Megrázkódtatások szorításában menekül a lélek. A tudatalattiba utalja a fájdalmas élményeket. Így próbál szabadulni a további szenvedésektől. Ám az élet kifog rajta: a lélek legmélyéből felörvénylő álmok adnak teret az elfojtottaknak. Méghozzá szimbólumok formájában, nem „egy az egyben”. Aki olvasni tud belőlük, ráébredhet, mi is kavarog benne feldolgozatlanul. S ha felismeri, elemzi, esélye van a sebek begyógyulására. Ha nehezen megy, a pszichológus segíthet benne. Az álmok ugyanis, ha jól értelmezzük őket, az önismerethez, s erre alapozva az önneveléshez járulnak hozzá, magyarán a személyiségfejlesztéshez. Krízisek idején megmutathatják, mi is az, ami a lelki válsághoz vezetett, mit tettünk rosszul, hogyan lehetünk úrrá természetünkön. Nincs benne semmi misztifikáció, s még csak nem
is Freud álomelméletét követi, inkább Jung álomszimbólumainak a nyomvonalán halad, aki ezt megkísérli. Mohás Lívia gyakorló pszichológusként ezt teszi.
Az írónő-lélekgyógyász most vonzó formában megírt esettanulmányokat adott közre, s mellettük kisregénnyé párolt álomnaplóját. A könyvbe fűzött írásokat az Argumentum adta ki. Amit a terapeuta eseteiről leír, nemcsak tanulságos, hanem olvasmánynak is érdekfeszítő. Mohás Lívia mondataiban nem válik el a prózaíró és a pszichológia hivatásos művelőjének írásművészete. Külön ajándékként fogadhatjuk az olyan nagy alkotó álomföljegyzését és annak magyarázatát, mint Móricz Zsigmond, vagy a kreativitását zeneszerző férje kedvéért föladó-föláldozó Alma Mahler álmának az értelmezését, ami zátonyra futott házasságának okaira villant. Izgalmas, hisz általuk az ember tudatalatti folyamataikba pillanthat. Móricz maga is megkísérelte, ösztönösen, hasonló módszerrel az álombéli képek lefordítását (Álmok a házasság falovában).
„A meg nem értett álom felbontatlan levél” – sommázza Mohás Lívia. Ennek tudatában analizálja saját álmainak sorát is, amit a könyv második részében publikál (Álomnapló). Őszintén, önnön gyengeségeit sem palástolva, hiszen csak így juthat el a gyógyító felismerésekig.
„Álomban a lélek átlovagol a túlvilágra – írja egy helyütt –, utazik, és ajándékba képeket hoz, szimbólumokat.” Álmodj, krokodil! című kisregényét, amelyet évekkel azelőtti lelki krízisét kezelendő, saját álomnaplója alapján írt – jóllehet fiktív történetbe helyezve –, 1990-ben már megjelentette a Magvető Kiadó. Lovagol a lélek? Mohás Lívia tollán Pegazusként szárnyal. Szürreális álmokat hagy maga mögött, és egy íróilag átgondolt történetbe szökell. Asszociációkon ugrat át, és ősi (fura mód, a könyvben megszemélyesített) bölcsességek gyógyvizéből hörpint. Élmények taposta utakon poroszkál, hol száguld, hol hátrahőköl, amilyen ütemben a csatákban szerzett sebei gyógyulnak. Úgy, amiként a kisregény hősnője, Célia sebei is behegednek a lélek öngyógyításának során.
(Mohás Lívia: Álomkönyv, Argumentum, 2005)
origo.hu
Gyorsan kifakult a szivárványos zászló
