Nincs ebben a gyenesi modellként emlegetett turizmusszervezésben semmi különleges. Azzal kezdtük, hogy utánaolvastunk, miként szervezték a vendégforgalmat Magyarországon a két világháború között, és hogyan csinálják azt ma a tőlünk nyugatra fekvő országok nagy vendégforgalmú turisztikai régióiban, például a hozzánk közeli Dél-Tirolban. Ezt követően arra jutottunk: a turizmust három, egymással szoros kapcsolatban lévő szereplőnek kell kézben tartani: az idegenforgalomból élő, hozzáértő vállalkozóknak, a helyi közösséget képviselő önkormányzatnak és az államnak. Az első két szereplő kapcsolatát, érdekeltségét nem is olyan nehéz létrehozni, illetve felkelteni, de kérdés, felismeri-e az állam, hogy mennyire fontos neki a jelentős bevétellel kecsegtető, egyes országokban húzóágazattá vált turizmus – érvel Szalóky Jenő, akinek számos indoka van, hogy miért volna fontos nálunk is megalkotni a turisztikai törvényt. – Miután az osztrákok látták, hogy az állam számára jelentős bevételt hoz az idegenforgalom, a nyolcvanas évek végén megalkották a turisztikai törvényüket. Ám ez nem volt minden frekventált tartományra azonos módon kötelező. Észak-Ausztriában például a vendégéjszakák számához kötötték az állami támogatást, Dél-Tirolban viszont nem. Ott egyesületi formát választottak. Egyik barátom igen találóan úgy fogalmazott: azok ott annyira egoisták voltak, hogy közösségben tudtak gondolkodni. Azt látom, a mi turisztikai egyesületünk is a dél-tirolihoz hasonló, „közösségben gondolkodó egoistákból” áll.
Ami pedig a magyar turisztikai törvény megszületését illeti, a Balaton-díjas Szalóky Jenő kevésbé optimista.
– Láttam a tervezetét néhány hete, és igencsak elszomorodtam. Tartok tőle, nem lesz az más, mint az idegenforgalommal kapcsolatos és a különböző törvényekben, kormányhatározatokban már korábban rögzített jogszabályok gyűjteménye. Ha a törvény nem az alulról építkező turizmus koncepciójára épül, és nem ad több forrást az önkormányzatoknak, jobb, ha nem is kerül a parlament elé. A 3300 állandó lakosú, és a nyári vendégekkel együtt 14-15 ezer főre felduzzadó Gyenesdiáson a 70-72 főből álló egyesület kezében van a turizmus szervezése és fejlesztése. A három esztendeje alakult egyesület évenként csaknem hárommillió forintot kap az önkormányzati büdzséből, hogy abból okosan, hozzáértően gazdálkodjék. Biztató, hogy megállította a település vendégforgalmának lejtmenetét, és sikerült megtartani Gyenesdiás idegenforgalmi vonzerejét, ám a jövő évi kilátások aggasztók. Ha ilyen ütemben folytatódik az önkormányzatok költségvetési fojtogatása, mint most, előbb- utóbb elpártolnak tőlünk azok a vállalkozók is, akik eddig mellettünk voltak. A jórészt rájuk épülő egyesületi munkának ez a legnagyobb kockázata.
Elismerések. Megalakulásának 90. évfordulóján, 1994-ben döntött a Balatoni Szövetség arról, hogy négyévente legfeljebb 12 díjat adományoz azoknak a polgároknak és közösségeknek, amelyek tevékeny szerepet vállalnak a magyar tenger és térsége erkölcsi és anyagi értékeinek gyarapításában. A tóért munkálkodó kiválóságok mellett Balaton-díjjal tüntettek ki több régióbeli intézményt, illetve szervezetet is. Varga Imre Kossuth-díjas szobrász korong alakú bronzplakettjével büszkélkedhet például az MTA Tihanyi Limnológiai Kutatóintézete, a Nők a Balatonért Egyesület, a Balatoni Vízi Rendészet, a Siófoki Viharjelző Obszervatórium és a Balatoni Futár szerkesztősége. Az idén Szalóky Jenő neve mellé Czoma László keszthelyi múzeumigazgatóét és Pálffy Károly festőművészét írták be a kitüntetettek díszkönyvébe.
origo.hu
Világosan kiderül a legújabb hangfelvételből: hazudott Magyar Péter a tüntetések költségeiről - de honnan jöhet a pénz?
