Cédulák fejezték le a bűnszövetkezetet

Bernardo Provenzano maffiafőnök letartóztatása után Szicíliában a legjobb hír, hogy nincs hír. Az olasz rendőrség ugyanis a 43 évig szökésben lévő boss elkobzott cédulái alapján több mint 50 capót tartóztatott le nemrég, még mielőtt az utódlásért folyó harc kitört volna. A maffia jelenlétét azonban mi sem tükrözi jobban, mint hogy a május végi tartományi választásokon a maffiagyanúba keveredett Totó Cuffarót újraválasztották Rita Borsellino ellenében, aki az 1992-ben meggyilkolt Paolo Borsellino vizsgálóbíró testvére, és aki a feltétel nélküli, teljes politikai megtisztulás ígéretének ellenére is alulmaradt a versengésben.

Míg az olasz és nemzetközi lapok Silvio Berlusconi egykori bizalmasának, párttársának és barátjának, a maffiakapcsolatok miatt másodfokon kilenc évre ítélt Marcello Dell’Utri szenátornak maffiaügyét melegítik fel a közelgő fellebbezési perének kapcsán, addig Szicíliában igazi háború folyik a Provenzano-örökség felszámolására.
Dell’Utri lassan egy évtizede folyó procedúrája ugyan távolról sem lebecsülendő, hiszen a vádak szerint az ő személye is garanciát jelenthetett a szicíliai szervezett bűnözés és a milánói pénzvilág összefonódására, az Economist hetilap legfrissebb összefoglalója, amely az Itália és a maffia címet kapta, pusztán Dell’Utri köré csoportosítva a gondokat, enyhén szólva is leegyszerűsíti az alapképletet. A palermói bíróságon folyó perrel párhuzamosan ugyanis Piero Grasso állami maffiaellenes vezető csoportja azt a konfliktust igyekszik szicíliai módra megoldani, amely az április közepén elfogott maffiavezér, Bernardo Provenzano hagyatéka körül alakult ki.
A biztonság céljából minden modern technikai eszközt nélkülöző, régi típusú maffiafőnök hálózatát azok a cédulák, a parancsokat osztogató híres „pizzinik” árulták el, amelyeknek kódját nemrég sikerült megfejteni, és ez alapján a legveszélyesebbnek tartott főnökök csuklóján kattant a bilincs. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint Provenzano után egy, már a modern maffiára jellemző triumvirátus vette át a hatalmat a szicíliai körzetekben: Nino Rotolo boss, Antonino Ciná orvos, aki Provenzanót és elődjét, a jelenleg életfogytiglani büntetését töltő Totó Riínát is rendszeresen kezelte, valamint egy befolyásos helyi építési vállalkozó, Franco Bonura.
A bűnszövetkezetek fejlődésével a rendőrségi módszerek is változtak: míg a 90-es években főként a bűnbánó maffiózók, a pentitók vallomásai jelentették az ügyészségi vádak gerincét, addig most a hónapokon át tartó lehallgatások és megfigyelések nyomán sikerült becserkészni a bűnözőket. A különböző kiváltságok fejében a rendőrséggel együttműködő pentitók intézményét egyébként is több oldalról érték támadások, főként miután fény derült az egyes bűnbánóknak juttatott busás havi apanázsok mértékére, amelyet a legutóbbi rendeletek már 2000 euróban maximalizáltak. „Térdre kényszeríthetjük a maffiát” – értékelte a mostani fogást Piero Grasso nemzeti maffiaellenes ügyész, aki szerint az egyszerű körülmények között, egy bádoggarázsban tartott bossok tanácskozásai döntöttek minden fontosabb kérdésben: a helyi vállalkozóktól kizsarolt védelmi pénzektől kezdve a közberuházások utáni kenőpénzek elosztásáig egészen a megfélemlítési akciókig.
Grasso úgy fogalmazott, hogy az április óta kialakult helyzet „állandó forrponton volt, olyannyira, hogy bármikor egy újabb maffiaháborúba torkollhatott volna”.
