Az információtechnológia századának hajnalán a magyar kormány elhatározta, hogy elősegíti ennek hazai fejlődését, és ezért létrehozta a megfelelő szakminisztériumot. A Kovács Kálmán vezette intézmény többek között célként tűzte ki a közintézmények, iskolák ingyenes, széles sávú internetkapcsolattal való ellátását. Ennek a programnak az Informatikai és Hírközlési Minisztériumnál (IHM) a Közháló nevet adták.
Mi kell egy széles sávú interneteléréshez? Internetszolgáltató, telefonkapcsolat – úgynevezett rézpár – vagy ennek hiányában cordless (zsinór nélküli), például műholdas kapcsolat, végponti berendezések és végül személyiszámítógép-konfiguráció.
Ha valakinek van számítógépe, telefonja és pénze az előfizetésre, hozzájut a széles sávhoz. Kovács Kálmán Közhálója azonban nem úgy segítette hozzá a közintézményeket az interneteléréshez, hogy fizette volna a PC-k és a hozzáférés árát, hanem úgy, hogy központilag rendelte meg a szolgáltatásokat, vette meg a végponti berendezéseket. Ráadásul közbeékelte a távfelügyelet intézményét, amely felesleges szereplő, hiszen az úgynevezett piaci ADSL-megrendelések már tartalmazzák a távfelügyeletet is.
Az IHM 2003-ban közbeszerzési eljárások révén megvásárolta az úgynevezett végponti eszközöket, majd ebben az évben úgy döntött, eladja azokat. Ám a szolgáltatásra, amelyhez akkor megvásárolták, továbbra is szükség van, ezért a tárca tervei szerint ezután azért is fizetnek a szolgáltatónak.
Mindezek alapján feltehető a kérdés: jól tette vajon a szaktárca, hogy a közintézmények ellátását a fent leírt módon biztosította? Jó gazdája volt-e a közpénzeknek? Anynyit fizetett mindezért, mint amennyit feltétlenül szükséges volt, vagy egyes Kovács Kálmán közeli cégek üzlettel való ellátása volt a cél?
És a legfontosabb kérdés, hogy van-e jövőképe, akár középtávú elképzelése, víziója a tárcának az információs technológia társadalmasításáról és elterjesztéséről.
Kérdéseinkkel magához az informatikai minisztériumhoz, illetve független szakértőkhöz fordultunk. Arra a kérdésre, hogy a Közháló piaci értékéről milyen szakvélemény áll rendelkezésre, Csaba Lajos János osztályvezető azt mondta, a kincstári vagyon értékesítéséről szóló jogszabályok szerint az értékesítésre könyv szerinti értéken kerülhet sor. Ennek megfelelően nem kértek szakvéleményt az értékesítendő eszközökről. Fontosnak tartotta megjegyezni, hogy az informatikai piac sajátosságai miatt az eszközök piaci értéke jelentősen kisebb a könyv szerinti értéknél.
Független szakértőnk szerint akkor felmerül a kérdés: kinek lehet érdeke és miért megvenni a végponti eszközöket, amelyek a minisztérium szerint is elértéktelenedtek? Ráadásul az egyes helyi szervezetek ingatlanaiban vannak elhelyezve, tehát semmi másra nem is használhatók. További kérdésünkre, hogy történt-e független szervezet által végzett audit, Csaba Lajos János az Állami Számvevőszék által tavaly végzett átfogó vizsgálatra hivatkozott.
Független informatikai szakértőnk egyik legfontosabb megállapítása az volt, hogy furcsa, miért vásárolt az állam 2003-ban 2,8, 2004-ben 4,8, 2005-ben 7,4 milliárd forintért hálózati eszközöket, ha most eladja.
A tárca válasza szerint a 2003-ban megvalósított Közháló I. szolgáltatói modell eltér a 2007-től megvalósításra kerülő Közháló II-től. A 2003-ban beindult program állami tulajdonú eszközök biztosításával segítette elő, hogy olyan településeken is megvalósuljon a szolgáltatás, ahol a piaci szereplők egyébként nem jelentek volna meg. A Közháló II. program már a tiszta piaci alapú működést tűzi ki célul. Szakértőnk szerint semmi biztosíték nincs arra, hogy a Közháló II. megfelelőbb modell, ha az I. nem volt az. Azt is gyanúsnak tartja, hogy a pályázati kiírás szerint nem zárható ki, hogy ugyanazok a cégek vásárolják meg az eszközöket, amelyek annak idején szállították. A minisztérium megerősítette ezt az értesülésünket. Ez azért aggályos, mert a versenytörvényt erősen sérti, hogy a projektben régóta benne lévők ismeretei objektíve bővebbek a lehetséges többi indulónál.
Az ADSL-szolgáltatás árát sokalló kérdésünkre Csaba Lajos János úgy válaszolt, hogy nem jó az összehasonlítás: az otthoni előfizetések egy-két számítógép elérését szolgálják, míg a Közháló elérési pontja 2540 település több mint 70 ezer számítógépének ellátását szolgálja, ezen belül az 5200 iskolai és 230 kollégiumi végpont 890 ezer általános iskolai és 663 ezer középiskolai diákot szolgál ki. Szakértőnk szerint azonban éppen fordított a helyzet: a több számítógép ellátása olcsóbb kell hogy legyen.
Ugyanakkor a legnagyobb probléma nem is az, hogy az IHM a közpénzt klientúraépítésre használta fel, vélte szakértőnk, hanem az, hogy a Közháló – hasonlóan az e-Magyarország-pontokhoz – nem segíti elő kellő módon a civil Magyarország erősödését, a közigazgatás egyszerűsítését, szolgáltatásainak házhoz vitelét. A helyi vállalkozó kedv támogatása helyett központilag rátelepedett a meglévő struktúrákra, és ezzel négy évre megakadályozta az információtechnológia hazai fejlődését.
origo.hu
Vogel Evelin elismerte, ő készítette a hangfelvételeket
