Húsvét előtt érkezett a hír, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Kunszentmártont és a környező településeket fenyegeti a megáradt Körös. A helyiek egy emberként siettek a bajbajutottak segítségére, ám csak a legnagyobb katasztrófától lehetett megmenteni a város lakóit, a gátsor környékén élők életét így is megkeserítette a folyó. – Amikor a televízióban láttuk, hogy milyen pusztítást vitt véghez a Duna április elején, akkor még nem gondoltuk, hogy mi is hasonló természeti katasztrófa szenvedő alanyai lehetünk. Aztán mikor egyre emelkedett a Körös vízszintje, és nagycsütörtökön megjelentek az első homokzsákok a gát tetején, akkor már tudtuk, hogy olyan áradással kell szembenéznünk, amilyenre a legidősebbek sem emlékeznek. Húsvétra már nyolc sor magasan tornyosult a homokzsákokból álló alkalmi védmű, a folyó pedig 1041 centiméter magasan tetőzött – emlékezett vissza az áradás első napjaira Tompa László, akinek a háza éppen a Körös mellett áll.
A férfi felesége, miután azokban a hetekben otthon tartózkodott, nap nap után nézhette, hogy emelkedik a víz szintje, és hogyan veszélyezteti az éppen tavaly nyáron felújított otthonukat. – A házunkat több mint egy éve, májusban vásároltuk, s a múlt nyáron 2,5 millió forintból újítottuk fel. El lehet képzelni, hogy mit éreztünk akkor, amikor a katasztrófa idején centiméterről centiméterre emelkedett a folyó vízszintje. Miután a gát és a környékén levő földterület átázott, nálunk először a pincében jelent meg víz, majd a falak is bevizesedtek. Amikor már teljesen megtelt a pince vízzel, többen azzal viccelődtek, hogy nézzük a dolog jó oldalát, és nyissunk jakuzzit. Nekünk persze nem volt kedvünk nevetni. A kertben ujjnyi vastag giliszták másztak ki a földből, nyomukban pedig szökőkútként tört föl a víz – sóhajtott fel Tompáné.
A folyót végül, bár a tetőzés hetekig tartott, óriási erőfeszítés árán sikerült a medrében tartani. A gátak ugyan kitartottak, de a védművek túloldalán, mivel azok a területek alacsonyabban feküdtek, mint a megáradt Körös vízszintje, a földből tört elő a víz. Az érintettek szerint több száz ház sérült meg vagy vált lakhatatlanná azokban a hetekben. – Nappal folyamatosan a védművek megerősítésén dolgoztunk, csak keveset pihentünk. Éjszakáról éjszakára alig aludtunk valamit, és ha mégis sikerült néhány órára lehunyni a szemünk, akkor olyan rémálmok gyötörtek minket, hogy a folyó kilép a medréből, és elmossa a házunkat. Sokat jelentett viszont, hogy Gyurcsány Ferenc kormányfő és Lamperth Mónika akkori belügyminiszter, aki a helyszínre is kilátogatott, megígérte, hogy nem hagynak magunkra, és segítenek, hogy helyreállítsuk a károkat, ha levonul az áradás. Többször elhangzott akkoriban, hogy ne aggódjunk, lesz pénz mindenre. A polgármester is, aki azokban a nehéz napokban rengeteget dolgozott, a támogatásáról biztosított minket – közölte Tompa László.
A tragédia után nem sokkal azoknál a családoknál, amelyeknek volt biztosítása, megjelent a társaságok kárfelmérője. Ezzel párhuzamosan az önkormányzat műszaki osztálya is bejárta az összes érintett ingatlant, és felmérte a károkat. – Volt mit megtekinteni az önkormányzat munkatársainak. A falak több helyen megcsúsztak, az ajtók a kerettel együtt deformálódtak, a frissen felrakott tapéta szinte mindenütt leázott a falról. A burkolat alatt sok helyen átázott a fal. A műszaki osztály kétszer volt kint nálunk. Először azt mondták, hogy az egyik lakrészt le kell bontani, és újra kell építeni, később már „csak” helyreállításról beszéltek. A statikus szerint jelenleg nem életveszélyes a házunk, de még egy hasonló természeti csapást már biztos nem bírna ki. A szakemberek hárommillió forintra becsülték a kárt, mivel az épület betoncölöpös megerősítésére lenne szükség – jegyezte meg Tompa László.
