Népszavazás után rendőrségi kihallgatás

Nyírmártonfalva polgármesteri hivatala a hét elején kihallgatószobává alakult. A Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálótisztjei négy nap alatt százötvennyolc embert kérdeztek ki az épület házasságkötő termében. Arról faggatták őket, valóban aláírták-e az új polgármesteri hivatal helyszínével kapcsolatos népszavazási kezdeményezést. A rendőrségi idézést az emberek már a múlt vasárnap lezajlott népszavazás előtt kézhez kapták. A vizsgálat tárgyát képező támogatóíveken 508 aláírás volt, a voksoláson 387-en vettek részt, a képviselő-testület által kiválasztottól eltérő helyszínt 340-en ítélték jobbnak. Az alacsony részvétel miatt a népszavazás érvénytelen volt.

A fideszes Szilágyi Tamás és aláírásokat gyűjtő 11 társa úgy véli, az idézések népszavazás előtti kézbesítése erősen befolyásolta az emberek véleménynyilvánítási kedvét. – Ez egy kis falu, itt pillanatok alatt tud mindenki mindent – mondja. – Annak is futótűzként kelt híre, hogy az aláírókat beidézte a rendőrség. Már aznap úton-útfélen azzal állítottak meg: nem szavaznak, nekik nem hiányzik a zaklatás. Ezt a hangulatot erősítette az egyik baloldali képviselő szórólapja is, ami a népszavazástól való távolmaradásra biztatott. Így nem is lepődtünk meg, csak elkeseredetünk, amikor kiderült: az érvényes népszavazáshoz szükségesnek alig ötven százalékát érte el a részvétel – mondja, amikor a vita tárgyát képező községházára, a tömeges kihallgatás helyszínére invitál.
A 48-as útról Vámospércsnél balra térve hat kilométerre feltűnik Nyírmártonfalva, majd néhány kanyar után a községháza. Szerény, fehér épület, oldalával fordul a közútra. A bejárat az udvarról nyílik, a parkolót pedig a szeméttelep felé vezető útról lehet megközelíteni. Az épületbe lépve sem jobb a kép: a folyosó keskeny, sötét zug, a kihallgatásra váró öt-hat ember alig fér el benne. Nemcsak a helyszűke, de a hivatali procedúra miatt is szoronganak. Legtöbbjük (pedig ott van közöttük a nyolcvanéves Surányi Lajos is) soha életében nem volt rendőrségi kihallgatáson. Érthető hát a megszeppentség is, a felháborodás is.
– Nem írtak arra a papírra semmit, hogy ki, miért gázolt a becsületünkbe, nem írták meg, ki volt az aljas, aki miatt most bizonygatni kell, nem vagyok csaló. Nagyon zokon esett, amikor megkaptam az idézést, de elmentem szavazni, és megmondtam mindenkinek, engem nem lehet így megfélemlíteni – mondja huszáros lelkesedéssel az idős polgár. A kihallgatásról utána kijövők mást is mondanak, azt állítják, harmincszor-negyvenszer leírattak velük a nevüket, és keresztkérdéseket tettek fel nekik arról, hogy hol, mikor, kinek írták alá az íveket, illetve hogyan szervezték az aláírásgyűjtést. Az emberek zaklatottak, dühösek, és igen, látszik rajtuk félelem is.
Miután az utolsó beidézett is elhagyta a vizsgálószobává avanzsált házasságkötő termet, szeretnénk a tömeges kihallgatás okáról, módszeréről tudakozódni a vizsgálótiszteknél is, ám ők elzárkóznak. Nincs felhatalmazásuk, forduljunk a megyei központhoz – mondják, Sápi Tibor sajtóügyeletes készségesen tájékoztat, valóban folyik nyomozás Nyírmártonfalván a választás, népi kezdeményezés, népszavazás rendje elleni bűncselekmény alapos gyanújával. A rendőrség eljárása szabályos, a vizsgálat módszereiről a nyomozás érdekében nem adhat felvilágosítást. Nem kíván az ügyről nyilatkozni Antal Gábor polgármester és Doroginé Veress Irma, a helyi választási bizottság (HVB) elnöke sem, de annyit azért utóbbi elárul, hogy még júniusban ők kérték meg, a helyi választási iroda (HVI) vezetőjét, tegyen feljelentést aláírásügyben a rendőrségen. Arra a kérdésre, miért írták ki augusztus 21-ére a népszavazást, ha több mint száz aláírás hitelessége kétes volt, a vizsgálat lezártáig nem kívánt válaszolni.
