Miközben a honvédelmi miniszter a sajtóban a magyar missziók sikereiről beszélt, a Magyar Honvédség két legveszélyesebb külföldi szerepvállalása, az afganisztáni és az iraki külszolgálat alatt katonáinknak sok esetben szembesülniük kellett azzal, hogy Magyarországról hónapokig hiába várnak segítséget a beszerzések bonyolultsága, a hadsereg felszerelésének alapvető hiányosságai és a tapasztalatlanság miatt. Ma már nyíltan vall a gondokról a hadvezetés is, nemrég egy logisztikai konferencián számoltak be a missziós nehézségekről a külszolgálatról hazatért tisztek Braun László vezérkarifőnök-helyettesnek és más katonai vezetőknek. Ehhez a nyíltsághoz persze az is kellett, hogy valaki megtörje a jeget, és egy civil kapcsolatokkal foglalkozó kabuli magyar százados a Honvédelmi Minisztérium (HM) honlapjának fórum rovatában nyílt levélben leplezze le az Afganisztánban tapasztalt hiányosságokat. Az ügyből országos botrány kerekedett, Farkas Roland százados leszerelt, Havril András vezérkari főnök pedig a Katonai Ügyészségen kezdeményezett vizsgálatot.
Ács Tibortól, a Katonai Ügyészség szóvivőjétől azonban megtudtuk: a szervezet csak a döntések jogszerűségét, törvényességét vizsgálhatja, arra természetesen nem adhat választ, hogy gazdaságilag vagy más értelemben megfelelő lépéseket tett-e a szaktárca a kabuli misszió ellátása érdekében.
Farkas Roland állításainak nagy részét egyébként egy katonai jelentés is igazolja. A honvédség logisztikai folyóiratában közölték az iraki misszió parancsnokának beszámolóját is, amelyből az derül ki, hogy Afganisztánhoz hasonlóan a magyar hadsereg legveszélyesebb külszolgálatán is számos gond volt a felszereléssel és az ellátással.
Iraki „hibahatárok”
Az iraki misszió minden lépése a kormány sikerpropagandájának része volt, és a magyar hadsereg tekintélyét valóban nagymértékben emelte, hogy katonáink nemzetközi elismerést vívtak ki maguknak a misszió során. Mint nemrég kiderült, a felszerelésük, felkészítésük és az ellátásuk – amelynek biztosítása zömmel a HM döntésein múlott – azonban jócskán hagyott kivetnivalót maga után. Az utólagos katonai elemzések szerint nem bizonyult a leghatékonyabbnak már a katonák kiválasztása sem az iraki külszolgálatra.
Mivel Juhász Ferenc a későbbi esetleges halálesetekre és az ezeket követő számonkérésre is gondolva ragaszkodott ahhoz, hogy Irakba csak önkéntes jelentkezés alapján mehessenek a magyar katonák, egy pályázati rendszert dolgoztak ki, amellyel meghatározták a jelentkezés feltételeit.
Kosaras László, a Magyar Honvédség szárazföldi parancsnokságának ezredese erről egy logisztikai konferencián úgy vallott: a pályázati rendszerben Irak esetében az első körben csak dokumentumok alapján vizsgálták a pályázók rátermettségét, amely azt eredményezte, hogy az ország különböző vidékeiről és különféle alakulataitól jelentkeztek szerződésesek és hivatásosok a misszióra, akik többnyire még soha nem látták egymást. A kiképzéseken és öszszetartó gyakorlatokon azonban nem lehetett pótolni azt a tapasztalatot, amely már megvan az összeszokott alegységeknél.
A tiszt szerint ezek után nem csoda, hogy a parancsnokoktól több panasz érkezett arról, hogy nem mindig a legmegfelelőbb embereket választották ki az adott feladatokra. A kiképzésen a tisztek ugyan megpróbáltak megtenni mindent a katonák jó felkészítése érdekében, de az idő rövidsége és a már említett gondok miatt bizonyos szempontból felkészületlen emberek is kikerültek a váratlan helyzeteket is tartogató sivatagi misszióba.
A fegyvereseink nem szoktak hozzá például ahhoz, hogy állandó készültségben kell lenniük. Mivel az itthoni szolgálatuk során csak egy-két órára kellett csőre töltött fegyverrel járniuk, Irakban viszont – főként a magyar tábort ért bombamerényletet követően – a nap huszonnégy órájában töltött fegyvert kellett hordaniuk magukkal (a hivatalos tájékoztatások szerint még a zuhanyozóba is), többször előfordult vétlen lövés a katonáknál. A felkészítés hiányosságaira vezethető vissza az is, hogy a katonáink nem tisztították naponta a kézifegyvereiket, mert erre itthon nem volt szükség. A pisztolyok egy részének tárában egyes vélemények szerint emiatt nem működött a rugó, és a fegyverek használhatatlanná váltak. Az irakiak parancsnoka beszámolt arról is, hogy a pisztolyok egy részénél gyártási rendellenességeket fedeztek fel.
