Máig szeretem újranézni azokat a második világháborús filmeket, amelyekben sürgő távírászok hátterében a katonák nagy térképbe szurkálják kis, tűrudas zászlóikat, így tájékoztatva a hadművelet irányítóit a saját erők és az ellenség pozíciójáról. Ehhez hasonló térképeket ugyan még ma is használnak a világban, de a komputerek és a felderítő robotrepülőgépek korában a korszerű hadseregek működéséhez már elengedhetetlen egy számítógépes információs rendszer alkalmazása.
Az egész magyar vezérkar és a külföldi szövetségesek képviselői is megdöbbentek, amikor a Bakonyi Csapás elnevezésű hadgyakorlaton azt tapasztalhatták, hogy Magyarországon egy hivatásos tiszt doktori kutatása és segítőinek tízéves munkája eredményeként már tökéletesen működtethető ilyen modern tábori harcászati vezetési rendszer. A gyakorlótéren felállított BTR páncélozott század vezetési járműbe beépített militari kivitelű számítógépről mikrohullámú adatátvitelen keresztül juttatták el a felderítési és a harcászati térképi információkat a zászlóalj, a dandár és a szárazföldi haderő vezetési pontjaira. A Magyar Honvédség intranethálózatán keresztül a felderítés és a harcászati feldolgozás térképi eredményei eljutottak a Honvédelmi Minisztérium Vezérkar Hadműveleti Csoportfőnökségére, ahol a katonai szakemberek figyelemmel kísérhették egy számítógépes munkaállomás digitális térképén az éppen folyó harcászati gyakorlatot.
Hasonló élményben lehetett részem a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem egyik előadójában, ahol a szoftver kifejlesztője, Furján Attila alezredes tartott oktató foglalkozást a hallgatóknak. Először a felderítőktől jelentett harckocsi-menetoszlopot jelenítettek meg a digitális térképen mozgó célpontként, és bemutatták a cél értékelésének folyamatát. A tábori harcászati vezetési rendszer segítségével gyorsan és szakszerűen megállapítható, hogy melyik felderítőforrás képes megfigyelni, és melyik tüzéralegység képes pusztítani az adott célt. A digitális térképen feldolgozott valamennyi célról azonnal lehívható valamenynyi felderítési információ, kép vagy videofilm, amelyet az adatbázisban tároltak. A szoftver alkalmazásával a tervezőrészleg azonnal képes a saját erők védelme érdekében zárótüzet (és más tűznemeket) tervezni. Az adatbázisból később az összes harcászati-hadműveleti tevékenység visszakereshető és visszajátszható.
Furján Attila beszámolója szerint a rendszer határtalan módon fejleszthető, később az összes harcrendi elem műveleteinek tervezését és vezetését segítheti, sőt a pilóta nélküli repülőgépekkel összekapcsolva, a polgári életben is sokoldalúan alkalmazható lehetne, például az árvizek előrejelzésénél, különböző katasztrófahelyzetek feltárásánál, veszélyes üzemek, objektumok figyelésénél, illetve az autópályák forgalmi helyzetének megállapításánál is.
Amikor a NATO-szakértőknek megmutatták a magyar fejlesztést, többen jelentkeztek, hogy megvennék vagy lízingelnék a rendszert, egyelőre azonban „magyar kincs” maradt, és a leendő tisztek felkészítésekor használják a programokat az egyetemen. A NATO-szakemberek által is magasabb színvonalúnak ítélt harcászati vezetési és információs rendszer további sorsa azonban bizonytalan, hiszen a megfelelő teljesítményű számítógépek és korszerű digitális rádiók nélkül a gyakorlatban egyelőre alkalmazhatatlan. Néhány hazai gyakorlaton alkalmi bemutatókat tartottak a használatáról, de az ezeken biztosított militari kivitelű hardverre és szoftverre még nem adott megrendelést a Honvédelmi Minisztérium. Nyárig biztosan nem érkeznek meg a honvédséghez NATO-kompatibilis digitális harcászati rádiók sem, korszerű tüzérsége pedig belátható időn belül nem lesz a magyar hadseregnek. Jelenleg a nemzetvédelmi egyetem keretén belül folyik a szoftver fejlesztése, de gyakorlati alkalmazás és nagyobb pénzügyi segítség híján könnyen leállhat ez a munka – véli Furján Attila.
Az elhangzottakkal egyetértően nyilatkozik Felházi Sándor alezredes is, a kutatásnak helyet adó műveleti támogató tanszék vezetője. Az egyetem egyik büszkesége a Furján Attila nevével fémjelzett fejlesztés – mondja a harcvezetési rendszerről. – Csak arra kellene vigyázni, hogy számos magyar találmányhoz hasonlóan nehogy ez is „a Rubik-kocka sorsára jusson”.
Most a magyar tudományos élet megújítása ellen indított támadást a Soros-hálózat