Nyikómalomfalván, Magyari Dezső portáján jó néhány ember szorgoskodik: a romok közül szedik össze azt, ami menthető. Vasárnap délután van, a feleség és a gyerekek az utca túloldalán levő, kölcsönbe kapott ház udvarán éppen vadonatúj mosógépet pakolnak le egy terepjáróról. Ez a jármű tudott átjönni elsőként az ár által megrongált és csak vasárnap helyreállított hídon. A Baptista Szeretetszolgálat ajándéka láttán az édesanya, Anna becsülettel megjegyzi, hogy valakitől már kaptak egy használt mosógépet. – A kilenc gyerek mellé elkel kettő is, és ki tudja, hogy a régi gép meddig bírja, mondják, és lepakolják a járműről a hűtőszekrényt is. A Magyari család a sors különös kegyelme folytán emberáldozat nélkül úszta meg a tragédiát. A nagy víz láttán a családfő menteni kezdte a kicsiket, de mire a két legkisebbet biztonságos helyre vitte, a víz annyit nőtt, hogy nem tudott visszamenni a portára. Tehetetlenül nézte végig, ahogy nagylányát (karjában az unokával) elragadja az áradat, hogy aztán jó százötven méterrel lejjebb, csodával határos módon partra vesse őket – mindketten megúszták komoly sérülés nélkül a „vizes kalandot”. A család többi tagja, az édesanya és öt gyerek a padlásra menekült úgy, hogy a kályhacső mellett felszakították a deszkákat. Az apa több órán keresztül nem tudta, hogy élnek-e a házban szerettei, akkora volt a víz hangja. A ház szerencsére bírta a nyomást, nem roppant össze, így mindannyian megmenekültek.
Öt nappal vagyunk a tragédia után, de az áldozatoknak már van kedvük viccelni.
– Mi be kell fogjuk a szánkat, mert még vécénk sincs – mondja a családfő, majd nekilát bekötni a szögbe lépett önkéntes segítő lábát. – Miért keskenyedjek el, mindannyian élünk – folytatja, és nem győzzük csodálni életerejét. A házuk felújítását az özönvíz előtt pár nappal fejezték be, most nem omlott össze teljesen, de kezdhetnek mindent elölről. – Ebbe a házba soha többé nem fogok beköltözni, mondja az édesanya, mert innentől fogva félünk a víztől. A telek magasabban fekvő részén építenek házat, ha majd lesz miből, addig pedig felhúznak egy sátrat, mert „a saját kerten belül akkor is jobb, ha nincs fedél a fejünk fölött”.
Magyariék portájától nem messze, a patakban egy német rendszámú oldtimer autóbusz fekszik az oldalán. A tulajdonosa valahol a faluban lapátol, mondják a roncson mászkáló gyerekek, akik úgy tudják, hogy haza sem tudna menni, mert az útlevele is odaveszett azon a keddi éjszakán. A busztól nem messze egy Dacia lapul kerekeivel az ég felé, ezt három kilométerrel feljebbről hozta a víz. A helyiek szerint a kovácsmester üllőit is keresik azóta, Székelyudvarhelyen pedig esztergapadot tépett ki a műhelyből az ár.
Malomfalván, ebben a mélyen hívő faluban, a legjobban érintett részen az emberek az első sokk után nem a házukat kezdték takarítani, hanem az útkereszteződésben lévő keresztet sikálták fényesre. Átmegyünk egy másik faluba, Bikafalvába, ahol a vasútállomás környékét vitte el a víz. Vonat egyhamar nem fog erre járni, a sínek több helyütt a levegőben mennek, kimosta alóluk a töltést az ár. – Soha többé nem lesz vonat Székelyudvarhelyre – keseregnek, megemlítve, hogy a veszteséges szárnyvonalat amúgy is el akarta adni a román vasúttársaság, csak nem került vevő rá. A vasút fölötti utca gyakorlatilag nem létezik, szőnyegbombázások idején látni olyasféle romhalmazokat, mint amilyeneket most próbálnak eltakarítani. Boros Csaba vállalkozó négy napja hordja a meleg ételt a károsultaknak és a rajtuk segítő önkénteseknek – emberei most is kétszáz adag forró gulyást mérnek jókora karéj kenyérrel. Ezt az osztást már a Magyar Baptista Szeretetszolgálat finanszírozza, a cég három kamionjáról éppen a családoknak szánt élelmiszer- és tisztítószer-adományt pakolják le. A jókora szatyrokat odaviszik a házakhoz – sok helyütt csak az alap maradt meg az egykori portából. A segélymunkások azt is megkérdezik, kinek van szüksége gumicsizmára, vödörre vagy pokrócra, mert az is van az autókon.
Továbbmegyünk Hodgyára, ahol a templomban kísérteties látvány fogad. A padokat már kihordták, a csupa sár orgona is ott árválkodik a bejárat előtt, de a templom hajójában világos vonal választja el a poklot a mennyországtól. Két méter fölött ugyanis minden hófehér, frissen felújítottnak látszik, az egyenes vonal alatt viszont minden fekete sár. Ballai Zoltán hodgyai lelkipásztor precíz listát ad a károsultakról, e szerint összesen negyvennyolc családot ért kár, de elázott a templomon kívül az iskola, a kultúrház és a parókia is. A faluban két ember halt meg, összedőlt három ház, csűrből tizenkettő lett oda. Azt is pontosan tudják, hogy 329 tyúk pusztult el, kilenc mosógép lett használhatatlan, és majd három kilométer kerítést kell újraépíteni. A falu magánpéksége száz százalékban tönkrement, tizenöt tonna liszttel egyetemben – ezt különben a Fradi erdélyi származású edzőjének rokonai birtokolták.
