Milyen jövő előtt áll a negyedik világ?

Júliusban afrikai vezetők és néhány kimagasló nemzetközi nagyvállalat képviselője részvételével rendezték meg a Leon Sullivan-csúcsot, amelynek témája Afrika jövője volt. A résztvevők olyan együttműködésekre és lehetőségek kidolgozására törekedtek, amelyek megoldásul szolgálhatnak a fekete kontinenst jellemző problémák – az AIDS, a szegénység, az éhség és a korrupció – kezelésére.

Vörös Nóra
2006. 08. 06. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ma minden második ember nélkülözésben él a Földön. Közülük azonban egymilliárdan ahhoz is szegények, hogy életben maradjanak. Évente nyolcmillió, tehát naponta húszezer ember hal meg a szegénység közvetlen következményeként. Fekete-Afrikára pedig szinte általánosságban jellemző, hogy az embereknek még a saját élelmük előteremtésére sincs lehetőségük. Nemcsak a természeti adottságok sanyarú volta jelent akadályt, de a hatékony mezőgazdasághoz ma már elengedhetetlen kiegészítők folyamatos drágulása is. Jeffrey Sachs neves közgazdász afrikai falvakban készített felméréséből kiderül, hogy míg korábban szinte a legtöbben hozzá tudtak jutni műtrágyához, és így a földjükön meg tudták termelni az életben maradáshoz szükséges táplálékot, addig mára olyan mértékben ment fel az áruk a talajjavító szereknek, hogy a nagy többség nem engedheti meg magának. Így földjük nem terem, ami egyenes utat jelent az éhhalálhoz. Akinek netán mégis jutna élelem, azzal a malária, a tbc vagy az AIDS végezhet. Minden családban vannak olyan árvák, akiknek a szülei AIDS-ben haltak meg. A falvakban nincsenek jó erőben lévő fiatal felnőttek, csak idősek és gyerekek. De nem azért, mert a mezőn dolgoznak, hanem mert szinte mind meghaltak.
Christiane Amanpour, a BBC tudósítója például kenyai beszámolójában kiemeli, „egy dolog papíron látni a fekete kontinenst jellemző szörnyűséges adatokat, de ott lenni és végigélni mindazt a nyomorúságot, amiben ezek az emberek élnek, sokkalta elkeserítőbb”. És bár látjuk, hogy az utóbbi években az orvostudomány és a politikai élet – ENSZ Millennium-projekt, EU-s millenniumi deklaráció, Egyesült Államok, G8, Világbank – is számos erőfeszítést tett a helyzet javítására, de ez még mindig túl kevés és sok esetben túl kései. Afrikát ma elképesztő módon tizedeli a kontinensen végigsöprő AIDS. Az áldozatok döntő többsége gyermek. De sok kiskorú szüleinek halála által szembesül a gyilkos korral. Amelyiküknek akad egy kis szerencséje, azt nagyanyja védő szárnyai alá veszi, de akinek az se jut, igen
könnyen lesz a prostitúció, a bűnözés áldozata. Egy idős asszony elbeszéléséből például kiderül, hogy ő maga tizenöt árván maradt unokáját neveli egyedül. Alig félhektárnyi földje, ha teremne, se tudna elég élelmet adni minden éhes szájnak. De a szárazság miatt nem terem, így jó, ha a gyerekeknek napi egy adag élelem jut.
S hogy ténylegesen mekkora fenyegetést is jelent az AIDS, jól tükrözi az UNICEF egy nemrégiben készített felmérése. Ma a világban 2,3 millióan szenvednek e betegségben, közülük kétmillió él Fekete-Afrikában. De még megdöbbentőbb az az adat, miszerint a földünkön élő HIV-fertőzöttek kilencven százaléka gyerek. A helyzet ráadásul folyamatosan romlik. Mindennap újabb 1800 megbetegedéssel számolhatunk. Nagyon sokan még újszülöttként kapják meg a fertőzést, vagy az anyatej révén, vagy pedig még a méhen belül fertőződnek meg.
De vajon mi segíthet a legtöbb fejlődő országnál is rosszabb helyzetben lévő, így aztán méltán negyedik világnak nevezett Fekete-Afrikán? Egy olyan térséget, ahol még ma is mindennaposak a polgárháborúk, szélsőséges szervezetek tartják félelemben a lakosság nagy részét, és a mindent kisajátító és zsarnoki uralommal regnáló diktatúrák még mindig léteznek, csak komoly összefogás vagy valamiféle földi csoda emelhet ki jelenlegi helyzetéből. Számos szakértő szerint a nagyhatalmak, nemzetközi szervezetek által – bűntudatuk elfojtása céljából – nyújtott helyenkénti adományok, segélyek csak pillanatnyi segítséget nyújthatnak. Sokkalta célravezetőbb lenne, ha hosszú távú programokat sikerülne kidolgozni, amelyek a mezőgazdaság, az infrastruktúra és a társadalompolitika terén nyújtanak megoldást Afrika talpra állításához. Paul Wolfowitz, a Világbank jelenlegi elnöke nemrégiben egy afrikai vezetők és a világ gazdasági nagyhatalmai számára tartott konferencián – Leon Sullivan-csúcs – a következőket nyilatkozta: „Afrikában a béke, a stabilitás és a demokrácia megteremtése elősegítheti a gazdasági előrelépést. Míg négy vagy akár öt évvel ezelőtt is legalább 16 háború sújtotta a kontinenst, addig mára sikerült ezt hatra csökkenteni, aminek persze megvannak a pozitív hatásai a gazdaság terén is.”

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.