Akárcsak tavaly, idén is Acroni Jesenice–Alba Volán-döntő lesz a jégkorong Interligában. Az immár hatodik idénye végéhez közeledő sorozat itthoni megítélése kettős. Egyrészt vitathatatlan, hogy a sportág hazai felemelkedésében óriási szerepet játszik. Nem véletlen, hogy a magyar válogatott azóta tud megragadni a világbajnokság második vonalában – régebben B csoport, ma divízió I –, amióta legjobb klubjaink az Interligában edződnek. Másrészt a magyar közönséget annyira azért nem hozzák lázba a többnyire külföldi csapatokkal vívott mérkőzések. Igaz, a rájátszás végéhez közeledve már a szurkolók érdeklődése is emelkedik.
Az Interligát a magyar és a szlovén jégkorongsport összefogásaként is jellemezhetjük. E két ország csapatai állandó résztvevők, rajtuk kívül az első évben osztrák, két éve pedig lengyel klubok neveztek és tették még színvonalasábbá a versengést. A szlovén–magyar párharcokból többnyire délnyugati szomszédaink kerültek ki győztesen. A hat év alatt háromszor volt szlovén és csak egyszer – 2003-ban a Volán – magyar győztese az Interligának. Persze, ez nem véletlen. A szlovén válogatott 2001-ben feljutott az A csoportba, s bár 2003-ban kiesett, egy év múlva rögtön visszakerült, miközben a magyar egyelőre eredménytelenül ostromolja az elit kapuját.
A szlovén fölény az idei kiírásban is tapasztalható. A legjobb négy közé három együttesük (Olimpija és Slavija Ljubljana, Acroni Jesenice) jutott be, nekünk pedig csak egy, a Volán. (A negyeddöntőben a Dunaújvárost éppen a Fejér megyei rivális, az Újpestet – némi affér után – a Slavija verte ki.) Az elődöntőben a székesfehérváriak megakadályozták a szlovén házi finálét, pedig az Olimpija élvezte a hazai pálya előnyét.
Hasonló hátránnyal kezdik meg a döntőt az Acroni ellen is, de miért ne nyerhetnének ma vagy holnap Jesenicében, s akkor a vasárnapi, székesfehérvári harmadik találkozón bármi megtörténhet.

Főhősök nyomában – itt a legnehezebb irodalmi kvíz, csak a legjobbaknak sikerül hibátlanul kitölteni!