Az 1970-es években még szakmai körökben is gyakori volt az a vélemény, hogy az emberiségnek nincsen többé félnivalója a nagy járványoktól, hiszen az orvostudomány – a védőoltások és a nagy hatású antibiotikumok felfedezésével – sikerrel felszámolta e betegségeket. Ám azóta új baktériumokról, vírusokról, sőt gombákról derült ki, hogy szintén súlyos fertőzéseket okoznak, s a klasszikus fertőző betegségek is járványszerűen felütötték a fejüket a világ egy-egy területén. A „bravúrműtétek” szövődményei között megjelentek az életet veszélyeztető fertőzések, a tömegétkeztetés elterjedése időzített bomba, hiszen rövid időn belül nagyszámú megbetegedést okozhat.
S akkor még nem szóltunk a fertőző betegségek sajátos csoportjáról, a folyamatosan emelkedő számú STD-ről (Sexually Transmitted Diseases; nemi érintkezéssel terjedő betegségek), amelyekről STI (Sexually Transmitted Infections) néven is gyakran hallhatunk, olvashatunk. Kórokozóik között baktériumokat, vírusokat, gombákat, egysejtűeket és élősködőket egyaránt találunk.
A nemi betegségek régebben mintha nem is lettek volna az általános medicina részei: a múlt század elején különválasztott területei voltak az orvoslásnak. Ebben minden bizonnyal fontos szerepe volt annak is, hogy határozottan negatív társadalmi megítélés alá estek. Azok, akik ilyen fertőzésben szenvedtek, kirekesztetté váltak. Az új STD/STI fogalomban kifejezésre jut, hogy az orvostudomány szerves részének tekinti ezeket a betegségeket. Míg a klasszikus nemi betegségek szinte kizárólag csak nemi érintkezéssel voltak átvihetők, addig ma a tágabb értelmezésű fogalomban akad olyan betegség is, amelyik nem kizárólag nemi érintkezéssel terjeszthető, ilyen a hüvely nyálkahártyájának fertőzése (Candidosis vaginalis). Maga a klasszikus „nemi betegség” megnevezés a szifiliszt, a gonorrhoeát, a lymphogranuloma venereumot és a lágyfekélyt jelentette. E négy, baktériumok okozta betegség közül hazánkban csak az első kettő fordult és fordul elő napjainkban. Ugyanakkor nagy ritkán egy-egy esetet behurcolhatnak a másik kettőből is trópusi, szubtrópusi környezetből.
A nemi érintkezéssel terjedő fertőzések járványtani sajátossága több elemében is eltér a fertőző betegségek java részétől. Ilyen fontos vonás a népességben való folyamatos jelenlétük, nem számolhatók fel, növekedésük egyaránt kimutatható a gazdagabb, fejlett egészségügyi rendszerű és az elmaradott vagy fejlődő országokban. A rizikócsoportok pontosabban meghatározhatók. Gyakoriak a többszörös fertőzések, ugyanazon kapcsolatból párhuzamosan több kórokozóval is megfertőződhet valaki. A társadalmi mozgásokra sokkal érzékenyebbek, mint a fertőző betegségek többsége, elsősorban a nagy tömegek miatt. Fokozatosan, de nagyon következetesen emelkedik a számuk. A felszínre kerülő esetek mögött mindig ott van a járvány láthatatlan, tovább generálódó része is, azaz nagyon nehéz felmérni a tényleges epidemiológiai helyzetet, többnyire bonyolult járványtani modellek alapján csak becslésekre hagyatkozhatunk.
Ezeknek a járványtani sajátosságoknak az ismeretében az STD-kórokozók általános biológiai tulajdonságai is fontosak. A fertőzést követő hosszú tünetmentes időszak a szifilisz esetében három–hat hét, az AIDS-nél hat–nyolc év, a humán papillomavírust (HPV) hordozók esetében 25 hónap. Hosszú ideig a fertőző személy sem tudja magáról, hogy ragályt terjeszt. Az anatómiai viszonyok szintén kedveznek a vélt tünetmentességnek, elsősorban nők esetében. Amúgy is eléggé tünetszegényen zajlanak az első klinikai megnyilvánulások, ennek eredménye aztán a késve felállított diagnózis. A kórokozók egy része fakultatív parazita, csak bizonyos körülmények között, a gazdaszervezettel kialakított egyensúly megbomlásakor okoznak tüneteket, de a fertőzött személy ettől függetlenül továbbadhatja őket. Az STD-kórokozók többsége nem alakít ki tartós immunitást, így az újrafertőződés mindennapos a veszélyeztetettek között.
