Egyik könyvének igen meglepő a címe: Teremtésvédelem. E művet megjelenése óta szívesen idézik környezetvédő szervezetek. Miért foglalkozik egy teológus ökológiai kérdésekkel? Az egyháznak a környezeti katasztrófa elhárításán is dolgoznia kell?
– A természet Isten műve, s ő a Biblia szavai szerint azért adta a földet Ádámnak, hogy „művelje és őrizze”, nem pedig azért, hogy leigázza és tönkretegye. Jézus nagy szeretettel beszél a madarakról és a liliomokról, zsoltárok zengenek a természet csodáiról, a Teremtő hatalmának és jóságának bizonyítékairól. Az egyház nem nézheti közömbösen, ha az emberiség tönkreteszi ezt a kincset. A Biblia felmutat értékeket, s ezeket rangsorolja is. A természet érték, de az ember értékesebb a természetnél – drágábbak vagytok a madaraknál, mondja Jézus –, a legfőbb érték pedig maga Isten. Ahol viszont már nem Isten a hierarchia csúcsa, ott az ember válik azzá, s akkor minden felborul.
– A keresztyének isteni kinyilatkoztatásnak tekintik a Bibliát, a világi gondolkodás viszont legfeljebb mondagyűjteménynek, erkölcsi útmutatónak, vallástörténeti dokumentumnak tartja. Az egyház be tudja bizonyítani, hogy ez a könyv több, mint amit általában gondolnak róla?
– Nem hiszem, hogy az egyháznak kellene ezt bizonyítania. A Szentírás önmagát hitelesíti, mi csak tanúskodunk arról, amit megérthettünk belőle. Amint az ember személyes üzenetet, eligazítást kap a Bibliából, nem kérdés tovább számára, hogy hiteles-e. Tizenhét éves korom táján, mikor kerestem az élet értelmét és helyemet a világban, elkerültem egy bibliakörbe. Fiatalokkal találkoztam, akik számára ez a könyv magát az életet jelentette. Azelőtt is hittem Istenben, de Jézussal, akiről ők beszéltek, nem tudtam mit kezdeni. Az foglalkoztatott, vajon ő is Isten vagy csak egy ember? Joó Sándor református lelkész igazított el: Jézus egyszerre Isten és ember, ez a keresztyénség nagy paradoxona. Azt ajánlotta, imádkozzam mindennap, hogy igazán megismerjem őt. Így is lett. Azóta ősi, az egyházatyák és a reformátorok által is használt analógiát használok kulcsként a Szentíráshoz. Ahogy Jézusban egy az Isten és az ember, s nem lehet ezt a két természetet szétválasztani vagy összekeverni, úgy a Biblia egyszerre isteni és emberi mű: kínál történeti fogódzókat, hiszen a történelemben jelent meg, de aki igazán meg akarja érteni, Istentől eredőnek kell tartania. Ez a Szentírás kettős természete, amelyet komplementaritásnak neveznék: két látszólagos ellentét magasabb szinten kiegészíti egymást.
– Hogyan fejthető meg e könyv „központi mondanivalója”?
– Ezt hadd világítsam meg egy példával. Az egyik német múzeumban kőgolyót őriznek, amelyet egy hercegkisasszonynak küldött a vőlegénye. A követ elhajították, mire szétpattant, s egy rézgolyó gurult ki belőle. Felnyitották a rézgolyót, hát aranygolyót találtak benne, abban pedig gyűrűt, és egy idézetet az Énekek énekéből: „Én az én szerelmesemé vagyok, és ő az enyém.” A Szentírást is eldobják sokan: „buta, régi könyv”. Aztán mégis elolvas egy történetet az illető, és azt mondja, egészen érdekes. Majd beljebb hatol, és így szól: Milyen igaza van Jézusnak! Mit használ az egész világot megnyerni, ha lelkében kárt vall az ember? Így lépésről lépésre halad a lényeg felé. De a lényeget csak az találja meg, aki megérti: én az övé vagyok, ő pedig az enyém – ezt üzeni nekem Isten.
– Az ötvenes évek elején jelentkezett teológiára, amikor a hívő közösségek a félelem légkörében éltek.
– Én is féltem egy kicsit, mert sok papot láttam, amint nyáron is fekete ruhában, rossz kerékpáron, izzadva viszik az úrvacsorát a falusi gyülekezetekbe. Aztán persze kiderült, a lelkészéletnek nagyobb nehézségei is vannak. Azokban az időkben történt, hogy a párttitkár, udvarias akarván lenni a paphoz, így szólt egy rendezvényen: köszöntöm a klerikális reakció helyi képviselőjét! Máról holnapra éltünk, de körülvett Isten és a gyülekezetek szeretete. És Jézus mindig vezetett. Amikor sorozásra kellett mennem, azt olvastam a Bibliában: ne tökéljétek el szívetekben, hogy mit mondjatok; majd a Szentlélek megmondja nektek. A parancsnokságon megkérdezték, mi a véleményem a koreai háborúról. Tudtam, hogy Észak-Korea támadta meg Dél-Koreát, de ők azt akarták hallani, hogy fordítva van. Sem hazudni, sem munkaszolgálatra kerülni nem akartam. Isten azt mondatta velem: szeretném, ha Korea a koreaiaké lenne. Igaza van az elvtársnak! – kiáltotta a politikai tiszt, és elengedett.
