Csendes elutasítás Párizsból

Franciaország fővárosát nem hozza lázba, hogy ő dönthet az Európai Unió jövőjéről. Az utcákon messze nincs annyi politikai aktivista és plakát, mint egy-egy belpolitikai témájú szavazás előtt. A televíziók vitaműsorai ugyan nap mint nap sulykolják az emberekbe az igen szavazat előnyeit s a nem szörnyű következményeit, a párizsiakat ez láthatólag nem hatja meg. Napoznak a kellemes tavaszi időben a Luxemburg-kertben vagy a Place des Vosges zöld gyepén, vagy piacoznak a Montparnasse üvegpalotája mögött. Itt azonban már feltűnik néhány vörös pólós aktivista. A ruha mellrészén a szocialista párt piros rózsát tartó kéz jelvénye s hatalmas betűk kiáltják a világnak: OUI, azaz ők az igen mellé állnak. „Az emberek egyszerűen nem tudják, miről szavaznak. Nekünk kell őket felvilágosítanunk” – mondja az aktivisták vezetője. Hozzáteszi, érdekes módon velük együtt a kormányzó UMP is az igen mellé állt, ám ez egy cseppet sem közelíti a politikai szervezeteket. Egy másik aktivista, egy szép fiatal lány az abortusz kezeléséről beszél az alkotmányban, majd kezembe nyom egy szórólapot. Az írás – amelyen nem tüntetik fel a párt nevét – tételesen zúzza szét a nemmel voksolók érveit. Május 29-én a nem pártolói Európa ellen akarnak harcolni – hirdeti a szórólap.

Kis kék könyv

Ennél is keményebben fogalmaz a nem kampányának zászlóvivője, a kommunista párt szóróanyaga. Aktivistáik nem hasonlítanak a csinos szocialista párttagra, inkább egy nyugdíjasklubnak nézné őket az ember. Egy zord arcú idős hölgy szó nélkül átad egy újságot. A párt lapjának, a L’Humanitének a különkiadásáról van szó, amelynek ötletes tördelésű címlapja adja tudtul: „az alkotmányban már benne van a Bolkenstein-vírus.” A holland belső piaci biztos, Frits Bolkenstein nevéhez fűződő direktíva felszabadítaná a szolgáltatási szektor számos megkötését, amelyhez a francia – és más európai – munkások nem járulnának hozzá, ugyanis féltik munkahelyüket az új tagországokból érkezőktől. A négyoldalas kivonat cikkei is ezt a problémát taglalják, s számos hívet szereztek a kommunistákkal amúgy nem szimpatizáló franciák közül is. Míg a szocialisták inkább a nem szavazók listáját sorolják fel elrettentésül (Jean Marie Le Pen, a Nemzeti Front radikális vezetője, Christine Boutin, egy szociális irányultságú jobboldali párt vezéralakja vagy Philippe de Villiers, a bevándorlóellenes Mozgalom Franciaországért vezetője), a kommunisták inkább a munkások oldaláról fogalmazzák meg aggályaikat. Segítenek is dönteni: 3,5 euróért elküldik a tervezett alkotmány szövegét. A könyvesboltok sem akarnak azonban lemaradni. Kis zsebkönyvként lehet 1,5 euróért megvenni az alkotmány szövegét, nyilván azoknak, akik életük problémáira a kék füzetkéből keresnek választ.
A Boulevard Saint Michel egyik éttermének főpincére szívesen beszélget, ám az unió említésére elkomorodik. Láthatólag szívesebben beszélne a fociról s a magyar hősökről (Puskás, Bölöni), mint a háta közepébe kívánt európai szervezetről. Ő – mint mondja – „természetesen” nem szavaz, ám sejtetni engedi, hogy a külföldiek munkavállalását ellenzi. „Engem nem érdekel az egész EU, ám nem akarom, hogy ide jöjjön egy csomó keleti, és veszélyeztesse a megélhetésemet” – mondja a kiszolgáló.

Szórólap az asztal alatt

Mosolyogva szemléli ugyanakkor a külföldi turisták áradatát a kis utcában, a latin negyed szélén. Hangoskodó csoport halad el az étterem előtt, a férfi pedig annyit mormog maga elé: amerikaiak. Kollégája szinte azonnal válaszol. Felemel a földről egy szórólapot, amelyen a Quick – egyébként francia – gyorsétteremlánc ételeit reklámozzák. Rám mosolyog, s visszhangozza főnökét. Amerikaiak, mondja, az összegyűrt papírral pedig kitámasztja az egyik imbolygó asztal lábát. Erre épp megfelelőnek tartja a tengerentúli gasztronómiát majmoló cég szórólapját. Közben megérkezik egy család, amelynek feje kanadai zászlót visel kabátja ujján. Ezt meglátva a pincér szeme felcsillan, s barátságosan odasúgja: Függetlenséget Québecnek!
A franciák viselkedésére magyarázatot tudnak adni a kint élő magyarok. A magyar katolikus misszió kápolnájában minden vasárnap 11 órakor összegyűlnek honfitársaink, s egy magyaros ebéd mellett megbeszélik életüket a hatszögű országban. Takács Antal fél éve lakik Párizsban, s megpróbálja megvilágítani a helyzetet. „A munkások mindannyian félnek a beáramló külföldiektől. A kollégáimtól hallom, bármelyik párt mondhat bármit, a kisemberek úgysem foglalkoznak fennkölt elméletekkel, hanem az egzisztenciájukat féltik. Ők mind nemmel fognak szavazni, s ez hatalmas embertömeg” – mondja a magyar fiatalember. Egy pozsonyi illetőségű férfi pedig hozzáteszi, ez a szavazás egyértelműen az unióról szól. „Ha arról szavaznának, hogy maradjanak-e uniós tagok, vagy lépjenek ki, és adják viszsza a frankot is, elsöprő lenne az unióellenesek győzelme” – közölte a fiatalember, aki már négy éve él Franciaországban.

Biztos többség

Nehéz elképzelni, hogy a franciák igent mondanak az alkotmányra. A referendummal kapcsolatos plakátok egyikét-másikát már össze is firkálták. A szocialisták nagy OUI-falragaszára a Saint Germain des Pres mellett az utca embere egy számot írt: 58 százalék. A legújabb felmérés szerint ennyien utasítják el az egyesült Európa eszméjét.