Az ezredforduló táján évente majdnem negyedmilliárd új STD-fertőzés tételezhető fel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1998. évi becsült adata alapján. Egy másik becslés szerint az Egyesült Államokban úgy tartották, hogy 1999-ben és 2000-ben körülbelül 13 millió STD-ben megbetegedett, friss fertőzött volt, ebből 11 ezer a szifiliszes eset. Ennek alapján – a lakosság számát figyelembe véve – megközelítő becslés készült Magyarországot illetően is: nálunk az adott időszakban 440 ezer lehetett az összes nemi érintkezéssel fertőzött egyén száma. Ugyancsak ebből a becslésből tudjuk, hogy az USA-ban a 13 millió fertőzöttnek a betegséggel kapcsolatos összes költsége mintegy 10 milliárd dollárra rúg. Ez országunkban – arányosan – 6,2 milliárd forint.
E betegségcsoport vizsgálatában fontosak a közegészségügyi problémákat okozó kapcsolatok. Melyek ezek? Az STD-betegségek közül elsősorban a nyálkahártya hámsérülésével járók (a szifilisz, a lágyfekély a szubtrópusi, trópusi országokban és a genitális herpesz) nagyban fokozzák a HIV-fertőzés veszélyét. A terméketlenség mint következmény egészségügyi és politikai kérdés is: a heveny és a krónikus gyulladások egyaránt okoznak lenövéseket, összenövéseket nőknél és férfiaknál. A herpeszvírus, illetve a baktériumos fertőzések a spermiumszám átmeneti vagy állandó csökkenését okozzák. A szülés körüli szövődmények, a méhen kívüli terhesség, a gyermekágyi láz vagy a koraszülés szintén visszavezethetők STD-betegségekre. Ijesztő arra gondolni, hogy a szexuális érintkezéssel közvetített vírus tumort generálhat (húgyivarszervi tumor). A leggyakoribb a humán papillomavírus (a papilloma szemölcsszerű burjánzásból álló daganat) okozta méhnyakrák, előfordulása a fiatal nők között drámaian emelkedik.
A nemi érintkezéssel terjedő betegségek közül minden bizonnyal a szifiliszről tudjuk a legtöbbet. A vérbaj, luesz, treponema, morbus Schaudin névvel is illetett betegség kórokozója a Treponema pallidum baktérium. Számára az optimális hőmérséklet 30 Celsius-fok: ez egyben a kültakaró, a bőr hőmérséklete. Így érthető, hogy a betegség korai stádiumaiban elsősorban bőrtüneteket okoz. Kiszáradásra, a hőviszonyok változására és kémiai anyagokra igen érzékeny. Mivel toxint nem termel, a szervezet védekező reakcióit nem tudja hatékonyan mozgósítani.
Klinikailag tünetekben gazdag és tünetmentes szakaszok követik egymást – meghatározott koreográfia szerint. A nyálkahártya parányi sérülésén keresztül bejutó kórokozó kezdetben nem talál különösebb ellenállásra, s csak helyi reakciót vált ki. A behatolás helyén (nemi szervek, száj, végbél) kialakul az elsődleges, kemény, ám fájdalmatlan fekély. Ezt kíséri a közeli nyirokcsomók ugyancsak fájdalommentes duzzanata, majd a fertőzés spontán visszafejlődik. Az újabb tünetmentes szakasz után jelennek meg a bőrfelszínen és a nyálkahártyán a második szakasz sokszínű, de szakember számára jól felismerhető tünetei. A vérben megjelennek az ellenanyagok, a beteg ilyenkor már fertőzőképes. Késői stádiumban lévő szifiliszes megbetegedéssel ma már alig lehet találkozni az idejében kapott penicillinkezelés jóvoltából. Tünete a kórokozóra adott szöveti reakció: a sarjszövet a bőrben, a csontokban és a belső szervekben egyaránt kialakulhat, és súlyos funkciós zavarokat okoz. A szív- és érrendszeri elváltozásokat az aorta falának középső rétegében kialakuló idült hegesedő gyulladás okozza.
A szifilisz az emberi történelem része, amióta Kolumbusz megérkezett hajósaival Amerikából. A XV–XVI. században járványszerűen ütötte fel a fejét, szinte azonnal beépült a mindennapi életbe, és századokon keresztül befolyásolta a történelem menetét, az orvostudomány fejlődését. A nagy népmozgások, a háborúk együtt jártak járványának fellángolásával, és senkit sem kíméltek. Híres emberekről derült ki, hogy fertőzöttek voltak. Hazai nagy művészeink közül csak a huszadik században számos festő, költő és politikus szenvedett ebben a betegségben. Még azt is feltételezték, hogy a szifilisz zsenivé tesz.
A még száz éve is félelmetes betegség járványtani jelentősége sokat csökkent. Ebben egyaránt fontos szerepe volt az 1940-es években széles körben bevezetett hatékony penicillinkezelésnek, a diagnosztika tökéletesedésének, valamint a célzott járványügyi munkának. Magyarországon a második világháborút követően a szifiliszben megbetegedettek száma több tízezerre rúgott. Ez az 1960-as évek elején drasztikusan csökkent, majd lassan megint emelkedett, végül az 1970-es években megállapodott. Ekkor évente 400–500 friss megbetegedést regisztráltak. Az 1980-as években hirtelen és jelentősen csökkenni kezdett a friss fertőzések száma. Ennek a világ más területein is tapasztalható tendenciának az oka minden bizonnyal az AIDS-től való félelem miatti magatartás-változás: a promiszkuitás kerülése, az úgynevezett „safe sex” térhódítása. Ám 1996-tól ismét jelentős emelkedés tapasztalható a fertőzöttek számában. Ez a trend a környezetünkben lezajló változásokkal, a mobilitás növekedésével és a prostitúció mind nagyobb térnyerésével magyarázható.