– Az Atyaisten mellett a Fiúisten létét is nehéz felfogni, de hogy egy harmadik személy, a Szentlélek is tartozik hozzá, és az Isten mégis egy, az az emberi értelem számára olykor elérhetetlenül magas…
– A régiek azt mondták: az Atya a fölöttünk, a Fiú a köztünk, a Szentlélek pedig a bennünk élő Isten. Jézus nemcsak a földön jártakor, de ma is vezeti a hívők gyülekezetét, az egyházat, mégpedig a Szentlélek személyében. A Biblia többek közt vigasztalónak, vezetőnek nevezi őt, aki elvezet minket az igazságra. A régi görögök a Léthé folyóból ittak, hogy mindent elfelejtsenek, mert azt hitték, így lesznek boldogok. A keresztyének akkor lesznek boldogok, ha a régi dolgok eszükbe jutnak, mert a Szentlélek Isten beszédére emlékezteti őket. Azonkívül a Szentlélek teremt, újat hoz létre. A Biblia második verse szerint a teremtéskor Isten lelke lebegett a vizek fölött. Mint egy anyamadár, melengette a káoszt, s abból lett – az Ige, a Logosz által – a kozmosz, vagyis a rendezett világmindenség. S nemcsak teremtő a Szentlélek, hanem újjáteremtő is. A János evangéliuma harmadik részében egy öregember, Nikodémus beszélget Jézussal, aki azt mondja: „szükség nektek újonnan születnetek”. Nikodémus hittudós, de fogalma sincs róla, mit jelent ez. Később megérti: lehet a csődbe jutott és kiábrándult embernek még öregen is újjászületnie, újrakezdenie az életet.
– A mai ember gyakran azért utasítja el a Bibliát, mert annak világképét a tudomány eredményei már megcáfolták. Tudjuk például, hogy a Föld nem hétezer, hanem sok millió éves.
– A Második helvét hitvallás szerint a Szentírásban minden benne van, ami az üdvözítő hithez és az Istennek tetsző élethez szükséges. Nincs benne geológia vagy asztronómia, nincs benne az anyagi világ keletkezésének tudományos leírása.
– De az benne van, hogy hat nap alatt teremtette Isten a világot.
– Persze, csak azt nem tudjuk, hogy ez a mai időfogalmunk szerint mit jelent, hiszen a Nap még nem is létezett, a világító égitesteket csak a negyedik napon teremtette Isten. A Biblia elején két teremtéstörténetet találunk, az egyikben az embert előbb teremti, mint az állatokat, a másikban pedig fordítva. Ez a hit emberét nem zavarja, mert nem természettudományos kronológiát keres a Szentírásban, hanem kinyilatkoztatást arról, hogy időnek és térnek, embernek és állatnak egyaránt Isten az alkotója, és a teremtés előtt nem volt semmi, csak ő. Ez a kinyilatkoztatás pedig az ókori ember világképéhez igazítva jelent meg a maga idején. A történelem során olykor az egyház uralta a tudományt, máskor fordítva: a tudomány akart beleszólni az egyház dolgaiba. Ha viszont a természettudomány egzakt marad, tehát nem csinál ideológiát magából, nem kerül összeütközésbe a Bibliával. S ha a hit az Istennek tetsző életre és az üdvösségre koncentrál, szintén nincs konfliktus. Az ige változatlan, de a tudomány folyton változik. A tizenkilencedik század végén azt gondolták, az anyag abszolút szubsztancia, nem lehet lebontani. A huszadik századi atomfizika azt mondta: dehogynem, át is lehet alakítani energiává. Egy ideig úgy hitték a tudósok, az ok és okozat törvényét nem lehet megszakítani, csak bizonyítható okokból adódnak következmények. Ma a molekulák rendszertelen hőmozgásával kapcsolatban már statisztikus törvényszerűségek vannak az atomi világban, nem determinisztikusak. A tizenkilencedik század végén az embert finom gépezetnek tekintették, ami egyenlő részeinek összegével, sőt Feuerbach szerint az ember az, amit megeszik. Ma sokkal többnek, nyitott valóságnak tartják az embert. Jézus mondta: több az ember, mint az öltözet, és az élet több, mint az eledel. Szentágothai János agysebészt, az MTA egykori elnökét megkérdezték: hogyan hihet a tudat továbbélésében és a feltámadásban, ha egyszer tudja, az agyvelő bomlik el először? Azt felelte: aki ezt a bonyolult agyvelőt megteremtette, újra tud majd teremteni engem is, amikor porrá leszek.
– Ha Szentlélekként bennünk van az Isten, nem volna elég befelé vizsgálódnunk, hogy megtaláljuk?