Az aláírásgyűjtők egyébként a HVB-nél megkifogásolták, hogy a gyűjtőíveket nyitott borítékban vették át tőlük, eredetiségüket pedig a HVI kérésre Vámospércsen, az okmányirodán rendelkezésre álló aláírásmintákkal vetették össze. Az eljárást a kifogás benyújtói törvénytelennek vélték, ám panaszukat a HVB is és a területi választási bizottság (TVB) is elutasította. A döntésről Vasas Lászlóné Hajdú-Bihar megyei főjegyző úgy nyilatkozott: a választási törvény nem sérült, egyéb jogszabályok betartásának vizsgálatára pedig választási bizottságok nem jogosultak. A meghurcoltatás miatt magukat csak a „piszkos tizenkettőnek” aposztrofáló aláírásgyűjtők egyike az elutasító határozat kapcsán azt mondta, a TVB döntését megkifogásolják a bíróságon. Papp Sándor képviselő pedig hozzáfűzte, ha bebizonyosodik az a feltételezésük, hogy őket rágalmazták meg azzal, hogy erőszakkal, csalással gyűjtöttek aláírást, szintén bírósághoz fordulnak.
Nyírmártonfalva kétezer-egynéhányszáz lakosú falu a Dél-Nyírségben, a román határ közelében. Szorgalmas, törekvő emberek lakják, ám sem számottevő iparral nem rendelkezik, sem a mezőgazdaság nem ad biztos megélhetést. Különösen azóta nem, amióta a Hajú-Bét Rt. tönkrement, és magával rántotta a falu libatermelőit. Igen szerény az önkormányzat költségvetése is – alig éri el a háromszázmillió forintot –, így nem csoda, hogy a régi polgármesteri hivatal több tíz millió forintért történő lerombolása, illetve a helyén 120 millió forintból építendő új hivatal terve olyan súlyú közügy, ami két táborra osztotta a falut. – Mi azt akartuk, hogy épüljön új hivatal, de a régi községházát ne dózerolják el, ám a képviselő-testületen belül nem sikerült a baloldali többséggel szemben eredményt elérni – magyarázza Papp Sándor, hogy miért is akartak ők népszavazást. – Átalakítás után öregek otthonát terveztünk a régibe, az újat pedig egy másik helyszínen képzeltük el. Annál is inkább, mert körbeautózva a falut, mindenki láthatja, nincs központja a településünknek. Valóban, Nyírmártonfalva közepén jókora üres terület ásítozik. Részben magángazdák földje, részben az önkormányzat telke. Utóbbi szomszédos a falu iskolájával. – Szerintünk itt lenne jó helyen a hivatal, a közpark és minden, ami egy rendezett település központjához hozzátartozik – mondja a helyszínen Mikáczó Lajos. A 2001-ben készült rendezési tervben ez így is szerepelt, ám a polgármester úr nem támogatta az elképzelést, mondván, a zöldmezős beruházás túl sokba kerül. És a régi hivatal elbontására szánt 25 millió forint nem sok? – kérdezi felháborodva.
A falu polgármestere erről sem kívánt nekünk nyilatkozni. A régi községháza helyén építendő új mellett állóktól viszont úgy tudni: Antal Gábor és a testület is azért ragaszkodott a régi helyszínhez, mert arra a helyrajzi számra nyert idei felhasználással negyvenmillió forintot az önkormányzat a Belügyminisztériumtól. – Nincs ilyen konkrét helyszínhez kötve a BM-támogatás, ráadásul azt nem is a hivatal építésére nyertük, hanem pusztán az azon belüli szociális helyiségek kialakítására – állítja Papp Sándor. – Az épület kivitelezésére a megyei területfejlesztési tanácstól nyertünk három évre elosztva hatvanmillió forintot, így aztán nehezen elképzelhető, hogy ami több évig épül, abban már az idén sikerül szociális helyiségeket kialakítani. Ha pedig banki előfinanszírozásból kell az egészet felépíteni, az önerővel együtt mintegy 130 millió forintos beruházást megvalósítani, az úgy leterheli a költségvetésünket, hogy unokáik is bánni fogják. A nagyszülők meg nézetik az öregek otthona helyett a következő generációk terhére felépített községházát…