Vértes László könyve, a Kavicsösvény teljes, eredeti szövege csak 2010-ben jelenhetett meg. Ahogyan azt az Élet és Tudomány 2014. augusztus 15-i számából megtudhatjuk: az első példányokat bezúzták, mert az eredeti kéziratban szerepeltek a kádári diktatúrában közölhetetlen mondatok: például a Tanácsköztársaságot vörös diktatúrának nevezte a szerző és megemlítette a település szlovák nemzetiségű lakosait is. Az újranyomott példányokban ezek a mondatok már nem szerepeltek.
A vértesszőlősi ősember kőeszközei szabályosan pattintott hasítók és hasogatók voltak, gondosan megmunkálva. A vértesszőlősi előember zsákmányszerző életmódot folytatott: természetes csapdákba ejtette prédáját – lovat, szarvast, őzet, őstulkot, néha orrszarvút, farkast és medvét is. Az elhullott állatok csontjaiból szerszámokat készített, így hagyva ránk a történelem egyik legősibb emberi történetét.
Samu a modern ember, a Homo sapiens elődjének tekinthető. Homo heidelbergensisnek is nevezik, mivel Samu a heidelbergi ember kortársa volt és fogai és tarkócsontja nem tér el a heidelbergi emberétől.
Manapság a Vértesszőlősön a lelőhely tanösvényként és látogatóközpontként működik.
Milyen volt Vértes László?
Visszaemlékezés 1985-ből
„Ma is mintha hallanám tréfásan megrovó szavait, mert lekéstem megbeszélt találkozásunk időpontját, látnám figyelmesen villanó szemüvegét s szájában az elmaradhatatlan, füstölgő pipát. Pontos volt és szigorú, mintha érezte volna, hogy kevés ideje van hátra. Szigorú mindenekelőtt önmagával szemben volt s kivált a munkában.”
A vértesszőlősi lelet jelentősége, hogy:
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!