Újra kaszinóznak a somogyi megyeszékhelyen

„A város szellemi életének irányítója volt a rohanó évtizedek rombolásában, és az örök eszmék tűzhelye maradt… Megtalálta a népszerűség útját, s falai közt nemegyszer köszöntötte közéletünk színe-virágát, javát …” – méltatja 1938. március 29-én a Somogyi Újság az akkor százéves Kaposvári Nemzeti Casino érdemeit. A reformkori eszmék sodrásában alakult polgári szalont – amelyben több mint egy évszázadon át folytatott pezsgő vitát a közéletről, a város, a megye és az ország jövőjéről Kaposvár értelmiségi elitje – a második világháború és az utána következő fél évszázad csendre ítélte. Tíz éve néhány lelkes kaposvári jogász kezdeményezésére újraalakult a kaposi kaszinó, amely afféle közéleti, tudományos, művészeti intézményként számos programmal várja tagjait.

Mi magunk sem hittünk a fülünknek meg a szemünknek, hogy sok más esemény mellett száznál is több előadást hallgattunk végig az elmúlt tíz év során. Vendégünk volt több jeles tudós, művész, politikus, író, újságíró, hazai és külhoni közéleti személyiség. Tizennégy kirándulást szerveztünk szűkebb hazánkba és a Kárpát-medencébe, egy költészetnap sem múlt el a Lekötelező irodalom című, versmondóversenyes programunk nélkül, tizenkilencszer rendeztük meg a Homo ludens kvízjátékot, nyolcszor adtuk át a Kaszinó-díjat, és 2005 végén búcsúztattuk tizedszer kaszinótojásos, pezsgős vacsorával az óesztendőt – sorolja a tíz esztendő „programtöredékét” a kaszinó kilenctagú tisztikarának elnöke, Szép Tamás ügyvéd..
Mielőtt arról kérdezném, hogy a kaszinó nevében szereplő „polgári” szónak van-e politikai hovatartozásra utaló üzenete, közli: a kaposvári kaszinó programjaitól, rendezvényeitől ugyan távol áll a napi politizálás, ám mert a tradíciók miatt is természetesnek veszik a polgári értékek tiszteletét és ápolását, az előadásokra felkért személyek névsora is jelzi, hogy melyik nézetrendszer, illetve politikai irányzat áll közel a kaszinó szellemiségéhez.
– A polgár egyik pregnáns mintaképe gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, aki, mint ismert, oktatáspolitikai írásai mellett mindmáig érvényes gondolatokat vetett papírra a polgári középosztályról, annak kiegyensúlyozó szerepéről – mondja Rosta István, a Kaposvári Egyetem kari főigazgatója, egyetemi tanár. Sebestény Tamás villamosmérnök azt emeli ki, hogy éppen a kaszinóban, a filoszok közt, a főként jogászok, orvosok, tanárok, irodalmárok és művészemberek alkotta közösségben változott, tágult ki az érdeklődése. Sárközy Eszter ügyvéd a kaszinó egyik alapító tagjaként arra emlékeztetetett, hogy a kaposvári kaszinó elődjében a nők nem lehettek tagok. – Tíz év alatt több nőtársam ajánlója voltam, és büszke vagyok arra is: én kezdeményeztem, hogy házaspárok is kapjanak Kaszinó-díjat, amelyet a legtevékenyebb tagjainknak ítélünk oda.
A társaságban Berta Gyula allergológus főorvos „felel a zenéért”. – Miért is tagadnám, exhibicionista vagyok. Ezért vállalom a zenei élményeim megosztását a kaszinó tagságával. Nem jellemzi speciális érdeklődés a kaszinótagokat, de úgy látom, a zenében is a maradandó értékeket keresik – mondja némi öniróniával Berta doktor. Szabados Bálint, a fiatal bíró, a kaszinó egyik alkalmi játékmestere azt bizonygatja: nem lenne teljes a társaság élete, ha hiányoznának belőle a mindig jó hangulatú Homo ludens kvízjátékok. – Alkalmanként három csapat méri össze a tudását a különböző tudományterületeken.
– Mi tagadás, a mai kaszinó szegényebb, mint az 1838-ban alakult elődje, amelynek több száz kötetes könyvtára, biliárdszobája, étterme, kávézója és bálok megtartására alkalmas nagyterme volt. Nekünk nincs saját otthonunk – mindössze egy Bartók-portrénk meg egy sakk-készletünk van –, de az újraalakuláskor úgy döntöttünk, abban az épületben tartjuk a rendezvényeinket, amely 1911-ben kimondottan nemzeti kaszinónak épült. Ma – méltányos bérleti díj fejében – az MTESZ-székház vendégszeretetét élvezzük – veszi viszsza a szót Szép Tamás.