadtatásához – véli Ámon Ada, az Energia Klub (EK) nevű zöldszervezet vezetője. Szerinte óriási szerepe van a civil szervezeteknek, mert ezek olyan kérdéseket vethetnek fel a döntéshozóknak, amelyek általában az állampolgároknak nem jutnak eszébe. Ennélfogva szükség van egy szélesebb körű nyilvánosságra az ország környezeti állapotát, energetikai jövőjét, nukleáris biztonsági helyzetét befolyásoló ügyekben. Az EK vezetője közölte, ha nem kapják meg az üzemidő-meghosszabbítás engedélyezési dokumentumait, bírósághoz fordulnak, ahogyan ezt tették a kettes blokk újraindításáról szóló kérelem titkosítása miatt is.
A környezetvédőnek nem túl jó a véleménye az üzemidő-hosszabbításról készült hatástanulmányról sem. Abban szerinte egy rövidebb fejezetet szentelnek annak elemzésére, hogy mi történik, ha nem hoszszabbítják meg az üzemidőt, mintha eleve eldöntött kérdés lenne, hogy az erőmű 2012 után is tovább működik majd.
– Ha most szeretnék felépíteni a paksi atomerőművet, a jelenlegi elavult szovjet technológiával, nem kapna zöld jelzést az egész kontinensen – állítja Ámon Ada, aki szerint annyi biztosan igaz a BOKU intézet elemzéséből, hogy egy nagyobb paksi nukleáris baleset hatása jelentős lenne az ország határain túl is, egész Európában. Tudományos elemzésekkel ugyanakkor alátámasztható az is, hogy milyen katasztrófát okozna egy ilyen esemény például a magyar mezőgazdaságban vagy a turizmusban. Ez persze nemcsak Paksra igaz, de a magyar atomerőműben a nemzetközi szakértők részéről az utóbbi időkben igen erős kritika érte a biztonsági kultúrát – jegyezte meg a környezetvédő. Az üzemidő-hosszabbítást szerinte ez akkor is megkérdőjelezi, ha egyébként ennek műszaki szempontból nincs akadálya. Az atomerőmű versenyképességére, a további működtetés gazdasági hasznára sem sikerült eddig bizonyítékokkal szolgálni, hiszen a gazdasági kockázat miatt például egyetlen bank sem hajlandó jelenleg hitelt nyújtani atomerőmű-beruházásokhoz, így ezek a létesítmények állami garancia mellett épülnek meg – véli Ámon Ada. Az EK vezetője úgy tartja, hogy egyelőre mindenki tanácstalan a nagy aktivitású atomhulladékok elhelyezésének módszereivel kapcsolatban is. A világban több százezer tonna ilyen hulladék létezik, de eddig sehol sem találták meg a megoldást egy megfelelő, végleges lerakó kialakítására. Miért gondoljuk azt, hogy ezt pont Magyarországon fogjuk megtalálni – teszi fel a kérdést a szakember arra utalva, hogy a Pécs környéki Bodán már előkészületben vannak az erre irányuló kutatások.
n
Blokkleállítás Temelínben. A dél-csehországi Temelín atomerőmű turbógenerátora magas nyomású elemének fokozott vibrációja következtében kedd éjszaka leállították az erőmű első blokkját. Ez az egység már vasárnap is szünetelt, de akkor a rendszeres ellenőrzés miatt kapcsolták ki. Milan Nebesár, az erőmű szóvivője közölte: az első blokk ismételt üzemeltetéséről a szakemberek három-négy napon belül döntenek.
Az energetikai szakemberek az elmúlt évben többször kényszerültek az első blokk váratlan problémáinak megoldására. Augusztusban a generátorberendezések szigetelési hibái, szeptemberben a kondenzátor alacsony vízszintje, majd a hűtőberendezés meghibásodása miatt kapcsolták ki az első blokkot.
A „Dél-csehországi Anyák” nevű környezetvédő társulás már februárban felhívta a figyelmet az erőmű második blokkja turbinájának ismétlődő rezgésére. Dana Kuchtová, a társulás elnöke így reagált a legújabb problémákra: a temelíni turbina prototípusszerű, nagyon megbízhatatlan berendezés, amelynek elemeit mindmáig nem sikerült összhangba hozni.
Az erőmű szóvivője azt is elmondta, hogy a turbinák magas nyomású elemét kihűlésük után a gyártó cég, azaz a Skoda művek szakemberei megvizsgálják, s azután döntenek a további lépésekről.
Az atomerőmű tavaly október 11-től van teljes üzemben. Az elmúlt évben 12,7 millió megawattóra energiát termelt, az idei terv 13,77 millió megawattot irányoz elő. Mindeközben a sok vitát kiváltó és különösen az osztrák környezetvédők körében hírhedtté vált temelíni atomerőműből valóságos turisztikai attrakció lett. Az érdeklődők száma meghaladja az évi húszezret. (S. M.)
Elavult szovjet technológia. Pakson négy nyomott vizes, VVER 440–213 típusú, szovjet tervezésű nukleáris reaktor található. Az első reaktort 1982-ben helyezték üzembe, az utolsót 1987-ben. A reaktortípus eredeti tervei harmincéves élettartamot engedélyeznek – a reaktorokat tehát 2012 és 2017 között kellene leállítani. A paksi atomerőmű 2-es blokkjában 2003. április 11-én a radioaktív fűtőelemek tisztítása során 3-as fokozatú, súlyos üzemzavar történt, melynek során radioaktív gáz jutott ki az erőműből a környezetbe. Egyes vélemények szerint ez az esemény nagymértékben megkérdőjelezte az erőmű üzemidejének tervezett meghosszabbítását. Ezt befolyásolja az atomhulladékok elhelyezése is. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök azonban nemrég a bátaapáti atomtemető megépítését korábban ellenző Wekler Ferenc SZDSZ-es képviselőt nevezte ki atomügyi megbízottjává. Azóta a hulladéktárolók építését előkészítő szakma némi bizonytalanságban dolgozik, mert nem tudják, hogy mit tartalmaz a Wekler-féle koncepció.
