Négyszázötven kilométer a Dunáért

„Ne a Dunát alakítsuk a hajókhoz, hanem a hajózást a Dunához!” – hirdeti a WWF Magyarország, amelynek elnöke, Márkus Ferenc tüntetőleg végiggyalogolja a folyó 450 kilométeres hazai szakaszát, így próbálva gáncsot vetni az EU új folyószabályozási terveinek. A természetvédő szakember dunaalmási pihenőjén rámutatott: a tervezett drasztikus mederátalakítás veszélyezteti az ivóvízkészleteinket és a folyói élővilágát.

Június 5-én, a környezetvédelmi világnapon kezdte meg figyelemfelhívó gyaloglását a WWF Magyarország vezetője. Márkus Ferenc 450 kilométert vándorol végig a part mentén Dunakilititől a horvát határig, miközben egy-egy rövidebb szakaszra természetvédelmi és vízügyi szakemberek társulnak hozzá. A Duna-túra a tervek szerint június 27-én ér véget, majd két nappal később a nemzetközi Duna-napon adja át – az addigra reményeik szerint 30 ezer aláíróval megerősített – petíciót a gazdasági és közlekedési tárca vezetőinek. A természetvédő szervezet az akcióval azt szeretné elérni, hogy a tervezett uniós és hazai közlekedésfejlesztési és a hajózási beruházások során a környezetet és az élővilágot legkevésbé veszélyeztető megoldásokat találjanak: a környezetromboló mederkotrás, mélyítés helyett például modern, a lehető legkisebb károsanyag-kibocsátású hajókat állítsák forgalomba, amelyeknek alacsony merülése és fordulékonysága miatt nem szükséges sem mélyíteni, sem szélesíteni a folyó medrét. A drasztikus part- és mederalakító beavatkozások miatt a part közeli felszíni vizek szintje is lecsökkenne, így a vizes élőhelyek kiszáradnának.
Az élővilág védelmére a Duna jelentős részét a közelmúltban az EU NATURA 2000 természetvédelmi hálózatába vonták, a természetes köves, iszapos partszakaszok beépítésének elviekben ez gátat szab. A már beépített, beton partvédő művekkel leszabályozott parton a befektetők, lakóparképítők azonban javarészt szabadon terjeszkedhetnek, a városok közelében a további beépítések nehezen kerülhetők el.
A WWF Magyarország támogatja a folyami hajózást, és arra kéri a hajózásfejlesztésben részt vevő szakembereket, hogy szemben az eddigi gyakorlattal, ne csak az üzleti szempontok érvényesüljenek, hanem készítsenek a környezet értékeit is megóvó alternatívákat a hajók, kikötők, műtárgyak tervezésekor.
Márkus Ferenc szerint a megfelelően, tudatosan felépített vízi és vasúti közlekedési hálózat a környezetszennyező közúti forgalom nagy részét kiválthatná. Márkus arra panaszkodott: sok szemétlerakó éktelenkedik a part menti erdőségekben, fás szegélyekben, és a városokban, ipari övezetekben szinte a vízig teljesen beépítették a partot. A múlt tájsebei most is kísértenek: Almásfüzitőnél a Dunától 20-30 méterre fekszenek a vörös iszappal teli tározók, amelyből az esővíz a folyóba moshatja a veszélyes hulladékot.
– A Duna-túra első napjai a Szigetközbe vezettek – számolt be a kezdetekről Márkus Ferenc. Az Alsó-Szigetköz ágrendszerének vízpótlását célzó, tavaly nyáron elkészült ásványrárói zsilip- és csatornarendszer révén még mindig nem jut elegendő víz a Duna mellékágaiba. Jelenleg csupán néhány száz méteres sávban érezhető a többletvíz kedvező hatása. Márkus szerint akkor lenne eredményes a Duna elterelése után pusztulásnak indult táj rehabilitációja, ha egyidejűleg a szlovák oldalon, a Csallóközben és a Szigetközben is beavatkoznának, a jelenleginél pedig legalább kétszer ennyi vizet engednének a mellékágakba. Márkus nem érti, a kormány miért nem tesz intézkedéseket, hogy az élővízbe kevesebb mezőgazdasági eredetű szennyezés jusson, és ahol csak lehetséges, miért nem állítják helyre a Duna-part természet közeli állapotát.
A fejlesztéspárti vízügyi lobbi érvei viszont úgy szólnak: a magyar Duna-szakasz mintegy 400 kilométeres szakaszán jelenleg szűkület, zátony vagy gázló nehezíti a hajóforgalmat, ahol a mélység kis víz idején nem több mint 1,7 méter. Az unió közlekedésfejlesztési programja keretében a fő hajózóutakat az év 300 napjában járhatóvá kell tenni még a 2,5 méter merülési mélységű hajók számára is. Ehhez a tervek szerint a kritikus pontokon kotrással és vízterelő művekkel, vagy más szabályozással alakítanák a medret. Valkár István, a gazdasági minisztérium hajózási főosztályának vezetője úgy nyilatkozott: a munkálatok támogatásához pályázni kell az Európai Bizottsághoz, de előbb még el kell készülniük a részletes terveknek. A beavatkozásokról a tárca a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet Kht.-vel (Vituki) készíttet hatástanulmányt, amely azonban csak jövő év végére lesz kész. Így még nem tudni, az unió mennyivel támogatja majd a hazai tervet. Annyi már biztos: a Vituki tanulmányára elnyert 2,2 millió eurós állami megbízás felét az unió állja. A mederrendezés várható költsége legalább 75 milliárd forint lesz.