Kreált összeesküvés ÁVH-s dossziéban

Farkas Gyöngyi történész tanulmánya olvasható a Századvég című folyóirat frissen megjelent számában Összeesküvés-történet egy ÁVH-dossziéban címmel. A fiatal szerző, akinek személyes emlékei értelemszerűen nem lehetnek az 1950-es évekről, azt vizsgálja, hogyan kreáltak Lajosmizsén egy „ügyet” – feletteseik parancsára – az ávósok. A mondvacsinált és a fennmaradt dokumentumok alapján kezdeteitől a végéig nyomon követhető történet bemutatja, hogyan munkálkodtak annak idején a rettegés vámszedői. Hogyan kreáltak a semmiből vagy az alig valamiből szövevényes összesküvést.
Farkas Gyöngyi, aki a borzongató ügyet feldolgozta végig álnéven szerepelteti az áldozatokat és a besúgókat. Némelyikük ma is Lajosmizsén él. Vannak (voltak) közöttük orvosok, volt katonatisztek, papok, kisbirtokosok, tisztviselők, ügyvédek, tanárok, iparosok. A tanulmányt olvasva egyértelmű, hogy az áldozatok semmilyen összesküvést nem szerveztek. Egész egyszerűen élték a maguk életét, társaságban bírálták a rezsimet, dohogtak meg háborogtak a túlkapások ellen. Az ávósok feljegyzéseiből az is kiviláglik, milyen agyafúrtan küldték ide-oda a spicliket, és milyen dilemmát okozott nekik, hogy felvázolják az „összeesküvők” nem létező kapcsolatrendszerét, illetve eldöntsék, kit „nevezzenek” ki a légből kapott szervezkedés vezetőjévé. Mivel így sem jutottak sokra, 1955 körül úgy határoztak, hogy a „nagy közös összeesküvés” helyett egy „sejtszerű összeesküvés” leleplezését fogják erőltetni.
A hátborzongató ügy 1956 nyarán végződik, azaz „realizálódik” négy személy letartóztatásával. Az ávós-krónikás láthatóan büszke a „sikerre”, ugyanakkor megemlíti, hogy az ügynökök részben kudarcot vallottak, „nem sikerült eredményesebb munkát végezniük”.