A hiányzó kocka

Ismerik az érzést, ami akkor jelentkezik, ha valami nem áll össze? Amikor csikorog, nem stimmel a kép. Aztán jön a megvilágosodás, és minden kocka a helyére kerül. A kép kitisztul. Egyetlen másodpercig sem hittük, hogy Gyurcsány Ferenc a magyar nemzet megváltója. A magamutogatás és a hatalomvágy gátlástalan nyomulójától semmit sem vártunk. Azonban nehezen hihető, hogy valakik rejtetten és nyíltan a nemzet ellen dolgozzanak. Nincs összesküvéselmélet-görcsöm, nem hiszem, hogy Gyurcsány közvetlenül a Tőkétől kapja az utasításokat. A gyanakvást azonban felváltja a bizonyosság. Itt egy gigantikus irtó hadjárat folyik, a hatékonyság, az igazságosság, illetve a bátorság, mint hazug lózungok bástyái mögé bújtatva.
Majd ezer kilométer vasúti pályát semmisítenek meg, szárnyvonalak tucatjait megszüntetve. Ráfizetéses, nem hatékony. Új varázsszavak a költség és haszon duójával párban. Kóka felfogásában az ember a leghaszontalanabb, mert utazni akar. Az államnak, pedig alapvető feladata lenne a vasutat működtetni, amennyiben pedig a síneket is felszedik, megüzenik: halálra ítélik a saját polgáraikat. Busszal utazni sokkal drágább, kényelmetlenebb. Már ahol van busz és létezik út. Ahol egyik sincs, ott az utolsó falusi oltsa el a villanyt.
A Kádár-rendszernek volt egy díjazható tulajdonsága. Adott a látszatra. Most az egyetemi rektorokat szabályosan megvették, hogy a százötezer forintos tandíjat zokszó nélkül behajtsák. Nem jóslás: tömegek maradnak ki a felsőoktatásból, a diploma a szülők vagyonának függvénye lesz. A szakszervezeti főnök is megkapta jutalmát, miután elárulta választóit. Gyurcsány magas pozícióval viszonozta azt.
Parasztból még mindig sok van, pedig ez már a sokadik próbálkozás, miként lehet ezt a valaha nyakas népséget térdre kényszeríteni. Madárinfluenza. Amiről úgy tudtuk, hogy nincs, de ha van, a sütés nyomán elmúlik. Vakcina is van, amiről nem tudni kire jó, emberre, csirkére, vagy arra, hogy Gyurcsány homályos üzletekre dobjon ki néhány milliárdot. A szemünk láttára tették földönfutóvá a csirkések és libások tömegét. Láttunk elgázosított csirkét, élve eltemetett libákat, kukába gyömöszölt élő állatos zsákokat, bedózerolt tetemek ezreit. Még Nyugaton is csettintettek ekkora barbárság láttán. Az eleven csirkedarálástól nincs messze a gazdaságtalan embercsoportok megsemmisítése. A sterilizáló és abortuszozó orvosokat lehetne pénzzel ösztönözni. A szülészeket pedig minden sikeres szülés után megbüntetni. Mindjárt elégedett lenne az IMF, Magyarország lakossága meredeken zuhan a kívánt nyolcmillió irányába. A nyugdíjasok, Gyurcsány Ferenc leghűségesebb támogatóival nem lesz gond. Önként vállalják az éhenhalást, hogy Ferike (becenév tőlük) rendbe tudja tenni az országot.
Az egyházakkal lesz még némi problémájuk, de Gyurcsány leleményessége határtalan. A média bebizonyítja, hogy a papok ingyenélők, a vallás butít, a templomok pöffeszkednek, a bennük őrzött értékeket el kell adni, és a pénzt segélyezésre fordítani. Mekkora ötlet, és nem kerül semmibe, csupán néhány készséges firkász néhány millió forintba. Az eladott kórházakból lehetne kaszinó, a tanárokból ugyanott ruhatáros. A betegek előbb megfizetik a vizitdíjat, aztán az ágytálat, utoljára a lepedőt, amelyen majd kiterítik. Temetésre nem biztos, hogy sor kerül, mert a mama után nem maradt pénz, a „Feltámadás Bt.” meg ingyen nem temet. Viszont Magyarország egészségügyi statisztikája meredeken javul. Sehol egy beteg ember, a kórházakban jól táplált páciensek zsugáznak, hitelkártyájuk azonosítójával a karjukon.