Oromszegély

Enciklopédia énezer

Mi történt? Valami vagy semmi? Történt-e vajon valami azáltal, hogy az Enciklopédia énezer című rovat egész füzére a kezdet kezdetétől az ezt megelőző legutolsóig immár hozzáférhető könyv alakban is? A rovat, e permanens periodicitású sajtóikon számára vajon fontos-e s mérvadó-e, hogy az eddigiekből csillag vált, a Gutenberg-galaxis, azaz csillagrendszer egyik könyvcsillaga? És ha már a csillagoknál tartunk, hadd hívjam meg egy bekezdés erejéig ismét egyik kedvenc hasonlatomat ide, jelesül a fekete lyukak eseményhorizontjával kapcsolatosat.
Ha valaki távolról szemléli, amint egy tárgy közelít az eseményhorizont felé, azt fogja látni, hogy a tárgy által leadott jelek egyre ritkulnak, majd végül meg is szűnnek. A tárgy kvázi megsemmisül, időtlenné válik a nagy idődilatáció miatt. Maga a tárgy ebből semmit sem érez. Úgy halad végig az eseményhorizonton, hogy az benne nem történik meg. Hogy történetesen mi számít megtörténtnek és mi számít végbe nem mentnek, vonatkoztatási rendszertől függ, miként az is, hogy mi kit tör meg.
A rovatnak, e művelt szellemi teleknek mindegy a könyv. Ha most e publicisztika által nem jelezném, észre se lehetne venni, hogy történt valami említőleges. Ekívül viszont – van-e számunkra hely? –, ekívül viszont az Enciklopédia énezer című könyv megjelenése mégiscsak eseményféle. Végbement kétségtelenül. Az új minőség lapozható, szagolható és tagolt. Elfogultságom az irányába bocsáttassék meg.
Bocsátassék meg, már csak azért is, mert sokat tanultam tőle. A könyvtől, igen. Megtanított például ez a könyv arra, hogy mi az oromszegély. Szabó Gyuri mestertipográfus avagy tipográfusmester – nem tudom, melyik a jobb szórend, hisz a mesterszakácsnál a mester elébb való, a kárpitosmesternél pedig utóbb –, summa summarum tehát a Szabó Gyuri egyszer csak felhív, hogy ha jót akarok, lóhalálában jöjjek oromszegélyt választani. Addig fogalmam se volt, hogy mi is az az oromszegély. Hát az a belső kis pertli a könyv gerince és a teste közt. Ötszáztizenhat kis pertli közül választottuk ki a színben leginkább a könyvhöz illő oromszegélyt. Ha nincs ez a könyv, sohase nyílt volna szemem az oromszegélyre. És még valami. Mai köznyelvünkben szállóigévé vált, hogy keresse fel orvosát, gyógyszerészét. Gyógyszerészem nincs, akit felkereshetnék, vannak viszont tipográfusaim, akiket megnevezhetek: Szabó György, a rendíthetetlen ólomkatona, hisz ő még ólomszedésen nevelkedett, valamint fia, Szabó Dávid cyberlovag, aki viszont a maga elegáns, góliáti szelídségében maximálisan digitalizált.
Ha nincs ez a könyv, akkor… Most van ez a könyv. És? Elgondolkodtató, hogy egy szöveg a lehetségesnél inkább közölt. Publikált. A könyv alak, a könyv formátum közmegegyezésünk szerint maradandóbb az újságnál, a szellemi öröklét grádicsán magasabb fok, de mi bennünk ez a véghetetlen vágy a közlés iránt? Az ember nem a majomtól, hanem a közlekedőedénytől származnék?
Hivatalos közlemény. Publish or perish. Publikálni vagy elveszni. Az adott szó nem elég. Szó elszáll, írás megmarad. Palimpszeszt kéziratok rejtett vargabetűi tárulnak fel a röntengsugár nyomán. Kínvallatás. A papír türelmes. A papír énekelni kezd. A múlt átvilágítva, jelenünk pedig megörökítve – mégpedig egyre több dimenzióban.
Valaha fegyverhordozók, most hanghordozók és adathordozók. Szinte nincs nap, hogy le ne fényképeznének mobiltelefonnal: művész úr, megengedi? A digitális tudatalattiban ki tudja, hány ábrázolatom kering. Nem is oly rég mágia hatotta át a szót: stencil, ma mind a betű, mind a kép világában a nyomdakész technikai szint bárki által hozzáférhető, s az internet a közzétételt is bármikor lehetővé teszi. Látszólag tehát bármit bárkivel közölhetünk, ki-ki megteremtheti a maga imázsát, blogját, formátumát. Megjelenhet, ha mondhatom így. János jelenései. Valamennyiünk jelenései. Bármit bármikor közölhetünk, igen. Avagy fogalmazzak inkább így: bármiről bárkit informálhatunk, merthogy az adatátvitel korántsem biztos, hogy ontológiai, metafizikai és spirituális értelemben közelménynek számít.
Marsall László mondta a Széphalom Könyvműhely ünnepi könyvheti sajtótájékoztatóján, egy elragadó és őrült önvallomás egyik epizódjaként, hogy alkotni is csak álarc a legbensőbb valósághoz képest.
A cybertérbe foglalt kép- és szövegdömping által a Földön nem enyhült az emberszabású magány. Nem enyhül, mert a publikáció szakmai értelemben vett tágassága és emberi értelemben vett intimitása közt feloldhatatlan ellentmondás feszül; egyébiránt hadd jegyezzem meg, szakmai értelemben a mainstream az egyszeri ember számára ma sem elérhetőbb. Az irodalmi, akadémiai vagy politikai erőviszonyok változatlanul csak a nyilvánosság megszokott csatornáin és eszközeivel befolyásolhatók, illetve a nyilvánosság új eszközei a megszokott csatornákon kiküzdött erőviszonyokat képezik le.
Folytathatnám, hisz minden gondolható tovább, de megállok itt, csitt. Az operaénekesi karriert és a publicisztikát is olykor a zeniten kell befejezni. Akkor hát adios, barátaim – és miheztartás végett figyeljétek az oromszegélyt.

Értesítjük olvasóinkat, hogy az Enciklopédia énezer rovat teljes anyaga immár könyv alakban is hozzáférhető. Sebeők János 2005. június 22-én, szerdán 18 órakor a Magyar Nemzet-klubban (1075 Wesselényi utca 8.) dedikálja a kötetet és válaszol a kérdésekre.