Samu, a magyar ősember

Samu felnőtt férfi volt, aki körülbelül 350-400 ezelőtt élt a mai Magyarország területén, Vértesszőlősön.

Vértes László megtalálta Samu koponyacsontját.

Samu onnan kapta a nevét , hogy Sámuel napján fedezték fel a régészek, augusztus 21-én. A lelet mind a mai napig szenzációszámba menő.

Vértes László megtalálta Samu koponyacsontját.

Samu megtalálása nagy tudományos visszhangot váltott ki

A magyar régészek világszínvonalú munkájának köszönhetjük, hogy Vértes László megtalálta e páratlan leletet. A Kárpát-medence ideális élőhelynek számított Samu idejében is, gazdag terület volt vadakban, halakban és vizekben. Vértes László felfedezése nagy visszhangot váltott ki korának tudományos világában, mivel korábbn azt hitték, hogy kb. 300 ezer évvel ezelőtt nem élt még ember a Kárpát-medencében.
 

Vértes László szorgalma és kitartása tette lehetővé, hogy 1965-ben napvilágra kerüljön a szenzációs vértesszőlősi lelet. Gondoljunk csak bele: négyzetméterről négyzetméterre kellett feltárnia a lelőhelyet, türelmesen, módszeresen, amíg végül az emberi élet ősi nyomaira bukkant.

A feltárás során a hathektáros területen nyolc gyűjtőpontot jelöltek ki. Az I-es és III-as számú helyszínek rejtették az előemberek egykori telepét.

Samu és felfedezőjének elképzelt találkozása.

Samu, az ember -hangzottak el a történelmi jelentőségű szavak a felfedezés pillanataiban.
A leletet egy szikla alatt találták meg – a sziklát a feltárást segítő munkások feszítették fel. Vértes László így idézte fel az eseményt: egyik munkása, a komoly, lassú beszédű Kovács Márton szólt neki, amikor a csont előkerült. Társai csak ennyit kérdeztek:
– Az?
 

Vértes röviden felelt:

-  Az. Ember.

-  A lelet egy emberi nyakszirtcsont volt. 

Vértes László azonnal telefonon hívta a kutatócsoport antropológusát, Thoma Andort. Ő később így mesélte el a Hajdú-bihari Naplónak 1965 szeptemberében az izgalmas pillanatokat: „Éjjel tizenegykor csörgött a telefon. Már ebből sejtettem, hogy valami rendkívüli történt. – Mit találtatok? – kérdeztem. – Ülj le! – mondta Vértes. Leültem. Ő pedig beleordította a telefonba: – Koponya!”
Dr. Thoma Andor az éjszaka közepén vonatra ült, és hajnalban már a helyszínen vizsgálta a leletet. Megállapította: valóban emberi nyakszirtcsontra bukkantak. Antropológiai vizsgálatai igazolták Vértes sejtését.

Az előember maradványai körül szerszámokat, állati és növényi maradványokat, egy teljes élőhely nyomait találták meg.

 A feltárás alapján rekonstruálni lehetett, hogyan darabolták fel és fogyasztották el zsákmányukat, s bizonyossá vált: az előember tudatosan használta a tüzet. Megőrződött lábnyoma is, tanúsítva, hogy felegyenesedve járt. Koponyájának térfogata mintegy 1400 köbcentiméter lehetett.

Samu arcának rekonstrukciója. forrás: Médiaklikk.

Vértes László könyve, a Kavicsösvény teljes, eredeti szövege csak 2010-ben jelenhetett meg. Ahogyan azt az Élet és Tudomány 2014. augusztus 15-i számából megtudhatjuk: az első példányokat bezúzták, mert az eredeti kéziratban szerepeltek a kádári diktatúrában közölhetetlen mondatok: például a Tanácsköztársaságot vörös diktatúrának nevezte a szerző és megemlítette a település szlovák nemzetiségű lakosait is. Az újranyomott példányokban ezek a mondatok már nem szerepeltek. 

A vértesszőlősi ősember kőeszközei szabályosan pattintott hasítók és hasogatók voltak, gondosan megmunkálva. A vértesszőlősi előember zsákmányszerző életmódot folytatott: természetes csapdákba ejtette prédáját – lovat, szarvast, őzet, őstulkot, néha orrszarvút, farkast és medvét is. Az elhullott állatok csontjaiból szerszámokat készített, így hagyva ránk a történelem egyik legősibb emberi történetét.

Samu a modern ember, a Homo sapiens elődjének tekinthető. Homo heidelbergensisnek is nevezik, mivel Samu a heidelbergi ember kortársa volt és fogai és tarkócsontja nem tér el a heidelbergi emberétől.
Manapság a Vértesszőlősön a lelőhely tanösvényként és látogatóközpontként működik.

Milyen volt Vértes László?

Visszaemlékezés 1985-ből

„Ma is mintha hal­lanám tréfásan megrovó sza­vait, mert lekéstem megbeszélt találkozásunk időpontját, lát­nám figyelmesen villanó szem­üvegét s szájában az elmarad­hatatlan. füstölgő pipát. Pontos volt és szigorú, mint­ha érezte volna, hogy kevés ideje van hátra. Szigorú min­denekelőtt önmagával szem­ben volt s kivált a munkában.”

A vértesszőlősi lelet jelentősége, hogy:

1. bizonyítja az előember jelenlétét a Kárpát-medencében kb. 300 ezer évvel ezelőtt,

2. az előemberek tüzet és gondosan megmunkált eszközöket használtak,

3. már felegyenesedve jártak és a koponyájuk térfogata 1400 köbcentiméter volt.