Botos Katalin egyetemi tanár szerint nem az a fő probléma, hogy az úgynevezett GDP-arányos államadósság eléri vagy már meg is haladta az Európai Unió által meghatározott 60 százalékos, kritikus szintet, hanem az, hogy az adósság növekedése tendenciózus, s a szerkezetével is gond van. A szakember úgy tartja: óriási probléma az ikerdeficit, vagyis a magyar államháztartás és a folyó fizetési mérleg együttes hiánya. Bár az ázsiai országok lendületes bővülésének tulajdoníthatóan bőséges a likviditás, vagyis jócskán van pénz a globális hitelpiacokon, nagy kérdés, hogy hosszú távon fogják-e a finanszírozni – és milyen magas kamatszinten – a piacok a magyar államadósságot. Summa summarum: a jelenlegi ikerdeficit hosszú távon fenntarthatatlan. Ugyanakkor Botos Katalin részletezte azt is, hogy láthatók kedvező jelek is a magyar gazdaságban. Példaként említette, hogy csaknem 4 százalékkal bővül a GDP, s az első fél évben nőtt az export, és bővültek a beruházások.
Csaba László professzor kitért arra, hogy a magyarországi statisztikai kimutatások kezdenek egy társasjátékhoz hasonlítani. Éppen ezért az Economist Intelligence Unit (EIU), a világ legnagyobb, nem befektetési banki jellegű gazdasági előrejelző és elemző házának adatait elemezte a közgazdász, aki szerint aggasztó, hogy pár év leforgása alatt háromszorosára nőtt az államadósság. Az EIU számai szerint míg 2002-ben 35 milliárd dollárra rúgott az államadósság, tavaly már elérte az 59,6 milliárdot, jövőre pedig 78,5 milliárd dollárnyi adósságtengert prognosztizál a tekintélyes elemzési központ. A szakmában neves egyetemi tanár szerint jó jel, hogy növekszik az export, és az import alakulása is jelzi, hogy a magyar piac nem lebecsülendő Európán belül, de az összképet alaposan lerontják az egyensúlyi gondok. Csaba is utalt rá, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya rendkívül magas, amelyet nem fedez a tőkebeáramlás szintje sem. Ebben a helyzetben a hiányt a rövid lejáratú külfölditőke-beáramlás finanszírozza, ami a nettó államadósság jelentős növekedéséhez vezet, illetve vezetett. A fórum résztvevői azt is megállapították, hogy ma jórészt azért finanszírozzák a piacok az országot, mert magas a kamatfelár.
Kopits György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) monetáris tanácsának tagja azt hangsúlyozta, hogy a magas államadósság „sebezhetővé” teszi hazánkat. Ennek oka: Magyarország – uniós tagság ide, uniós tagság oda – még mindig feltörekvő piaci országnak minősül a globális pénzvilág szemében. Kopits szerint nagy gond, hogy hazánk állampolgárainak megtakarítási hajlandósága igen alacsony szintű, s a kormány sem ösztönzi a lakosságot. Sőt, a háztartások is adósságspirálba kerülnek – utalt a szakértő a devizahitelek elterjedésére.
Hogy összességében milyen a magyar gazdaság jelenlegi helyzete? Nos, a fórum résztvevői szerint az egyik legnagyobb a fent már említett probléma, hogy nincs belső megtakarítás. Sőt, a gazdaságban eluralkodott az a politika által is erősített hangulat, hogy most érdemes eladósodni. Márpedig így a gazdaság nagyon sérülékennyé válik. Bár ennek ellenére mégis élénkülnek a beruházások, ezzel szemben áll, hogy az államháztartás hiánya a duplája annak, ami finanszírozható, és számolni kell a forint kedvezőtlen hatásaival is.
Intő példaként említették a hozzászólók Latin-Amerikát és Kelet-Ázsiát. Miközben tény, hogy messze vagyunk még az Európai Unió átlagos színvonalától, a fejlett Nyugat-Európához képest itt még felettébb alacsonyak a fizetések, és semmi garancia nincs arra, hogy csak azért, mert az unión belül vagyunk, automatikusan növekednének. A szakértők a kormánynak a többi között azt rótták fel, hogy láthatóan nem tud mit kezdeni az államháztartás egyensúlyával. A sürgető infrastruktúra-fejlesztések finanszírozására a magántőke bevonása elméletileg kézenfekvő megoldás lenne, de sajnos nálunk ez kizárólag az államháztartási számok kozmetikázására szolgál. A klubesten még az is szóba került, hogy nagy a demográfiai veszély, hiszen elöregszik a lakosság, miközben az országnak folyamatosan versenyképesnek kell lennie: elengedhetetlen a növekvő teljesítmény, a GDP „kitermelése” – óriási járulékok, hatalmas közterhek mellett. Végezetül arra a kérdésre, hogy ki fizeti meg a rossz állami döntések árát, a válasz felettébb egyértelmű: mi, adófizetők.
Miért ennyire agresszív és nárcisztikus Magyar Péter?