Sramkó Mátyás a honvédség logisztikai folyóiratában közölte: az irakiak 96M P9RC típusú pisztolyaival több probléma is felmerült: a fegyverek egy része nem revolverezett, nem lehetett rajtuk hátra húzni a szánt, és a pisztolyok a biztosító golyók kopása miatt akkor is kibiztosítottak, amikor a tokba helyezték őket.
Nem a klíma a hibás?
Szabados József, az összhaderőnemi, logisztikai és támogató parancsnokság már említett konferenciájának szervezője ugyanakkor lapunkat arról tájékoztatta: a kézi lőfegyverekhez nem dolgoztak ki olyan karbantartási technológiát, hogy azok a sivatagi időjárási körülmények között is üzemképesek maradjanak. Azokkal a pisztolyokkal nem volt gond, amelyeket naponta tisztítottak – állította a szervező. Ezzel szemben a HM azt közölte: a fegyverekre előírt vizsgálatokat a szaktárca technológiai hivatala „szélsőséges klimatikus viszonyok között végezte el, az előforduló rendellenességek pedig minden esetben a hibahatáron belül voltak. Ebből következően a meghibásodásokat nem az Irakban jellemző klimatikus viszonyok okozták, hanem a nem megfelelő szét- és összeszerelés, valamint kiképzési és karbantartási hiányosságok. Megállapítást nyert továbbá, hogy a tapasztalt hibák egyediek és nem a konstrukcióból fakadóak.”
A pisztolyok ügyében kialakult zavart csak fokozza, hogy a fegyvereket a honvédségnek leszállító FÉG cégcsoport résztulajdonosa, Szalai Péter szocialista holdudvarhoz tartozó vállalkozó lapunknak azt nyilatkozta: az Irakba kikerült pisztolyok nem abból a szállítmányból valók, amelyet 2003-ban újonnan vásárolt meg tőlük a honvédség, hanem egy régebbi konstrukcióból vittek ki fegyvereket a missziós katonák.
A konferencián többször elhangzott, hogy az Irakba kiküldött BTR 80A típusú páncélozott harci járműveket megviselte a heti több ezer kilométeres igénybevétel. A BTR-ek kerekeinek gumiköpenyei gyorsan elkoptak, és az első időszakban a járművek néha le is robbantak. A BTR-ek javításához a hadsereg légi szállítási hiányosságai és a beszerzési folyamat hosszabb ideje miatt viszont nehézkesen érkeztek meg az igényelt alkatrészek. A beszerzési nehézségekről részleteket nem közöltek, de a szaktárca elismerte, hogy új, gyári abroncsok szállítására az orosz gyártó kizárólagos magyarországi képviselőjévé vált, Juhász Ferenc választási körzetében, Nyíregyházán székelő Marso Kft.-vel kötöttek szerződést, vagyis nem a HM tulajdonában álló Currus Rt. biztosítja a gumiköpenyek pótlását, pedig eddig a szaktárca társasága végezte a BTR-ek felszerelésének nagy részét. A helyszínen az abroncsokat úgy kellett pótolni, hogy az egyik járműről a másikra szerelték át a gumiköpenyeket.
Sramkó Mátyás megemlíti azt is, hogy számos gondot okoztak a sivatagi körülmények között azok a légkondicionáló berendezések, amelyeket viszont a Currus Rt. szerelt be a járművekbe. A BTR-ekből például ki kellett szerelni ezeket, mert akadályozták a motor megfelelő hűtését. A hűtési hiányosságok miatt Sramkó jelentése szerint két BTR-nek a motorja is meghibásodott.
A páncélozott harci járművekről egy szakértő a Népszabadságban közölt olvasói levelében megjegyezte azt is, hogy elláthatták volna ezeket a páncélosokat olyan berendezésekkel, amelyek előre érzékelik az út menti bombaszerkezeteket, és tönkreteszik azok időzítését. Mint ismert, az iraki misszió egyetlen magyar áldozata, Nagy Richárd posztumusz hadnagy egy út melletti pokolgép repeszétől sebesült meg.
Hűtetlen Ural kocsik
A klímaberendezéseket áramforrás híján nem tudták működtetni az Irakban használt Ural típusú műhelykocsiknál sem. Ezzel a járművel más gond is akadt, hiszen a rajta szállított konténer áramellátását csak akkor tudták megoldani, ha aggregátort is szállítottak, ha viszont vontatmányként áramfejlesztőt vittek a műhelykocsival, akkor nem tudták tartani az Irakban előírt 80 km/órás sebességet. Áramforrás nélkül azonban nem tudták használni az elektromos kéziszerszámokat és a hegesztő-transzformátort. Ez az oka, hogy például az egyik szállításnál nem tudták amerikai segítség nélkül meghegeszteni egy terepjáró eltört sebességváltóját.
A misszió nagyon jónak minősítette a gyakorlóruhákat, de nem volt elégedett a sivatagi bakancsokkal, és nehezményezte azt is, hogy egyelőre nem rendszeresítették a repeszálló kevlár sisakokat a magyar haderőnél.
A konferencián elhangzott, hogy a rossz csomagolás miatt elhasználódtak az iraki egység vegyvédelmi ruhái, amelyek egy része használhatatlanná vált. Végül több száz darabot kellett visszaküldeni ezekből Magyarországra.