A játszmának azonban távolról sincs vége: több önjelölt capo még mindig szabadlábon van az elfogatási parancsok ellenére, kézre kerítésüket azonban nehezíti, hogy gyakorlatilag majd egy évtizede sikeresen bujkálnak – akárcsak Provenzano tette ugyanezt több mint negyven éven keresztül. A viszonylag jól körülhatárolható térségben rejtőzködő maffiózók problémája ezen a ponton kapcsolható össze a Grasso-jelentés egy másik fontos pontjával: nevezetesen a politika és a szervezett bűnözés jól kimutatható összefonódásaival. „A most kézre kerített triumvirátus a helyi politikum kimagasló személyiségeivel tartott fenn kapcsolatot” – szögezik le a vizsgálóbírók, akik szerint a Cosa Nostra már nem elégszik meg az egykoron jól bevált módszerrel, miszerint a „megbízható jelöltek” választási támogatásáról biztosították a pártokat. Az új rendszerben állítólag már egyre inkább azt is képesek elérni, hogy szinte sajátnak mondható politikusokat indíthassanak, akik még szorosabb viszonyt ápolnak a „tiszteletre méltó férfiúkkal”. A gyanú szerint a „támogatott jelöltek” nem pusztán a tartományi választásokon, hanem a jövő évi palermói önkormányzati választásokon is megmérettethetik magukat.
Ezen a ponton érdemes alaposabban körbejárni a jobbközép Szabadságok Háza színeiben több éve kormányzó, és most is újraválasztott tartományi elnök, Totó Cuffaro szerepét. Elképesztő, de igaz: Cuffaro még a május végi választások előtt az ellene maffiavádak miatt indult vizsgálatok ellenére büszkén vállalta, hogy „szívesen lemond, ha beigazolódnak az ügyészség állításai”. És akiket ez a kijelentés nem igazán nyugtatott meg, Cuffaro rögtön hozzátette, hogy a „maffia vörös is”, azaz a baloldali önkormányzat soraiba éppúgy beférkőzött, mint a riválisokhoz.
Biztos ami biztos, a Rita Borsellinóban méltó ellenfélre találó tartományi elnök a voksolás előtt közvetlenül Szűz Máriához fordult, hogy két és fél órás templomi imádkozás keretében próbálja biztosítani győzelmét – mint utóbb kiderült meghallgattatásra talált az égieknél, de az is meglehet, hogy más oka volt a győzelmének.
Rita Borsellino, a maffia által 1992-ben brutálisan meggyilkolt Paolo Borsellino húga ugyanis állítja: Cuffaro pénzért is vásárolt szavazatokat, a maffia hallgatólagos támogatásáról már nem is beszélve. Az ellenzéki jelölt egyenesen azt állította, hogy a tartományi elnök még az ellenzéki jelöltekhez is elküldte embereit, hogy jobb belátásra bírja őket. A szicíliai helyzetet jól demonstrálja, hogy maffiaelemzők szerint Provenzano letartóztatásával csak a bűnszövetkezet jellegében történhetett módosulás, a zsarolások, a drogkereskedelem, az állami beruházások megfejése ugyanúgy folytatódik tovább – csak újabb köntösben. A keresztapák és A Maffia története című nagy sikerű tanulmánykötetek szerzője, Giuseppe Carlo Marino professzor szerint ugyanis a két elemivel rendelkező, nagybeteg, inkontinens Provenzanót gyakorlatilag leírta a maffia, miután már nem volt rá tovább szüksége. Bár bizonyos szempontból maga Provenzano is új típusú maffiózónak számított a kegyetlen leszámolásairól híres, az állammal gyakorlatilag harcban álló, megtörhetetlen Totó Riínához képest, mégis ahhoz, hogy túléljen, a maffia legrégibb módszereihez kellett folyamodnia. Ezt elégelhették meg az új generáció bűnözői, akik számára a rejtekhelyéről cédulákkal irányító, egyszerű Provenzano már nem jelentett hasznot.
Az új maffia nemzetközi kapcsolatokkal bír, és már nincs szüksége priusszal rendelkező vezetőkre: egy új bűnügyi társadalom formálódik, hasonlatosan a titkos kőműves páholyokhoz – fogalmazott a professzor, aki szerint hatalmas illegális tőkék mozognak a piacokon, egyik országból a másikba, és ez már a globalizációnak is megfelelő maffia működésének jele. Akik igazán számítanak a bűnügyi hierarchiában ma már nem a büntetett előéletű emberek, hanem olyan oligarchák, „akikre soha nem gyanakodnánk, és akik makulátlannal tűnnek” – állítja Marino profeszszor. Kialakulófélben van tehát a „fehérgalléros” maffia, egy óriási bűnügyi ipar, saját vezetőivel és legális befektetéseivel. A régi, mezőgazdaságon alapuló bűnszövetkezet ma már a múlté, a XXI. században már a zsarolási pénzeken és a drogkereskedelmen túl a nemzetközi illegálistőke-mozgások kontrollja jelenti a maffia igazi hátországát.