A rendszerváltásig a Pest megyei tököli repülőtér a hazánkban tartózkodó szovjet alakulatok birtokában volt, szintúgy, mint a mellette levő, de azzal összeépített, csaknem ezerlakásos lakótelep. A szovjet csapatok kivonulása után az állam vette át hasznosítás céljából a területet és az ingatlanokat.
– A helyi önkormányzat az első pillanattól kezdve építő jelleggel közelített a terület újrahasznosításához. Átvettük, megvásároltuk az épületeket, hogy társasházi lakásokként értékesítsük őket. Az első ütemben 444 lakást újítottunk fel, ezeket 1993 nyarától kezdve még az önkormányzat értékesítette. A tömbházak másik felét átadtuk vállalkozóknak, akik 550 lakást már piaci áron adtak el – jegyezte meg Hoffman Pál, Tököl fideszes polgármestere.
A kezdetekről a felújított épületek tervezőjének humoros történetek jutottak eszébe. – Emlékszem, amikor először jöttünk ki a szovjet csapatok távozása után, nem találtunk bejáratot a laktanya területére. Az egyik, társaságunkban levő vállalkozó szellemű szakember úgy döntött, hogy átugrik a kerítésen. A bent levő őrök elkapták, s csak azután engedték el, hogy beszéltünk a parancsnokkal, tudtára adtuk, az illető nem tolvaj, hanem velünk levő szakember – emlékezett vissza Karsádi György, aki családjával maga is a lakótelepen lakik.
Az építészt és a vele együtt dolgozó szakembereket tehát már az első pillanatban meglepetések fogadták, de igazán akkor esett le az álluk, amikor belülről is szemügyre vehették a szovjet katonáknak és családjaiknak otthont adó lakásokat.
– Miután a kormányközi megállapodás értelmében a szovjet csapatoknak el kellett hagyniuk a laktanyát, úgy távoztak, hogy mindent igyekeztek használhatatlanná tenni, ami érték volt. Szétverték az ajtókat, kiütötték az ablakokat, romossá zúzták a lakások fűtésére szolgáló cserépkályhákat. A szobákban mindenütt hegyekben állt a szemét, az épületben átható bűz terjengett. Akadt olyan lakás, amelyet a gazdája, igényének megfelelően, barna, tankoknál használt olajfestékkel mázolt ki. Volt olyan szoba is, amely a plafontól a padlóig rikító pirosban díszelgett, valószínű, hogy az lehetett a parancsnok főhadiszállása – mondja Karsádi György.
A szakemberek, miután túlélték az első sokkhatásokat, megkezdték az épületek felmérését, s azon tömbházak felújítását, amelyeket viszonylag könnyebben lakhatóvá lehetett tenni. – A környék olyan katasztrofális állapotban volt, hogy az ingatlanok iránt érdeklődőket nem is mertük behozni a laktanya területére, csak a gát tetejéről, a kerítésen keresztül, távolról mutattuk meg, hol vannak a gazdára váró lakások. Az első 444 lakás értékesítésénél nem az volt a cél, hogy az önkormányzat nyerjen az ügyön, csak az, hogy minél előbb benépesedjen a környék, mert így a lakótelep a többi érdeklődőnek is nagyobb vonzerőt jelenthetett – érvelt Hoffman Pál.
Az első nehezebb néhány év után aztán fejlődésnek indult a volt szovjet laktanya területe, s ma már 3400 lakos él a lakótelepen. – Az első lakásoknak még 22 ezer forint volt az ára négyzetméterenként, ma már tízszeres áron kelnek el az ingatlanok. A legtöbb tömbházban családok laknak, de egy épületben a görög katolikus egyház alakított ki idősek otthonát, míg egy másikban egy vállalkozók által üzemeltetett idősek otthona működik. Az Ómagyar Kultúra Baráti Társaságnak is jelképes áron odaadtunk egy épületet, de ők a mai napig nem hasznosították azt, mert különböző pénzekre várnak. Egy időben úgy volt, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem is ide költözik – mondta el Tököl polgármestere. – A lakótelep benépesedésével 6300-ról 9700-ra növekedett a város lakossága – folytatta Hoffman Pál. – Eleinte arra törekedtünk, hogy környékbelieket költöztessünk a felújított lakótelepre, aztán végül az országból mindenhonnan jöttek, de nagyon sokan érkeztek ide Kárpátaljáról és Erdélyből is. A nagy kihívást az jelentette, hogy Tökölön komoly rác és számottevő német kisebbség él, amely a település gazdasági és kulturális életére is kihat. A rengeteg fiatal család és a sok gyermek hosszú távon jótékony hatással lesz a város jövőjére, de a legfontosabb, hogy az újonnan érkezőket zökkenőmentesen integráljuk a tősgyökeres tököliek közé.
Sokan vannak, akik a kezdetektől a lakótelepen laknak. Benya Sándor az 1990-es évek elején az elsők között költözött ki az újonnan kialakított lakótelepre. A kitűnő egészségnek örvendő nyugdíjas úr 69 évet lakott a távoli, Borsod megyei Ózdon, majd 1993. októberben vásárolt lakást Tökölön, az egykori szovjet laktanya területén. – Amikor annak idején idejöttünk, nagyon megtetszett ez a hely – mondja –, a gyönyörű fák, a zöld növényzet miatt roppant hangulatos a környék. Eleinte még meglehetősen fejletlen volt a lakótelep, de az elmúlt csaknem másfél évtizedben azért sokat változott ez a városrész, s most már szinte minden van itt, ami kell. Kinyitottak a szolgáltatóegységek, boltok, van óvoda, iskola, orvosi rendelő, posta, és már épül a fedett uszoda is, csak egy gyógyszertárra van szükség. Itt már többen ismernek, mint Ózdon, s jobban is szeretek itt lakni, mint a Borsod megyei nagyvárosban.
origo.hu
Jászsági díler bukott le a rendőrök előtt átadás közben