Szabados József a hiányosságokkal kapcsolatban elismerte azt is, hogy a missziókba nem tudtak nagyobb létszámú, mindenben felkészült logisztikai személyzetet küldeni, de a gondokat szerinte főként az okozta, hogy a légi és tengeri szállításnál a magyar hadseregnek nem lehettek komoly tapasztalatai.
A szlovéniai Koper tengeri kikötőjében például többórás késést okozott, hogy kisebb baleset történt egy magyar konténer berakodásánál.
Kabul-botrány
Nemrégiben nagy botrányt kavart, hogy Farkas Roland, az afganisztáni misszió századosa kritizálta a kabuli magyar katonák felszerelését a szaktárca honlapján. A tiszt közölte: „a missziót most megúszták” a katonák, a levelével viszont szerette volna felhívni a döntéshozók figyelmét, hogy jobban ügyeljenek a katonák biztonságára.
Braun László vezérkarifőnök-helyettes elismerte, hogy a felszerelések kiszállításával adódnak gondok, hiszen hiányosak a készletek. A kormánypárti többség ugyanakkor leszavazta, hogy a parlament honvédelmi bizottságának ellenőrzési albizottsága napirendre vegye a misszióval kapcsolatos panaszokat. A már említett katonai logisztikai konferencián viszont megerősítették a Farkas Roland által megfogalmazott panaszok nagy részét. Kiss László, a szárazföldi parancsnokság századosa beszámolt arról, hogy mielőtt Afganisztánba indult volna a következő váltás katona, nem rendelkeztek kellő információval a kabuli időjárási és domborzati viszonyokról, így nehéz volt felkészülniük a rájuk váró feladatokra. A helyzetüket nehezítette az is, hogy járőrözés közben kellett rájönniük arra, hogy milyen felszerelésekre lenne még szükség a misszióban, de ezekről hiába értesítették a HM-et, sokszor hónapokat kellett várni az igényelt eszközökre.
Az ellenállók által az utak fölött keresztbe kifeszített, a járőrök fejét veszélyeztető drótok ellen kértek például a terepjárókra felszerelhető drótvágókat, de ezeket végül a helyszínen kellett legyártani a beszerzés elhúzódása miatt. A drótvágók elkészítésére a HM Currus Rt. kapott megrendelést, de az első prototípus nem volt megfelelő. A hibák kijavítása és az új beszerzés hónapokig tartott, de a nagy nehezen kijuttatott eszközöket mégsem tudták használni a katonák.
A jelentés megjegyzi azt is, hogy a magyarok Mercedes terepjárói nem páncélozottak, és a javításuk sem megoldott. Az autókon lévő géppuskaállványokról szólva kijelentik, hogy azokon kisebb átalakításokat kellett elvégezni, de így sem alkalmasak arra, hogy közelre célozzanak velük. Erre a célra a pisztolyokat és a gépkarabélyokat használhatta a magyar misszió, de a kézi lőfegyverekkel itt is számos probléma volt.
A kabuliak több panasszal éltek a ruházatukkal kapcsolatban is. A sisakokra szerelt éjjellátó szemüvegek például szerintük nem működtek tökéletesen, a megkülönböztető jelzések egy részét pedig a saját költségükön kellett megvásárolniuk a katonáknak. Az úgynevezett 2000M típusú gyakorlóruhából viszont szállítottak nekik, pedig azokat nem használták semmire. Ismert, az ügyben a Katonai Ügyészséghez fordult a hadsereg vezérkari főnöke. Juhász Ferenc ezután kijelentette: amennyiben a vizsgálatból kiderül, hogy lehetőségei szerint mindent megtett a szaktárca, feljelenti Farkas Rolandot, de „ha az ügyészség azt mondja, hibáztak, akkor le kell vonni a következtetéseket”.
Egyszerűsítés és korszerűsítés
Egyelőre még talány, hogy milyen következtetéseket kíván levonni a honvédelmi miniszter a missziós botrányból, Braun László, a vezérkari főnök helyettese azonban a logisztikai konferencia zárszavában már összefoglalta a tanulságokat. A jövőben a külszolgálatokra csak olyan képességeket szabad felajánlani, amelyekkel rendelkezik is a honvédség. Ugyanakkor szükség van a magyar hadsereg ellátására egy korszerű, egységes felszerelésre, amelyet szinte mindenhol megfelelően használhatnak a katonák. Felmerülhet a bérlésük is más hadseregektől, de erre az új honvédelmi törvény csak különleges miniszteri engedéllyel ad lehetőséget. Egyszerűsíteni kell a beszerzések rendszerét, hiszen ha a kétmillió forintot meghaladja egy vásárlás értéke, akkor már pályázatot kell kiírni. A pályázatok értékelése azonban hónapokig is elhúzódhat, főként akkor, ha lobbiharcot indít el a hadiiparban sürgő cégek között.
A HM-hez napokkal ezelőtt eljuttattuk cikkünket, de erre nem érkezett semmilyen reagálás.
origo.hu
Újabb botrányos pénzügyek derültek ki Magyar Péter testvéréről - videó
