Erőt adó távolság Ausztráliától

Hat éve egyesben és párosban megnyerte a junior lányok versenyét, két éve pedig a felnőttek között nyolcaddöntőt játszott az ausztrál nemzetközi teniszbajnokságon Kapros Anikó. Idén viszont még a selejtezőre sem rándult át Melbourne-be, helyette egy floridai edzőtáborban próbálta megtalálni régebbi, Henin-verő önmagát. Érzése szerint sikerült. A következő lépést azon az úton tenné meg, amely a Roland Garros kvalifikációján át visszavezet az első százba a világranglistán.

2006. 02. 01. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Követte a múlt héten véget ért Australian Open küzdelmeit? Mert ha igen, nehéz lehetett jó szívvel néznie azokat a pályákat, ahol nemrég komoly sikereket aratott – fordultunk a még mindig csak 22 éves játékoshoz.
– Tényleg nem volt jó érzés, de legalább erőt adott, mert még egyszer nem szeretnék így szenvedni a távolból. Ráadásul nem is itthon, hiszen éppen Floridában edzőtáboroztam, s vettem részt egy kisebb versenyen, úgyhogy éjszaka kellett fennmaradnom a meccsekért.
– S mit látott rajtuk?
– Kemény mezőny jött össze a nőknél, ahol leginkább a fizikai felkészültség, a fittség számított. Nem véletlenül nyerte Amélie Mauresmo a viadalt. Ő ugyan személyesen nem a kedvencem, de sajnáltam, hogy Clijsters és Henin is feladta ellene a meccset. Nincs annál jobb érzés, mint beütni az utolsó pontot, s ez neki nem adatott meg.
– Önnek az sem, hogy legalább a selejtezőkön elinduljon. Miért?
– Mert tavaly kevés pontot szereztem, s most csak a kétszázhetvenedik hely körül vagyok a világranglistán. Egyszerűen nem fértem fel a selejtezőkre, akkor viszont már felesleges lett volna Ausztráliába utaznom a kisebb viadalok miatt.
– Idén még nem játszott WTA-tornán, s tavaly is összesen csak tizenhét mérkőzést, ez nagyon kevésnek tűnik.
– Igazság szerint 2004 végén nehézségekkel küzdöttem, néha fölöslegesen hajszoltam magam pontjaim megvédése érdekében. Ez kisugárzott a következő évre is, mert annak az eleje nem sikerült, így elvesztettem a maradék önbizalmamat is. Alig vártam már a 2005-ös idény végét, hogy nekifeküdjek a munkának. Úgy érzem, az egyik legjobb felkészülési időszakomon vagyok most túl.
– Mit érhet mindez a versenyeken?
– Az a rövid távú célom, hogy a rossz helyezésemen javítsak, négy-öt kisebb ITF- és WTA-tornán negyven-ötven pontot gyűjtve a kétszáz közé kerüljek, s így elindulhassak a Roland Garros selejtezőjén. Ez reálisnak látszik.
– Ám még mindig messze van attól a 44. helytől, ahol 2004 májusában tanyázott. Van visszatérés ebbe a magasságba?
– Hiszek abban a munkában, amit elvégeztem, s az ember nem felejt el teniszezni, példa rá Martina Hingis szereplése az ausztrál bajnokságon. Ez a viadal, mint említettem, abban is megerősített, hogy egyre inkább a fizikális erőnlét számít, ám természetesen fontos, hogy mindezt dopping nélkül érjem el.
– Ennyire jellemző a meg nem engedett szerek használata a teniszezők között? Bár igaz, legutóbb a cseh Beck bukott meg, előtte pedig több argentin férfi játékos, míg a nőknél az ifjú bolgár titán, Karatancseva…
– Sajnálom, de azt kell mondanom, hogy egyre többen nyúlnak a doppinghoz, s nyilván nem csak az a néhány, akit elkapnak. Én viszont úgy gondolom, nagyon fontos a sport, de nem a legfontosabb, a nőknél különösen vigyázni kell a későbbi hatásokra. Pár év múlva családot, gyereket szeretnék, s ha dopping kell ahhoz, hogy feljussak a csúcsra, akkor köszönöm szépen, de nem kérek belőle.
– Mint korábbi kiváló, Grand Slam-győztes junior játékos, mit tudna ajánlani „kollégájának”, és ebből a szempontból utódjának, Szávay Ágnesnek?
– Kitartást, semmi mást. Aki topjátékos juniorként, az a felnőttek között is az lehet. El kell kapni és ki kell használni a jó periódusokat, a rosszakon pedig megpróbálni gyorsan túljutni.
– Ezt akár a pár évvel ezelőtti Kapros Anikónak is ajánlhatta volna.
– Úgy érzem, sokat tanultam az elmúlt évekből. Ma már bizonyos esetekben más döntéseket hoznék, más versenyeken indulnék, látnám-tudnám, mikor kell inkább leállni, hogy ne jöjjön a sérülés. Vannak ugyan segítők, de alapvetően nekem kell megtalálni a helyes utat és a jó döntéseket.
– Mandula Petra visszavonult, ön csak most készül újra emelkedni, Szávay és a többiek még nem robbantak be, a férfiak jelenleg sehol sincsenek. Hová vezethet a magyar tenisz útja?
– Tudomásul kell venni, hogy nem vagyunk tenisznemzet, itthon nincsenek meg a külföldön megszokott körülmények, létesítmények, ráadásul nincs olyan utánpótlásrendszer sem, mint például itt a szomszédban, Szlovákiában. Látok sok tehetséges gyereket, de amit mi megcsinálunk itthon, ahhoz sokkal több erő, szaladgálás, szervezés kell, mint mondjuk egy franciának a saját ideális körülményei között. Ám magyar vagyok, imádok Budapesten élni, nem mennék innen sehová.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.