Farcád központjában hatalmas kráter, a hidat elvitte a víz, tovább menni lehetetlen. Nem lehet eljutni Segesvárra sem, a munkába járókat a Küküllő partjáig viszi a busz, átmennek a híd helyén lefektetett deszkákon, és felülnek az ott várakozó másik járműre. A hét vége különben a gyász jegyében telt Udvarhelyszéken, volt olyan nap, hogy egy községben négy áldozatot is temettek. Vasárnap délután a Budvár oldalában megtalálták az utolsó eltűnt holttestét is: Málnási Ágoston másokat próbált menteni, amikor elragadták őt a hullámok. A térség összes érintett falujában rendkívül intenzív munka folyt, egyik napról a másikra nagyságrendekkel javult a helyzet a településeken a rengeteg munkáskéznek köszönhetően. Sok helyütt már fertőtlenítettek, elsősorban a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet – minden érintett portájára eljutó – higiéniacsomagjának köszönhetően, a városban pedig tucatnyi kárfelmérő bizottság járta az elárasztott házakat, hogy minél hamarabb el tudják juttatni kárigénylésüket a bukaresti kormányhoz. Az emberek ugyanis nagy hálával fogadták az ország elnökének pénteki villámlátogatását, és abban bíznak, hogy emberi szavai és ígéretei őszinték voltak, nem kell újra csalódniuk.
A Magyarországról érkező támogatásokat a következő bankszámlaszámon fogadják: Székelyudvarhelyért Alapítvány forintszámlája (BCR Bank): RO 30 RNCB 292 00000 326 100 13.
Segítség magyarországról. A hétfőn átutalt 30 millió forinttal együtt múlt péntek óta 143 millió forint értékű segítséget nyújtott Magyarország Hargita megyének – mondta el tegnap László Boglár kormányszóvivő. Mint hozzátette, az idei romániai áradások okozta károk enyhítéséhez a magyar kormány eddig 160 millió forinttal járult hozzá. Pénteken 40 millió forintos gyorssegély keretében élelmiszerek, három mentőautó és tíz szivattyú indult útnak a térségbe, majd vasárnap ezt újabb, 73 millió forintos szállítmány követte. Ez utóbbi gyógyszereket, szivattyúkat, fertőtlenítő- és kötszereket, vegyi felderítő autót, motorcsónakot, tábori konyhát, sátrakat, hálózsákokat és bébiételeket tartalmazott.
Lapátoló színészek
Rendőrkutyákra volt szükség ahhoz, hogy a Székelyudvarhely környéki árvíz tizenhatodik áldozatát is megtalálják. Az állatok az iszapban leltek rá az 51 éves udvarhelyi férfi holttestére, így most
már egyetlen embert tartanak eltűntként nyilván. Az áldozatok – egy négyéves kislányt leszámítva – valamennyien idős emberek.
A károk helyrehozatala mind a nyolc érintett településen gőzerővel folyik. Baráti körök tagjai, ismerősök, de sokszor ismeretlenek azok, akik reggel szerszámmal a kezükben megjelennek valamely árvíz sújtotta faluban, és az esti szürkületkor köszönnek el csupán a munkától. Iszapot lapátolt tegnap többek között az udvarhelyi Tomcsa Sándor Színház színészgárdája, több kereskedelmi rádiócsatorna és újság munkatársa is. Nyikómalomfalvára, ahol a 265 házból 200-at sújtott a katasztrófa, egy autóbusznyi önkéntes érkezett Parajdról. Nem csoda hát, ha olyan ház is akad, amelyikbe már vissza is költöztek a lakók. A csíkszeredai hegyimentő-alakulat tizenegy katonája Siménfalván, Kobátfalván, Bikafalván, Farcádon, Székelyudvarhelyen és Szentléleken vesz részt a helybeliekkel együtt az iszap eltakarításában.
Folyamatosan érkeznek a támogatások is. A magyar kormány és a főváros 73 millió forint értékű segélyszállítmánya tegnap a kora délutáni órákban érkezett meg Udvarhelyre. Komoróczy Zsolt, az udvarhelyi városháza szóvivője úgy tájékoztatott, hogy a magyar és a román forrásból származó segélyekből egységcsomagokat készítettek, és azokat osztották szét a rászorulók között. A segélyeket egyébként szinte folyamatosan osztják a városházán, a küldemények között egészségügyi felszereléstől a tisztító- és fertőtlenítőszereken át az élelmiszercsomagokig minden megtalálható. A román egészségügyi minisztérium ezer sárgaság- és ötszáz tífuszellenes védőoltást juttatott a térségbe, bár az illetékesek szerint kevés a valószínűsége annak, hogy járvány üsse fel a fejét a vidéken. A Hargita megyei prefektúra közlése szerint eddig mintegy 29 tonna élelmet – pástétomot, olajat, húskonzervet és cukrot – osztottak ki az állami tartalékalapokból, míg a magyar honvédelmi, illetve egészségügyi tárca 60 ezer konzervet és gyógyszereket hozott.
