Piros lapot mutattak fel a neoliberalizmusnak

A német választásokat elemző írások egyöntetűen emelik ki, hogy az alapvetően a neoliberális reformokról szólt, és a németek e reformokat elutasították. Előre hozott választások is pont azért voltak, mert a kormányzó szociáldemokraták a neoliberális reformok miatt elveszítették támogatottságukat. Schröder, aki hét évig volt Németország kancellárja, semmilyen ígéretét nem teljesítette. Kancellársága alatt a német gazdaság fejlődése egyre lassult, a munkanélküliség emelkedett. Ma Németországban a munkanélküliek száma az 1930-as évek óta a legmagasabb, eléri az ötmilliót, a gazdaság pedig gyakorlatilag stagnál. Angela Merkel is azért aratott pirruszi győzelmet, mert professzorára, Paul Kirchhofra hallgatva erőltette a társadalmi szolidaritást veszélyeztető neoliberális reformok egyik jellegzetes elemét az egységes adókulcsot.
A német választásokban kifejeződött eredmény egybecseng a franciáknak a neoliberális alkotmányra mondott nemével és azt jelzi, hogy az Európai Unió alapjait megteremtő két állam lakossága kiáll a második világháborút követő nyomorból több évtizedes munkával létrehozott európai szociális modell mellett. Ez a kiállás azonban sokakat nem tölt el lelkesedéssel. Ernest Antoine Seilliere, az európai ipari vezetőket tömörítő UNICE elnöke például egy most szeptemberben tartott konferencián kijelentette, hogy „az uniónak sokkal erősebben kell koncentrálni a globális versenyképességet lehetővé tevő szabályok kialakítására… ha Európa nem zárkózik fel Kínához és Indiához, akkor a jelenleginél is sokkal rosszabb káoszba süllyed”. A nemrég alapított szép nevű brüsszeli agytröszt, a Bruegel vezető közgazdásza, André Sapir is ugyanezt sugallja, amikor az európai pénzügyminiszterek informális ülése számára címzett dolgozatában éles hangon kéri számon a piaci reformokat.
A reformokat erőltető csapat leginkább egy nagykoalíciótól várná a reformok folytatását, ezért Schröderre és Angela Merkelre igen nagy nyomás nehezedik. Ez logikus megoldás lenne, hiszen a két párt gazdaságpolitikája nem sokban különbözik egymástól, csak Schröder fájdalomcsillapítóval kívánja végrehajtani azt a foghúzást, amit Angela Merkel a nélkül. Ugyanakkor azzal mind a ketten tisztában vannak, hogy, ha e foghúzás mégsem vezetne gyógyuláshoz, akkor a most csak nyolc és fél százalékot kapott baloldal a következő választásokon jelentős befolyáshoz juthat, amelyet egyikük sem kíván igazán. A német történelmet ismerőknek még az is eszébe juthat, hogy az 1930-as évek válságát és a nácik hatalomra jutását pont egy, a neoliberális elveket erőltető nagykoalíció előzött meg.