A Kazahsztánt immár másfél évtizede irányító Nurszultan Nazarbajev elnök nemrégiben bejelentette, hogy indul a december elejére kitűzött választáson. A posztszovjet térség legutóbbi trendjeit figyelve önkéntelenül is felvetődik, hogy a szavazás ezúttal is „színes forradalommal” jár-e együtt. Milyen országa viszonya a közép-ázsiai régióban is zajló változásokhoz?
– Nurszultan Nazarbajev valóban 1991, a függetlenség kivívása óta áll az ország élén, s nincs ebben semmi meglepő. Abból kell ugyanis kiindulni, hogy mit tett Kazahsztánért. Hiszen honnan is indultunk? Mind a szociális, mind a gazdasági helyzet válságos volt. Kazahsztánra olyan országként néztek, ahol nem működik a gazdaság, üres az államkassza, fejletlen a politikai rendszer, a szovjet alkotmány alapján működik, és örökölt némi katonai potenciált. A világ számára az ország legfeljebb a nukleáris fegyverek miatt volt érdekes. Ezzel szemben a radikális reformoknak köszönhetően ma sikeresen működik a piacgazdaság. Míg a változások kezdetén az egy főre jutó GDP 700 dollár volt, addig most 3000, 2010-re pedig elérheti az 5800 dollárt. S ezeket a sikereket mi a független Kazahsztán első elnökének személyéhez kötjük. Így aztán csak azt tudom mondani, hogy az ukrajnaihoz vagy a grúziaihoz hasonló változásoknak Kazahsztánban semmiféle alapjuk nincs. Már csak azért sem, mert mi átlátható és tiszta választások lebonyolítására törekszünk. El kell még mondanom, hogy célunk a demokrácia kazah modelljének megteremtése, ennek pedig a letéteményese Nazarbajev államfő, aki népszerű a lakosság körében.
– Valóban úgy tűnik, Kazahsztánban az olaj jelentette társadalmi stabilitásnak és a kiegyensúlyozott, minden nagyhatalom felé gesztusokat tevő külpolitikának köszönhetően nincsenek meg az előfeltételei egy váltásnak. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a közelmúltban lezajlott helyi választásokat az ellenzék antidemokratikusnak minősítette. Milyennek ítéli a demokrácia állapotát Kazahsztánban?
– A független kazah államot a nyugati demokráciák elve alapján kezdtük felépíteni, figyelembe véve természetesen a keleti, ázsiai társadalmak tapasztalatait. A demokratikus intézményrendszer fejlődése azóta is folyamatos; mint minden civilizált országban, nálunk is létezik ellenzék, bár népszerűsége a lakosság körében nem túl nagy, ráadásul belül is megosztott. E pártok és a hatalom között normális a párbeszéd, a választási rendszer modernizálódik, így mindenki számára nyilvánvaló lehet, hogy az ország nem csupán gazdasági, hanem politikai értelemben is erőteljesebben fejlődik szomszédainál.
– Működőképesnek tartja-e egyáltalán az Amerika által a világnak kínált demokráciamodellt a teljesen más hagyományokkal rendelkező régióban?
– Univerzális demokráciamodell láthatóan nem létezik, ugyanakkor lehetséges és hasznos a nyugati demokráciák tapasztalatainak átvétele. Ezek figyelembevételével haladnak előre a kazah politikai reformok, s a Nazarbajev elnök által kidolgozott program – folyamatos dialógusban a társadalommal – a tervek szerint a következő hat évben teljesedik ki.
– Kazahsztánt sem kerülhetik el a térségében különösen felerősödött geopolitikai játszmák hatásai, amelyeknek gócpontjában az energiatartalékok állnak. Asztana egyrészről támogatja a moszkvai kezdeményezésre formálódó Egységes Gazdasági Térséget a Független Államok Közösségén belül, használja az oroszországi energia-útvonalakat, másrészt vezetéket épít Kína felé, ugyanakkor az amerikai Baku–Ceyhan-projektet sem ignorálja. Meddig tartható e meglehetősen kényes egyensúly?
– Ázsia szívében Kazahsztán nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy két nagyhatalommal, Oroszországgal és Kínával szomszédos. Mint ahogy azt sem, hogy határaihoz közel van egy olyan problémákkal terhelt régió, amelybe beletartozik Afganisztán, Irán és Pakisztán. Kazahsztán tagja a FÁK-on belüli Egységes Gazdasági Térségnek, ugyanakkor külpolitikájának egyik prioritása az energiatartalékok szállításának biztonsága és diverzifikálása. A kaszpi régióban az olaj- és gázkitermelés a következő évtizedben megduplázódik. A kazah energiaprogram pedig 2010-ben napi kétmillió, 2015-re már hárommillió hordó olaj exportját tűzi ki célul, miközben az ország évi százmilliárd köbméter földgázt hoz a felszínre.
– E hármashoz a jövőben csatlakozni látszik az Európai Unió is, legalábbis erre utal például a régióból induló Nabucco vezeték terve. Mi az országának viszonya az elsősorban Oroszország megkerülését célzó elképzelésekhez?
– Csak ismételni tudom magam: Kazahsztán érdekelt abban, hogy minden lehetséges projektet megvizsgáljon energiakincseinek világpiacra juttatása érdekében. Ismert, létezik már olyan olajvezeték, amely nem érint orosz területeket, leszögezném azonban, hogy a szállítási útvonalak kiválasztásánál Kazahsztán számára a gazdaságosság és a nemzeti érdekek az elsődlegesek. Az említett Nabucco-terv egyébként még a tervezés stádiumában van, így egyelőre korainak tartom beszélni róla.
– A kazah olajból közvetlenül részesedni kíván Magyarország is. Erre utal a Mol éppen a napokban eredményt felmutató kutatása egy kazahsztáni lelőhelyen. Az európai érdeklődés élénkülésével megerősítve ez egyben minőségi előrelépést is jelenthet országaink kapcsolataiban?
– Először is gratulálok ahhoz, hogy a Mol hosszú és kitartó munkával 200 millió tonnányi jó minőségű olajat rejtő lelőhelyre bukkant Nyugat-Kazahsztánban, amely újabb lendületet adhat a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatoknak. A nagy európai energiacégek érdeklődése egyébként látványos Kazahsztán iránt, s a nemzethez intézett legutóbbi üzenetében Nurszultan Nazarbajev a legfontosabb külpolitikai prioritások között említette az Európai Unióhoz fűződő kapcsolatokat. Mint fogalmazott, Kazahsztánnak van mit felajánlani az egységes Európa számára, másrészt nagyon érdekesek az európai tapasztalatok is.
Nazarbajev vizsgája. Kitűnő minősítéssel tette le az újrajelöléséhez a törvények értelmében elengedhetetlen kazah nyelvvizsgát egy hónappal ezelőtt Nurszultan Nazarbajev. A kormányzó Otan párt által újra jelölt 65 éves elnök vizsgája másfél órán át tartott, és három részből: egy írásbeli munkából, egy negyedórás történetmesélésből és kérdésekre adott válaszokból állt. Az igazi vizsga azonban december 4-én vár Nazarbajevre, amelyet szakértők szerint feltehetően hasonló sikerrel tesz le. (S. G.)
