A háziorvosnál és a járóbeteg- szakrendelésen alkalmanként fizetendő vizitdíj mellett a kórházi bennfekvésnél is kötelező térítési díjat vezetne be az egészségügyi tárca, amelynek összegét naponta szintén 300–500 forintban határozná meg. Molnár Lajos egészségügyi miniszter szerint a kórházi napidíj megakadályozhatja, hogy a fekvőbeteg-ellátó intézmények olyan páciensek után is felvegyék a finanszírozást a társadalombiztosítótól, akik valójában nem feküdtek bent. Megfékezhetné továbbá a meredeken növekvő kórházi esetszámot is. Korábban a miniszter hasonlóképpen indokolta a vizitdíj bevezetésének szükségességét. Ez szerinte csökkentheti az indokolatlan orvoslátogatásokat, és visszaszoríthatja a hálapénzt.
– A rászorulóknak mentességet vagy kompenzációt adnánk – szögezte le Molnár Lajos. Ennek többféle lehetőségét vizsgálják. Az egyik variáció szerint mindenkinek fizetnie kellene ugyan, de pluszban anynyival emelnék a nyugdíjakat és a szociális ellátásokat, amennyi néhány orvoshoz fordulás vizitdíját fedezné. Egy másik elképzelés szerint bizonyos társadalmi csoportok mentességet kapnának a díjfizetés alól. Ilyenek lehetnek például az onkológiai és krónikus betegek, a nyugdíjasok, illetve a kisgyerekek.
*
– Összeállítottak egy komoly tanulmányt a minisztérium szakértői, de még nem döntött a kormány, s a részleteket sem dolgoztuk ki – mondta a miniszter. Így kérdéses, hogy mindenkinek járna-e évente néhány ingyenes orvoslátogatás. Az is, hogy a sürgősségi ellátás után szintén fizetni kellene-e, valamint hogy maximalizálnák-e a kórházi ágydíjat, vagy akkor is minden bent töltött nap után beszednék a pénzt, ha mondjuk a beteg egy hónapig szorul kezelésre.
Molnár Lajos szerint a vizit- és ágydíjból befolyó összeget megosztanák az egészségügyi intézmények és az államkassza között. Egyes elképzelések szerint a háziorvos, a szakrendelő vagy a kórház hatvan százalékot tarthatna meg, a költségvetés pedig negyvenet kapna. A pénzt a szolgáltatás helyszínén szednék be, s számlát adnának róla.
Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképzőjének szakértője úgy látja: több hátrányos hatása lenne a vizit- és ágydíjnak, mint amennyi eredményt hozna. A nemzetközi szakirodalom szerint a díjfizetés valóban csökkenti 10-15 százalékkal az orvos-beteg találkozások számát, de a hatás csak átmeneti, idővel ugyanis visszaáll az eredeti szintre. Fontosabbnak tartja, hogy el lehet-e érni: valóban csak az indokolatlan igénybevételt szorítsa vissza. Félő ugyanis, hogy sokan akkor sem tudják vagy nem akarják majd kifizetni a pénzt, ha indokolt lenne az ellátásuk. S csak akkor fordulnának orvoshoz, ha már nagy a baj, így romlana életkilátásuk, s gyógyításuk is többe kerülne a tb-nek. Ha minden rászoruló lakossági csoport mentességet vagy kompenzációt kapna, akkor Sinkó Eszter szerint annyi bevétel sem jönne össze, amennyibe az adminisztráció kerül. A szakértő kiemelte a nyugdíjasok speciális helyzetét, akik arra szocializálódtak, hogy baj esetén felkeresik az orvost. Ezt a gyakorlatot nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni súlyos következmények nélkül, hiszen nincs számukra megfelelő segítő hálózat – vélekedett. Hozzátette: igaz, hogy az ember nem szeret kétszer fizetni valamiért, de a vizitdíj mégsem alkalmas a hálapénz kiváltására. Az összegek ugyanis nagyságrendileg eltérők. – Míg egy műtétnél több tízezer forintot adunk az orvosnak, addig az egyhetes kórházi bentfekvés csak körülbelül háromezer forintba kerülne nekünk. A befolyó összeg nem jelent érzékelhető többletet sem az egészségügyi rendszerben, sem az államháztartásban – szögezte le.
A kormány ezzel a felelősséget akarja magáról elhárítani – vélekedett Sinkó Eszter. Ha csökken ugyanis az ágykihasználtság, akkor az önkormányzatokon nagyobb lesz a kényszer, hogy intézményeket vonjanak össze vagy alakítsanak át. A szakértő szerint azonban ezt a folyamatot nem bízhatná a kormány a piac szabályozó erejére vagy a helyhatóságok belátására.
Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke úgy fogalmazott: a régebbi EU-tagországok többségében társadalmi jólét mellett van vizitdíj. Magyarországon viszont akkora a szegénység, hogy a 300– 500 forintos összeg nagyon sokaknak megterhelő lenne, hiszen vélhetőleg nem járna mindegyiküknek kompenzáció. Amíg ez így van, addig az intézkedés óriási esélyegyenlőtlenséget szülne. Éger István attól tart, hogy a kormány ezzel próbálja elfedni a finanszírozási megszorításokat. Úgy látja, a vizitdíj leértékeli a szakma presztízsét is, rossz üzenete van, mert azt sugallja: az adott orvosi ellátás valójában csak 300–500 forintot ér. Szerinte nem alkalmas arra sem, hogy a valótlan kórházi elszámolásokat megszüntesse. Mint mondta: a csalókat hatékony rendőrségi munkával kellene kiszűrni, s példamutatóan meg kellene büntetni.
A Magyar Kórházszövetség viszont nem tiltakozna a bevezetés ellen. Mint azt Golub Iván elnök elmondta: iszonyú forráshiány jellemzi az ágazatot. Ha az állami finanszírozás ilyen mértékben marad el a valós költségektől, akkor ez a pluszpénz is számít a túlélésnél, noha valójában még azt a forráskivonást sem kompenzálja, amelyet júliustól léptetett életbe a kormány. Csak úgy tudják elfogadni a vizit- és kórházi ágydíj bevezetését, ha az adminisztráció nem okoz számukra többletkiadásokat – mondta Golub Iván, aki kifogásolta, hogy a pénz egy részét elvonnák az intézményektől.
Horváth Zsolt, a Fidesz egészségpolitikusa szerint a kormánypártok becsapták a választókat. Az országgyűlési választások előtti kampányban ugyanis többször megerősítették, hogy nem teszik fizetőssé az ellátást. Most pedig kiderült, hogy nem mondtak igazat. A vizitdíj nem más, mint az emberek megsarcolása – mondta. A politikus is attól tart leginkább, hogy sokan nem tudnak vagy nem akarnak majd fizetni. Példaként említette: statisztikákkal igazolható, hogy visszaesett az ellátást igénybe vevők száma, amikor a Bokros-csomag idején fizetőssé tették a fogászati alapszolgáltatásokat.
A GKI Egészségügy-kutató Intézet szerint sem kulcstényező a vizitdíj az orvos-beteg találkozások számának csökkentésében, míg a tekintélyes gazdaságkutató intézet, a CEMI szerint igen. Közgazdászaik tarthatatlannak nevezik, hogy Magyarországon az egy lakosra jutó orvoslátogatások száma a kétszerese a fejlett országokban megszokottnak. Ördögi kör keletkezhet szerintük így, mert a túlterhelt orvos csak kevés időt tölt a beteggel, ezért a valóban rászorulók nem jutnak elég információhoz, illetve nem mindig a megfelelő kezelést kapják. S miután nem gyógyulnak, újabb és újabb orvosokat keresnek fel, ahol szintén csak részleges ellátáshoz juthatnak.
Lapunk azt a kérdést tette fel Molnár Lajos egészségügyi miniszternek, hogy változott-e a kormány álláspontja a vizitdíjról, miután Szlovákiában a bevezetést követően nem sokkal annak megszüntetésére készülnek. A szaktárca vezetője úgy reagált: ennek ott politikai okai vannak, a választásokon nyertes párt kampányának része volt a vizitdíj megszüntetésének ígérete. Szerinte hibázna az ottani kormány, ha ennek az ígéretnek eleget tenne. Úgy tudja, hogy a szlovák orvosok beadványt írtak a megszüntetés ellen.
Alkotmánybírósághoz fordul az orvoskamara. Alkotmánybírósághoz fordul a Magyar Orvosi Kamara (MOK), mert az Egészségügyi Minisztérium nem egyeztette velük az ágazat finanszírozását érintő, júliustól hatályos rendeletmódosításokat. Éger István, a MOK elnök elmondta: törvény írja elő, hogy az egészségügyet érintő jogszabály-módosításokat el kell küldeni véleményezésre a köztestületeknek. Az elmaradt egyeztetés miatt az orvoskamara megkereste Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, ám onnan a panaszt az egészségügyi tárca államtitkárához továbbították. Éger István szerint ez sértő, hiszen éppen Molnár Lajos szakminiszter volt az, aki gúnyosan azt mondta egy konferencián: azért nem küldték el a módosítások tervezetét, mert a finanszírozás nem érinti közvetlenül az orvosokat. A MOK ismét a kormányfőhöz fordult panasszal. Ismeretes: a szakmai szervezetek szerint a júliusi változások jelentős bevételkiesést okoznak a fekvőbeteg-ellátó intézményeknek és a járóbeteg-szakrendelőknek.
origo.hu
Mutatjuk Orbán Viktor legújabb bejelentéseit - élőben a rádióinterjú