– A Szentlélek kívülről jön, nem belülről. Amikor figyel az Igére és hisz, akkor kapja az ember. Jeruzsálemben azon a napon mindenféle nyelvű ember volt, s mikor a lélek leszállt, végre érteni kezdték egymás beszédét. Senki sem elég önmagának, szükségünk van Istenre és egymásra. A Szentlélek ezért közösséget is teremt. Milyen jó lenne egy ilyen változás a magyar közéletben is! Ma a különféle csoportok csak jelszavakat kiabálnak egymásnak. Péter pünkösdi prédikációja hatására az öszszegyűlt jeruzsálemiek bűnösnek találták magukat, s megkérdezték: most mit tegyünk? Azt felelte a tanulatlan halász: térjetek meg, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Érdemes visszalapozni az Ószövetséghez: a bábeli történetben a népek olyan tornyot akarnak építeni, amely eléri Istent. És ott a Biblia humorizál, ezt írja: leszállt Isten, hogy megnézze, mit építenek. Mintha azt mondaná, nem látszik innen ez a vakondtúrás, megnézem közelebbről. Az emberek Isten ellen lázadva öszszezavarodtak, többé nem értették meg egymást. A pünkösdi történet viszont anti-Bábel. Az ember nem tud az égbe jutni, ezért leszállt a Szentlélek, megszületett az egyház, s a Cselekedetek könyve így fogalmaz: a hívők sokaságának szíve-lelke egy volt.
– Tulajdonképpen melyik egyházról beszélünk?
– Mindegyik Krisztus-hívő egyház közös kincse a Biblia s ennek alapján az Apostoli hitvallás, amelyben ez a mondat szerepel: hiszek egy egyetemes keresztyén és apostoli anyaszentegyházat. Az „una sancta ecclesia” minden keresztyén felekezetet magába foglal. Hogy egyes egyházak a többit nem tartják egyenértékűnek, az más kérdés. De olyan szépen mondja a heidelbergi káté: „Isten a világ kezdetétől a végéig egyetlen népet választ ki magának, ezt Szentlelke és igéje által elhívja, oltalmazza és megtartja. Ennek én is tagja vagyok, és holtomig az is maradok.” Az egyház a kiválasztottak serege.
– S mi lesz azokkal, akik sosem találkozhattak Jézussal, így nem válhattak e közösség tagjaivá? Elvesznek, mert rossz helyre, rossz időben születtek?
– A Biblia szerint nem az a legfontosabb kérdés, hogy mi az ember, és mi lesz vele. Fontosabb, hogy kié az ember. Azt üzeni: ne maradj a magadé, mert Isten, aki önmaga számára teremtett, szeret. Az embernek nincs két sorsa, egy földi és egy túlvilági; az örök sors az emberélet teljes foglalata. Az itteni életünk folytatódik és teljesedik ki a halál után. Van, akinek az önvád okoz majd örök kínokat. Krisztus megváltottai viszont hálásan énekelhetik: „Hiszem, hogy az örök élet már a földön az enyém lett.” Mindenkinek el kéne gondolkodnia: mi a valóság rám nézve? Magam vagyok a világban, a semmibe vetve, ahogy az egzisztencialista filozófia mondja, vagy Isten közelségében élek, s ez a halálom után is érvényes marad? Jézus azt mondta, menjetek és tegyetek tanítványokká minden népeket. A pogányokat, akikhez a misszió nem jutott el, Isten a Máté evangéliumának huszonötödik része szerint ítéli majd meg: cselekedték-e a jót, enni adva az éhezőknek, felruházva a mezítelent és a többi? Akiket e részben Jézus a mennyországba irányít, így szólnak: hiszen nem találkoztunk veled soha! De Jézus azt feleli, ha eggyel jót cselekedtetek a legkisebbek közül, azt velem cselekedtétek.
– Vajon az egyház a történelem során mindig élen járt a jó cselekvésében?
– Krisztus tökéletes, mert ő maga az Isten. Az egyház nem tökéletes, bár az a dolga, hogy tökéletesedjék.
– Tökéletlen egyházat teremtett a tökéletes Isten?
– A tökéletes Istennel lehet találkozni a tökéletlen egyházban. Kepler, a csillagász egyszer azt mondta barátjának, Szenczi Molnár Albertnek: most már tudom, hogy a Föld forog a Nap körül és nem fordítva, kiszámítom hát a pályáját. Kepler újplatonista volt, úgy vélte, Isten csak tökéletes idomot teremthet – s mi lehet tökéletesebb, mint a kör? A számítások azonban nem igazolták az elképzelést. Akkor Szenczi Molnár, a tudós énekköltő és református lelkész így szólt: tégy különbséget a tökéletes és a jó között. A Bibliában az áll: egyedül Isten tökéletes, a természet pedig jó. Akkor nem az elméletből fogok kiindulni, mondta Kepler, hanem a tapasztalatból. Ezek után jött rá, hogy az égitestek elliptikus pályán mozognak. Az egyház csak a mennyben válik majd tökéletessé. Addig is szabad felfedezett bűneit, vétkeit, mulasztásait megvallania, azoktól elfordulnia, így tisztul tovább.
Lehoczki Ádám
Itt a figyelmeztetés: be kell fejezni a főváros autósüldöző politikáját
