Optimista megközelítés szerint Kabul a bagdadi megszálláshoz képest sikertörténetnek mondható, tavaly például „csak” ezerhatszázan haltak meg a különféle fegyveres akciókban, szemben a tízezrek vérfürdőjévé lett Irakkal. Afganisztán most a tegnap kezdődött kétnapos londoni találkozó miatt került újra a figyelem középpontjába, igaz, ennek sokak szerint inkább a jelenlévők neve, mintsem a várható döntések súlya az oka. A konferenciát Tony Blair brit kormányfő nyitotta meg, beszédébe olyan régről ismert paneleket építve, mint hogy a világ hosszú távon akarja biztosítani Afganisztán számára a békét, a rendet és a demokráciát.
Az értekezlet célja egy ötéves program kidolgozása, amely felvázolja a fejlődéshez szükséges pénzügyi és katonai lépéseket. A témák között szerepel a kábítószer elleni küzdelem is, kérdéses azonban, hogy sikerül-e választ kapni például arra, miként kárpótolhatók a mákültetvényeik felégetése után utolsó pénzkereseti forrástól is eleső vidéki afgánok. Félő, hogy a nyugati nagyhatalmak ugyanabba a hibába esnek, mint Afrika kapcsán, melynek megmentésére ugyan dollármilliárdokat költenek, a pénzek azonban rögvest el is illannak. Afganisztánnak kórházakra van szüksége, arra, hogy ahol megművelhető a föld, ott a mák helyett az emberek képesek legyenek jól hasznosítható növényeket termelni, s ami a legfontosabb: iskolák és tanárok kellenek, mert e nélkül elképzelhetetlen a felemelkedés. Az energiákat ma még azonban leköti a biztonság szavatolása.
A 2001-es bonni értekezlet folytatásának tekintett segélykonferencia – melyen részt vesz Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter, Kofi Annan ENSZ-főtitkár és Hamid Karzai afgán elnök is – érdekes színfoltja az az orosz javaslat, miszerint Moszkva hajlandó leírni Afganisztán 10 milliárd dolláros adósságát, de csakis akkor, ha Kabul hajlandó elismerni azt.
origo.hu
Párkány jövője a tét az agyevő amőba kapcsán indított vizsgálatban
