Egy lépésre az örök kárhozattól

Louis-Ferdinand Céline írói munkásságát elsősorban nagyregénye, Az utazás az éjszaka mélyére fémjelzi. Kevesebb szó esik másik, nem kevésbé nagyszabású munkájáról, amely magyarul csak most látott napvilágot Szávai János fordításában. A Halál hitelbe (1936) tulajdonképpen folytatása is, előzménye is a másik nagyregénynek. Főhőse, az öregedő orvos, aki elmeséli gyermek- és kamaszkorát.
Bonyolult lélek Céline, anarchista, pesszimista, állítólag még nácikollaboráns is, mindennel (és annak az ellenkezőjével is) szembeforduló, megkeseredett, idillt és harmóniát nem ismerő. Hatalmas nyelvteremtő ereje (amely Szávai fordításában csak részben jön át) a francia irodalom alapító mesterét, Rabelais-t idézi az olvasó elé, az ő képeket és szavakat összeszabdaló, egymásra vetítő s a „törmelékből” új összefüggéseket létrehozó harsány zsenialitását.
A regény helyszíne főként az előző századforduló francia fővárosa. Itt eszmél a világra a magányos, szorongó gyermek. Kisszerű és félbolond apját, aki amatőr festő (főként persze családja zsarnoka) és gyermekét gyűlöli, maga is megveti. Anyja is távol áll tőle, a mimóza lélek és kétbalkezes régiségkereskedő, aki semmit sem ért a világból, fiát sem. Mindenáron szabadulni akarnak a komor és konok kiskölyöktől – aki persze maga is megéri a pénzét. Előbb kereskedősegédnek adják, majd egy angliai nevelőintézetbe száműzik. Itt is, ott is kitelik a becsülete. Pontosabban szólva: innen is, onnan is kiteszik, pedig rosszat nem tesz, csak épp semmit sem ért a körötte hemzsegő torz lelkek sakálpofájú acsarkodásából, sunyi öncsalásából és szexuális mocskából. Látomásaiban lógó belű, korbácsos banyák, savanyú leheletű alkoholisták, szifiliszesek, epebajosok és orsóférgesek, cérnagilisztás kölykök, vérzékenyek, mazochisták, székrekedésesek és cukrosok, átutazó gyilkosok és a bűnbánat barmai látogatják. Látomások-e vagy valódi árnyéklelkek? És a gyerekkorból valók-e vagy már az öregedő orvos vetíti vissza őket (undorral űzve praxisát) a régvolt időkbe, nehéz volna eldöntenünk.
A szerencsétlen, mocsokban fürdő és mindenkitől megvetett kölyökre végül mintha rámosolyogna a szerencse. Egy félnótás ékszerészhez kerül inasnak, akinek nagy megrendelést szerez, ám meglopják, és ezzel végképp megpecsételődik a sorsa. Kínjában és megaláztatásában kezet emel őrjöngő apjára, aki kitagadja, s csak a mindent megértő nagybácsi jóvoltából marad fedél a feje felett. És ekkor – váratlan fordulat – egy pillanat alatt rendeződni látszik a sorsa. Egy feltalálóhoz kerül segédnek, aki lapot szerkeszt, csodamasinákat álmodik, léghajós bemutatókat tart, és fogadja az önjelölt feltalálókat, akik ki nem fogynak a hajmeresztő ötletekből. Csupa kiguvadt szemű eszelős, akik elől a „mester”, maga is zseniális félnótás, élősdi ábrándozó, egyre gyakrabban szökik meg, a regényhősre testálva őket. Végül a becsapott „feltalálók” felgyújtják a házat, és a felsült kompánia – a sokat tapasztalt, immár férfivá ért főhős, patrónusa, lezüllött és eszelős zseni és időközben bajszot eresztett felesége vidékre menekül, ahol óriás krumplikkal és renitens kölyköket pátyolgató nevelőintézettel szélhámoskodnak.
A főhős, a nem éppen szeretnivaló kölyök, majd cinikus nagykamasz végig élet és halál határmezsgyéjén imbolyog. Egy lépésre az „örök kárhozattól”, ahol – és Céline ebben páratlan mester! – „történetekből áll össze a szép szemfedő”.
(Louis-Ferdinand Céline: Halál hitelbe. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2006. 484 oldal, 2800 Ft)