Az évtizedes Bilderberg-rejtély

A napokban ismét összejövetelt tartott a világ egyik legbefolyásosabb szervezete, a globalizáció főpapjaiként emlegetett Bilderberg-csoport. Találkozóik titkos jellege, a teljes hírzárlat évtizedek óta megannyi találgatásra ad okot.

Bilderbergnek hívták azt a holland szállodát, ahol 1954-ben először adtak randevút egymásnak a világ vezető politikusai, pénzemberei, közéleti személyiségei. Akárcsak a jelenlegi helyzetről, a kezdetekről is meglehetősen keveset lehet tudni. A célok és feladatok a ködbe vesznek, mindmáig nagyon kevés szivárgott ki a megbeszélésekről. Bár általában Bernát holland herceget emlegetik alapítóként, valószínűbb, hogy a nemzetközi politikában ismert lengyel zsidó emigráns, Joseph Retinger kezdeményezte az első találkozót, amely – 1976 kivételével – évről évre megismétlődött. A világ legismertebb emberei adnak randevút egymásnak a különböző nagyvárosokban. Bill Clinton, Henry Kissinger, Mary Robinson, Gerald Ford és Tony Blair egytől egyig bilderbergista, akárcsak James Wolfensohn, a Világbank elnöke, Bill Gates, a Microsoft feje, Marcus Wallenberg, Richard Holbrooke volt amerikai külügyi szóvivő, Göran Persson svéd elnök, Franz Vranitzky osztrák exkancellár, és mások. Magyarországról Surányi György és Bokros Lajos tagja a csoportnak. Kettőjük közül Surányi tűnik a meghatározóbb figurának: a csoport tevékenységével kapcsolatos információkat összegző www.bilderberg.org szerint a ’90-es évek második felében háromszor is meghívták a tanácskozásra, míg Bokrost csak egyszer.
A Wikipédia internetes lexikon szerint a Bilderberg-jelenséggel foglalkozó szakemberek – nyilvánvalóan közvetett adatok alapján – felvázolták a csoport céljait. Ezek szerint: „A legelső nemzetközi cél egy világszintű gazdasági unió létrehozása. Ezt követné egy nemzetközi parlament és egy nemzetközi irányítás alatt álló világhaderő, amely a nemzeti hadseregek helyébe lépne. A végső cél egy világszintű közös kormányzat létrehozása, amelyet a nemzetállamok szuverenitásának fokozatos felszámolásával érnének el.” Mások arra hívják fel a figyelmet, hogy a csoportban régóta Rockefellerék és Rothschildék szava a meghatározó. Bárhogy is áll a helyzet, a bilderbergisták lakatot tesznek a szájukra. Robert Eringer kutatónak sikerült megszereznie egy példányt az 1955 szeptemberében – a nyugatnémet Garmisch-Partenkirchenben – tartott konferencián írt titkos jegyzőkönyvből. Ebben a következőt olvashatjuk: „Ezen konferencia résztvevői azokat a megállapodásokat, amelyek a kifejtett vélemények után egy általános konszenzus folyamán születnek, a saját befolyásövezetükön belül továbbadhatják, természetesen a forrás érintése nélkül.”
A Bilderbergnek nincsen tagsága, csak meghívottjai, évről évre. Magát a szervezetet sem lehet elérni, az egyetlen nyilvános telefonszámukon csak üzenetrögzítő jelentkezik. A találkozókat szervező bizottság kiléte sem ismert, és valójában nem tudni bizonyosat a megbeszélések körülményeiről, vezetéséről, fő kérdéseiről. Mondják, hogy aki részt vett egy Bilderberg- tanácskozáson, az magánemberként bármelyik másik tagot megkeresheti. Ennek érdekében valamennyi résztvevőről listát vezetnek, és a címeket az igénylők rendelkezésére bocsátják.
Bármiről is tanácskozzanak a Bilderberg-csoport tagjai, már puszta létük is kiváló muníciót jelent az összeesküvés-elméletek híveinek. Az oklahomai irodaház felrobbantója, Timothy McVeigh, sőt maga Oszama bin Laden is a bilderbergistákat teszi felelősség a világ bajaiért. Egyfajta összeesküvés lenne tehát a Bilderberg-csoport? Nos, a jelek szerint ha mindenben nem is, a világpolitika legfőbb kérdéseiben döntő szavuk van. Befolyásukat mi sem bizonyítja jobban, mint John Pomian egykori titkár szavai: „Ma már nagyon kevés olyan vezető személyiség van a különböző kormányokban, akik ne vettek volna részt legalább egy Bilderberg-tanácskozáson.”
Tony Gosling brit újságíró jó ideje felvilágosító kampányt folytat, bár a jelek szerint ő sem tár mindent a nyilvánosság elé. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a BBC-nek adott interjújában határozottan állította: a 2002-es Bilderberg-tanácskozáson tényként közölték, az amerikaiak megtámadják Irakot. A csoport erejét bizonyítja, hogy miután 1989 májusában megbélyegezték Margaret Thatcher brit miniszterelnököt – szerintük túlságosan is komolyan vette a nemzeti szuverenitást – saját pártja hamarosan el is mozdította hivatalából. A New York Times szerint a Bilderberg-csoport döntötte el azt is, hogy John Edwards legyen John Kerry alelnökjelöltje, miután a fiatal ügyvéd felettébb hatásos beszéddel rukkolt elő a megbeszélésen. Tony Blair 1993-ban mutatkozott be a Bilderbergnek a görögországi tanácskozáson, majd hamarosan miniszterelnökké választották hazájában. A példákat hosszasan lehetne sorolni, mindazonáltal a sok érdekes egybeesés sem bizonyítja, hogy a háttérben valóban a „bilderbergék” szőnék a világpolitika titkos szálait. Mindettől függetlenül joggal vetődik fel a kérdés, amit már a BBC újságírója, Emma Jane Kirby is szóvá tett: „Ha a meghívottak valóban arról vitatkoznak, ami az egyszerű emberek javát szolgálja, miért nem teszik közzé a megbeszéléseket?”