A bukás

Nincs ezen mit szépíteni: megbukott a költségvetésben előirányzott hiánycél, vagyis nem jött be a kormány autópályatrükkje. Ezt pedig nem akárki, hanem maga Joaquin Almunia, az Európai Bizottság gazdasági és monetáris politikáért felelős tagja jelentette ki tegnap Budapesten. Leegyszerűsítve arról van szó, a kormány úgy kívánta mérsékelni ebben az esztendőben a deficitet, hogy az autópálya-építés költségeit kiszervezte a közkiadásokból. Az Európai Uniónak viszont csípi a szemét a kozmetikázás, így a brüsszeli illetékesek úgy számolnak, hogy a költségvetés idei deficitje jócskán meghaladja a kormány által kitűzött 3,6 százalékos célt. Itt jegyezzük meg, hogy az Almunia fémjelezte grémium tavaly deficiteljárást indított Magyarország ellen, a túlzott államháztartási hiány miatt. Akárhogyan is, a sztrádaépítési tétel mértéke számítások szerint a hazai GDP 0,8-1,3 százalékát jelentheti, vagyis a költségvetési hiány ennyivel gyarapodhat. Immár papíron is. Mellesleg ha az utóbbi adat jön be, akkor bizony öt százalék közelében lesz a 2005-ös GDP-arányos deficit. Az már csak hab a tortán, amit a Világgazdaság tegnap megszellőztetett: az Eurostat, vagyis az unió statisztikai hivatala sem fogadja el az autópálya-finanszírozás kiszervezését a költségvetésen kívüli körbe.

Almunia egyébként tegnap azt is megjegyezte: a 2010-es eurócsatlakozás szempontjából kulcsfontosságú lesz, hogy a kormány tartani tudja-e a 2008-ra kitűzött – saját maga által meghirdetett – tervét, miszerint a GDP-arányos deficit három százalék alá esik. Ha nem, úgy a térségben mi vezetjük be utoljára a közös fizetőeszközt.

De hát miért is olyan fontos a hiánycél alakulása? Mi történik akkor, ha több lesz a deficit a jósoltnál, esetleg később vezetjük be az eurót? Megállíthatatlan gazdasági zuhanásról van szó? Nos, a gondot az jelenti, hogy a pénzügyi egyensúlytalanság miatt megbillent a gazdaság. Eközben az egyébként is ésszerűtlen struktúrájú költségvetés rátelepszik a nemzetgazdaság egészére, a kiterjedt és hatalmas deficittel küzdő büdzsé pedig hiteltelenné teszi az egész országot.

A hiány mértéke tehát nagyon fontos. Pillanatnyilag a fő mérőszámok egyike, az pedig meglehetősen kínos, hogy a Medgyessy–Gyurcsány-kormányok hivatalba lépésük óta(!), tehát harmadik éve, képtelenek olyan költségvetéssel kirukkolni, amelyről pár hónap alatt nem derülne ki, hogy tarthatatlan. Sajnos az egész ország fújja: rosszul számolt kiadások, eltúlzott bevételek, eltaktikázott növekedés. Ahhoz pedig, hogy valamennyire is tartható legyen a költségvetés, innét-onnét újabb százmilliárdokat kell lefaragni és beszedni. De tartsuk fejben azt is, ha magas a hiány, azt különböző kölcsönökből kénytelen fedezni az állam; ez a hitelfelvétel pedig újabb adósságot hoz. Ördögi kör: ha hiány van, nő az államadósság is. Az euró átvételének szigorú pénzügyi szabályai pedig azt jelzik, hogy hol tart ma az ország. Vagyis, ha kitoljuk az időpontot, az a stabilitás megingása. Persze a legnagyobb probléma az, hogy hiányzik a megfontolt gazdaságpolitika, ám az egyenesen példátlan, hogy a kormány csak statisztikai trükkökre és magyarázatokra képes.

Az Európai Bizottság felelősének tegnapi bejelentése csak erősíti azt, ami sajnos Magyarországon gyakorlattá vált. A költségvetések története az eseti döntések, a folyamatos megszorítások, az állami pénztologatások és a kozmetikázások folyamatává vált. A jelek szerint az olcsó trükköt az EU nem vette be. Valószínűleg a választók sem fogják.