Ezt követően hetek, sőt már hónapok teltek el, ám a kárfelmérés után a pénz csak nem akart megérkezni. Az önkormányzat az állam segítségére várt, az érintettek pedig arra, hogy megérkezzen a tavasszal többek által ígért segítség. – Pénzt eddig nem kaptunk, sőt a televízióból azt hallottuk, hogy az állam talán majd csak hónapok múlva, a számlák után fog fizetni, utólag, és átlagosan csak a költségek negyven százalékát térítenék meg. Vagyis nekünk rendelkezni kellene most azzal a legkevesebb hárommillió forinttal, amibe a felújítás kerül. Nyilvánvaló, hogy ennyi pénzt csak hitelből tudunk előteremteni. Aggaszt minket az is, hogy tavasz óta hozzá sem nyúltak még a gáthoz, márpedig félő, hogy az átázott védművek megerősítés nélkül nem bírnának ki még egy áradást – fakadt ki Tompa László. Persze nem egyedül Tompáék várnak az ígért támogatásra, Kunszentmártonban több száz család van hasonló helyzetben. Nem messze Tompáéktól egy beteg, nyugdíjas házaspárnak szintén több millióba kerülne házuk felújítása. – Azt mondta az önkormányzat műszaki osztálya, hogy 2,5 millió forintra rúghatnak a helyreállítási munkálatok, ám a mester szerint nem kizárt, hogy négymillió forintot is elvisz a felújítás. Azt hallottuk, hogy az állam talán utólag adna pénzt, de a munkálatokat nekünk előre kellene finanszírozni. Nekünk viszont nemhogy több millió forintunk, hanem egy fillérünk nincs – panaszkodott Cseh Jánosné.
Egy másik család szintén segítségre vár: megroggyant házfala lassan kidől. – Azt hallottuk, hogy előre kellene finanszíroznunk a helyreállítást. Kérdezem én: miből? A mester pedig nem fog ígéretekre nekifogni a munkáknak. A házunk elején hamarosan kidőlhet a fal. Az ajtók alját le kellett fűrészelni, hogy használni lehessen őket, mert elvetemedtek. Milliókat kellene fizetnünk, az állam nem segít rajtunk, pedig tavasszal mindent megígértek. Nem lehet bízni senkiben – jelentette ki Molnár András.
Vincze Jenőné szintén szomorúan mutogatta végig az otthonában esett károkat. A pincéjében még mindig benn van a víz, házának falai berepedeztek. – Segítségre várnék én is, de nem foglalkozik velünk senki. Nem tudom megcsináltatni a házamat, ha nem kapok támogatást – sóhajtott fel a hölgy.
Egy idős férfi, akinek a pincéje is beszakadt, már be sem engedett otthonába. Csak annyit mondott, hogy akkor zavarják, ha pénzt hoznak.
A polgármester eközben szinte állandóan Budapesten tartózkodik, hogy támogatást intézzen a bajba juttott embereknek. – A kormány döntött az ügyben, megvan a támogatás. Az arányokat a jegyző és az újjáépítési bizottság fogja szociális alapon meghatározni. Átlagosan a költségek ötven százalékát kaphatják meg az érintettek, van, aki többet, van, aki kevesebbet, rászorultságtól függően – fogalmazott Czuczi Mihály, Kunszentmárton polgármestere, aki a kifizetés technikai lebonyolításáról, – azaz hogy csak utólag, számlákra fizethető ki a támogatás – egyelőre nem tudott információval szolgálni, mert erről még ő sem kapott tájékoztatást. A polgármester megjegyezte azt is, hogy jó lenne, ha az állam mellett a biztosítótársaságok is megkezdenék a kifizetést.
Batiz András kormányszóvivő a közelmúltban jelentette be, hogy a lakossági kártérítésre országosan 3,1 milliárd forintot különítettek el, s a kifizetéseket ősszel kezdik meg.
origo.hu
Fordulat jön az időjárásban – mutatjuk!
