A komp már hetek óta ingázik Szántód és Tihany között, igaz, március elején néhány órára feltartóztatta egy elé úszó óriási jégtábla. A tavasz megbízható hírnöke, Charlie, a vörsiek gólyája is megérkezett már a kis-balatoni faluba, mindazonáltal a tónál még kevés jele van a kikeletnek. Lellén, Bogláron, Fonyódon és Fenyvesen a március elején tetőző belvíz nyomainak eltüntetésén dolgoznak az önkormányzatok emberei, a polgármesteri hivatalok pedig azt számolgatják: mennyi kárt okozott a közös vagyonban a tómederből kilépett és megfagyott víz.
Nem is olyan régen egy díszletpálmafákkal „beültetett”, a tóból kiemelkedett homokszigeten tartották testületi ülésüket a balatonfenyvesi képviselők, hogy érzékeltessék, milyen nagy a baj a már fél évtizednyi szárazság miatt. – Porzik a tó, hamarosan lovas kocsival is át lehet majd menni egyik partról a másikra. Ha így megy tovább, vitorlásversenyek helyett lóversenyeket rendezünk – mondogatták a drámaivá vált helyzet folytán megkeseredett balatoniak. Az üdülőkörzet fejlesztési grémiuma mindeközben a kiszáradt tómederrész szabadidős hasznosítása érdekében egyebek mellett röplabdapálya-létesítésére írt ki pályázatot.
Majd jött a nagy vízpótlási ötletözön. A Rábából vagy a Drávából kell-e pótolni a hiányzó vizet? És miután – nyilván, fedezet megjelölése nélkül – eldőlt, hogy mit kellene tenni a szomjazó tó kínjainak enyhítésére, az égiek megoldották a Balaton vízhiányát. Megnyitották a Sió-zsilipet, ami csaknem öt évig zárva volt, és úgy tűnt, visszaállítható lesz a 90–110 centis határ közötti vízállási szint.
Csakhogy időközben befagyott a tó, és a jeges víz a tervezettnél lassabban csordogált le a Balaton „siófoki csapján”. Mivel a Balaton sokadik próbálkozás ellenére sem engedett az alacsony fekvésű, part közeli területeket veszélyeztető, kritikusnak tartott 117 centis vízállásból, a tógazda vízügyi igazgatóság március 20-án úgy döntött: a másodpercenkénti 22-ről 40-50 köbméterre növeli a vízeresztést a Sió-zsilipen. A már sokadik beavatkozást elsősorban a tó jegének gyors olvadása, másrészt a Zala folyó vízgyűjtőjének csapadékbősége indokolta. Eközben a Sió-csatorna is megduzzadt, olyannyira, hogy néhány napja már ott is szivattyúzni kell, nehogy mezőgazdaságilag hasznos területeket borítson el, s hogy a Sióból vissza ne folyjék a Balatonba az onnan már egyszer kijutott víz.
A Balaton és a vándormadarak egyik legkedveltebb magyarországi fészkelő helye, a Kis-Balaton sem védtelen a madárinfluenza-fertőzéstől. Néhány nagy testű bütykös hattyú elhullása keltett ugyan némi riadalmat, ám a Balatoni Nemzeti Park szakemberei úgy látják: egyelőre indokolatlan volna korlátozni a csoportos kis-balatoni kirándulásokat. Arra azonban figyelmeztetnek: nem szabad gyengélkedő vagy elhullott vadmadárhoz nyúlni. Aztán arról is értesültünk, hogy fogytán az élelem a kis-balatoni természetvédelmi körzet fenékpusztai madármenhelyén, mert zárlat alá vonták azt a zalai csibekeltetőt, ahonnan élelmet szállítottak a Fenékpusztán ápolt baglyoknak, gólyáknak és más, gondozásra szorult, védett madaraknak. Időközben megoldódott az élelem-utánpótlás. A másik gond, hogy elszaporodtak a bütykös hattyúk, szabályozni kellene az állományt – figyelmeztetnek a madárvédők. Akik szerint csúcsszezonban több mint félezer hattyú úszkál a Balatonban, a téli hónapokra viszont csak 80-100 választja lakhelyéül a tavat. A védekezés most csak a hattyútojások ritkításával folyik, de nem kizárt, később drasztikusabb eszközökre is sor kerülhet. És arról is hallani, hogy a civil balatoni vízi mentőket is bevonják a hattyútetemek eltávolításába.
Visszatérve a szélsőséges, néha meglepő jelenségeket mutató balatoni időjáráshoz, a tudomány emberei évek óta keresik a magyarázatot a klímaváltozásra. A tudományos prognózisok szerint az évszázad végére a Föld átlaghőmérséklete 1,4, de nem kizárt, hogy 5,8 Celsius-fokkal is emelkedhet. Ám nemcsak felmelegedés, lehűlés is várható. Ami hazánkban ez az évszázad végére a 2 Celsius-fokot is elérheti – állítják a klímakutatók.
A balatoni üdülőkörzetet is érintő klímaváltozás elemzését összegező tudományos akadémiai VAHAVA-projekt (nevét a változás-hatás-válasz szavak rövidítéséből kapta) kísérő anyagában az olvasható: „A tudomány véleményét összegezve bizonyos, hogy létező veszély a felmelegedés. Ennek oka a szén-dioxid, a metán és más üvegházhatású gázok kibocsátása. (…) Nálunk a globális felmelegedéssel kapcsolatba hozható események jelenleg évente 150-180 milliárd forint kárt okoznak már most. Ezért lenne fontos, hogy 15-20 milliárd forintot a károk megelőzésére – árvíz, belvíz, aszály és a rendkívüli meteorológiai eseményekre való felkészülésre fordítsunk”.
S ha már a rendkívüli természeti eseményekről beszélünk, az sem feledhető, hogy a legféltettebb hazai üdülőparadicsomot, a Balatont, ma nemcsak az aszályos éveknek tulajdonítható vízhiány vagy csapadékos években a túlcsordulás és a felmelegedés vagy lehűlés veszélye fenyegeti, hanem a tavat övező löszfalak mozgása is. Március közepén megindult a boglári Várdomb északi oldalának löszfala, omlásveszélynek van kitéve a fonyód-bélatelepi partfal alatt futó 7-es főközlekedési út és a dél-balatoni vasút, és ki tudja, meddig marad helyén a kenesei magas fal.
origo.hu
Társasházi lakás ég Budapesten
