Az államszocializmus időszakában, majd a rendszerváltás után is a Zala megyei Lenti település közelében fekvő laktanya több szempontból is különös jelentőségű volt. Egyrészt földrajzi helyzeténél fogva az ország egyik legkomolyabb déli, határ menti katonai objektuma volt, másrészt a lakosság rettegte ezt a híres-hírhedt laktanyát. Voltak évek, amikor ez volt az ország legnépesebb papi „szemináriuma”, hiszen sok teológiai hallgató is itt töltötte katonaéveit. – Újoncként itt képeztek ki, később hivatásos katonaként is hosszú évekig itt szolgáltam. Az alakulatnak rendkívül rossz híre volt a lakosság körében, de szerintem nem volt olyan vészes a helyzet. Az egyetlen gondot az jelentette, hogy ez a laktanya nagyon messze esett mindentől. Lenti belterülete öt kilométerre van innen, ha pedig valakit a keleti országrészből soroztak be, annak egy napig tartott az út ide, s vissza is. Sokan büntetésből kerültek hozzánk. Nem maga az alakulat jelentette a büntetést, hanem a több száz kilométeres távolság az ország távolabbi részeitől. A 26. Bottyán János gépesített lövészdandár, amelyben 2000–2200 katona teljesített szolgálatot, 1997-ben szűnt meg, miután a délszláv háború nyugvópontra jutott – emlékezett vissza Bertalan József biztonsági őr, aki egy időben szolgált Zalaegerszegen is.
Miután a 26. Bottyán János gépesített lövészdandár megszűnt, a laktanya csaknem 40 hektáros területe az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. tulajdonába került. – A kezdetektől fogva itt dolgozom, s kollégáimmal együtt mi látjuk el az objektum őrzését. A laktanya a szemünk előtt ment tönkre, lett az enyészeté. A természet fokozatosan hajtotta uralma alá a területet, és amikor 2002-ben Lenti önkormányzata visszakapta az ingatlanegyüttest, a sűrű növényzettől szinte semmit sem lehetett látni. Aki megállt a kapunál, az nem vette észre az épületeket, annyira benőtt mindent a gaz. Az ingatlanok tetejének vízelvezető rendszere eltömődött, az épületek szétáztak. Lenti város vezetését ilyen siralmas állapotok fogadták, mikor a tulajdonukba került a terület – jegyezte meg a biztonsági szakember.
A településnek komoly gondot okozott, hogy miként hasznosítsa az államtól megkapott csaknem 40 hektáros területet, annál is inkább, mert a laktanya 2002-ben már katasztrofális állapotban volt. Végül úgy döntöttek, hogy rendbe teszik a gazzal benőtt ingatlanegyüttest, s vállalkozókat csábítanak az egykori laktanya területére. Amikor 2002-ben Nógrádi László fideszes városvezető a település élére került, első dolga volt, hogy maga köré polgármesteri kabinetet szervezzen, amely komoly szerepet kapott a laktanya rehabilitációjában is. – Ennek a testületnek a keretein belül, részben külső kollégákkal, egy pályázatíró és pályázatmenedzselő csapat jött létre. A társaság első ujjgyakorlata az Orpheus-programon belül a laktanya környezetvédelmi rehabilitációjára megírt pályázat volt. Tisztában voltunk vele, hogy egyedüli kitörési pont az itthon és az Európai Unióban kiírt pályázati források megszerzése lehet számunkra. Tudtuk, hogy elképzeléseink csak az ilyen pályázati pénzek elnyerésével válhatnak valóra – fogalmazott Nógrádi László.
Az Orpheus-program keretében kiírt pályázat segítségével Lenti város több mint 133 millió forint uniós pénzt kapott. – Mindenki, magunk között mi is, Orpheus néven ismeri ezt a programot, de a hivatalos neve Integrált helyi fejlesztési akciók ösztönzése. Az ezen a pályázaton nyert pénzt egyebek mellett városközpontok és elhagyott laktanyaterületek átalakítására, romos épületek turisztikai célú hasznosítására, a közlekedés fejlesztésére és humánerőforrás-fejlesztésre lehetett felhasználni. Lenti város önkormányzata több mint 133 millió forintot nyert ilyen pályázaton, amelyből a laktanya környezetvédelmi rehabilitációját végezhették el – közölte Drácz Zoltán, a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. programmenedzsere.
Lenti város önkormányzata azonban nemcsak a gaztól és a romos épületektől szerette volna megtisztítani a területet, hanem közművesíteni is kívánta az egykori laktanyát. Ezt szintén pályázati pénzből valósították meg, az infrastruktúra kiépítésére 52 millió forintot nyertek a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács egyik pályázatán. A munkálatok elvégzésére közbeszerzési eljárással találtak megfelelő vállalkozót. – A szerződésben foglaltak szerint lefektettünk több mint 3 kilométer gerincvezetéket, amely a terület ivóvízellátását biztosítja majd. Ennél hosszabb csatornahálózatot építettünk ki, amelynek segítségével az egykori laktanya csatlakozni tud a város szennyvíztisztító rendszeréhez. Elbontottunk több romos épületet, valamint a gazt is el kellett tüntetnünk. Számtalan villanyoszlopot, több száz méter kerítést, több egykori üzemanyagtartályt számoltunk fel, és sok száz négyzetméter betont törtünk fel – jelentette ki Szabadics Zoltán, a Szabadics Közmű és Mélyépítő Kft. ügyvezető igazgatója.
A startra kész állapotba hozott területen ma már kisebb vállalkozások működnek, de a város vezetése további cégekkel tárgyal a terület hasznosításáról.
– A területen már működik egy betonkeverő üzem, és állattenyésztők is birtokukba vettek egy kisebb területet. Tárgyalunk egy német faipari vállalkozással, amely telephelyet létesítene itt, valamint egy használtgumi-feldolgozó üzem is ide települhet a közeljövőben. Jelentkezett egy amerikai csoport, amely hűtőházakat építene gyümölcs tárolására. Szeretném, ha a határ közelsége miatt létesülne itt egy kamionmosó is – vázolta a terveket Nógrádi László polgármester.
origo.hu
Ők az ukrán kémek, akiket Magyarország kiutasított