Azok a hatalmas változások, amelyek az ezredforduló táján végbementek Kelet- és Közép-Európában, a szifilisz- és a HIV-fertőzések számának drasztikus emelkedéséhez vezettek, főképp a volt Szovjetunió utódállamaiban. Hazánkban nem csupán a szifilisz, hanem a többi STD-fertőzés száma is megnőtt, ha nem is olyan mértékben, mint tőlünk keletre. Egyedül a gonorrhoea csökkent, de ez így van világszerte (ennek magyarázatával még adósak a járványtan kutatói). A szifiliszes járvány mozgását befolyásoló társadalmi tényezők közül nagyon lényeges a migráció. Magyarországi viszonylatban ennek szerepe jól bizonyítható a menekülttáborok közelében.
A rendszerváltás egyik jellemzője, hogy a szexualitáshoz való viszony lényegesen megváltozott. Két idevágó felmérés szerint is csökkent a nemi élethez negatívan viszonyulók száma, a nemi életet pozitívan értékelők aránya pedig nőtt. Ez meglátszik a nemi érintkezések gyakoriságában is, hiszen öt év alatt mintegy a felére csökkent a szexuális életet addig egyáltalán nem élők aránya. A házasság előtti szexuális partnerekre vonatkozóan a válaszadók döntő többsége a későbbi házastárs mellett egyéb partnereket is megemlített. A megkérdezett férfiak szexuális partnereinek száma iskolázottságuktól bizonyos mértékig függött, mindkét vizsgálati időpontban a felsőfokú végzettségűek lényegesen nagy partnerszámot jeleztek, ami feltételezhetően konszolidáltabb anyagi helyzetükre utal.
Jellemző vonása az ezredforduló járványának, hogy fokozottan veszélyeztetetté vált a tizenévesek csoportja. Ebben a csoportban a szifiliszes fertőzések száma már néhány évvel 1989 előtt elkezdett emelkedni, és lassan meghaladta a magyar átlagot. Ez vidéken kevésbé volt nyilvánvaló, a fővárosban azonban a megbetegedések aránya jelentősen az országos átlag felett alakult. Kamasz fiaink fertőzöttségi gyakorisága belesimult a magyar átlagba, a tinilányok ebbéli értékei azonban afelett találhatók (a fővárosi lányokéi pedig többszörösei a magyar átlag értékeinek).
Horváth professzorék 1992. évi felmérése során két olyan ország is akadt a vizsgálatban részt vevő európai államok között, ahol a tizenévesek aránya volt a legmagasabb. Csehország mellett – sajnálatos módon – mi szerepeltünk. A vizsgálatban részt vevő európai országok STD-betegei között a magyar lányok a második helyen „végeztek”, arányuk 25 százalék felett volt. Ezek az adatok jól összevethetők a nemi élet kezdetére vonatkozó tapasztalati és statisztikai adatokkal is. Egy UNICEF-felmérés szerint (amely globális adatokat vetett össze) a 15. születésnapjuk előtt már nemi életet élő tizenéveseink aránya 30–40 százalék, ami az „előkelő” második helyre elég. Ebből az adatból az is kiderül, hogy a szexuális életet folytatók átlagéletkora még a vallásos neveltetésűek körében is csökkent (ha nem is lényegesen) az ötéves felmérési időszak alatt, a nem vallásosak táborában pedig ez a „fiatalodás” statisztikailag is értékelhető minden településforma esetében.
E tények arra engednek következtetni, hogy az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején elkezdődött gazdasági, politikai változásokkal párhuzamosan végbement egy másik változás is, amelynek eredményeként a szexualitás szervesen épül be, nagyobb jelentőséget kap a társadalom életében. Ezzel felértékelődik a szexuális érintkezéssel átvihető fertőzések közegészségügye, így a megelőzés is.
A fenti szöveg a május 9-én elhangzott előadás rövidített változata. Megtekinthető 21-én (jövő szombaton) 9.40-kor a Duna Televízió és 22-én (jövő vasárnap) 13.20-kor az MTV, valamint 23 órakor az M 2 műsorán. A következő előadást május 23-án 19.30-kor a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Kozma László termében (Budapest XI., Magyar tudósok körútja 2.) Sólyom László tartja Az alkotmány őrei címmel. A részvétel ingyenes, az előadások teljes szövegét a hozzászólásokkal és a vitával együtt a www.mindentudas.hu weblapon találják meg az érdeklődők.
origo.hu
Sokkoló felvétel került elő a tragikus motorbalesetről – videó
