Beszédében arra hívta fel hallgatósága figyelmét, hogy az Egyesült Államok 1956-ban a magyar forradalom idején több hibát is elkövetett, például azt, hogy a CIA-nak – az amerikai központi hírszerző hivatalnak – semmilyen információi nem voltak Magyarországról. Ön szerint elsősorban emiatt vonakodott Washington segítséget nyújtani a forradalmároknak, vagy egyáltalán nem akartak beavatkozni? John Foster Dulles akkori külügyminiszter, az elnyomott országok felszabadításának feltétlen híve ugyanis akkor október 27-én azt nyilatkozta, hogy az amerikai kormányzat nem tekint potenciális szövetségesekként a kelet-európai államokra.
– Úgy vélem, az amerikai kormányzat őszintén támogatta a magyarok demokráciáért vívott harcát, de a beavatkozás következményeire nem gondoltak, s nem voltak felkészülve egy, a Szovjetunióval vívott háborúra. Attól tartottak, ha bármilyen katonai segítséget nyújtanak Magyarországnak, a háború nagyobb területre is kiterjed. Ezt nem akarták kiprovokálni, ugyanakkor alternatív tervvel sem rendelkeztek. A harci fellépés egyszerűen azért nem valósulhatott meg, mert a forradalom teljesen váratlanul érte Washingtont. Visszatekintve az akkori eseményekre, úgy hiszem, ettől függetlenül más módon is segíthették volna a magyar forradalmárok harcát. Világosabban kifejezhették volna szolidaritásukat és azt, hogy a szovjet elnyomás nem elfogadható. Ugyanakkor megjegyezném, hogy az Egyesült Államok Kuvait segítségére sietett, amikor Irak megszállta az országot 1990-ben.
– Hogyan fogadták az Ön hazájában a forradalomról szóló híreket? Hogyan vélekednek ma az amerikaiak az 1956-os eseményekről?
– Az amerikai kormányzat reakcióját jól ismerjük: a megdöbbenés jellemezte, és eluralkodott a káosz. Arra biztatták az elnyomott népeket, kezdjenek forradalmat, de amint azt megtették, a Fehér Ház nem tudta, mitévő legyen. A közvélemény ennek ellenére úgy vélte, a hősies magyarok a kommunizmus ellen harcoltak. A forradalom minden bizonnyal javított a magyarok külföldön alkotott képén, hiszen ez volt az első olyan eset, hogy egy nemzet fegyverekkel felkelt a szovjet csapatok ellen. Nem véletlenül szimpatizáltak oly sokan az emigrációba vonult magyarokkal. Úgy hiszem, ötven év távlatából sem változott sokat ez az elképzelés.
– George W. Bush budapesti látogatásán sokan felvetették, hogy az amerikai elnök nem beszélt az amerikaiak felelősségéről. Ön szerint az Egyesült Államokat terheli erkölcsi felelősség amiatt, hogy meghiúsult a forradalom?
– Természetesen nem. A felelősség egyedül a Szovjetuniót és a magyar kommunistákat terheli. Az amerikaiak természetesen sokat ügyetlenkedtek, de az amerikai elnöknek nem lett volna értelme bocsánatot kérnie vagy felelősséget vállalnia a levert szabadságharc miatt. Ezt hadd tegye meg Vlagyimir Putyin.
– Az amerikai elnök továbbá párhuzamot vont az 1956-os Magyarország és a Szaddám Huszein rezsimje alatt élő Irak között: szerinte mindkét ország népét a szabadság vágya hajtotta. Megállja a helyét ez a párhuzam?
– Két különböző szituációról van szó, de véleményem szerint lehet párhuzamot vonni a kettő között. Úgy vélem, az irakiak többsége stabil demokráciában szeretne élni. Ugyanakkor Irakban létezik egy nagy csoport, amely nem híve ennek az elképzelésnek. Elkötelezettek az iránt, hogy Irak ne váljon nyugati típusú demokratikus kapitalista társadalommá. Ez az, ami Irakot gátolja az előrehaladásban. Az elnök tehát helyesen mondta, hogy az Irakban élők többsége szívesen élne egy olyan független országban, mint Magyarország.
– Korábbi írásaiban arról a meggyőződéséről adott hangot, hogy George W. Bush őszintén beszél, amikor azt hangoztatja, hogy a világ minden elnyomott országában demokratikus változásokat kell végrehajtani. Az iraki háborút is csupán emiatt indították?
– Természetesen más okai is voltak a háborúnak. Higgye el nekem, ők őszintén hitték, hogy Irakban tömegpusztító fegyverek vannak. Másodszorra az is fontos volt számukra, hogy legyen a Közel-Keleten egy olyan nyugati demokrácia, ahol nyugodtan állomásozhatnak az amerikai csapatok. Az olaj nem játszott olyan nagy szerepet, bár tudom, hogy Európában sokan ezt hiszik. A Bush-kormányzat abban hitt, hogy Irakot egy sztálinista vezető irányítja, és helytelenül úgy látták, Irakban senki sem szerette őt. Úgy gondolták, a Szaddám-rezsim megdöntése után lesz alternatív hatalom Irakban, de bebizonyosodott, hogy ez nem így van. Ráadásul azt hitték, az amerikai csapatokat örömmel fogadják, s hősökként kezelik Irakban. Ezek voltak a megszállás melletti érvek. Sajnálatos módon teljes mértékben tévedtek, és fogalmuk sem volt arról, hogy milyen valójában az iraki társadalom. Ez volt a legnagyobb hibájuk, nem az, hogy végül nem találtak tömegpusztító fegyvereket.
– Mi az, amit az iraki társadalomról nem értettek meg?
– Leginkább a struktúráját nem értették meg. Nem értették meg azt az utálatot, amelyet bizonyos csoportok tápláltak egymás iránt, azt, hogy hogyan fogadják a külföldi megszállókat. Nem gondolták volna, hogy ilyen szervezett ellenállás lesz, amely hosszú ideig eltart.
– Hazánkban nemrég – egy kiszivárgott hangfelvételen – Gyurcsány Ferenc bevallotta, hogy az elmúlt másfél, két évben ő és kormánya reggel, éjjel meg este hazudott a magyar szavazóknak, ezzel megtévesztve őket a gazdaság valódi állapotáról. Hogyan reagálnának az amerikaiak egy Bush-vallomásra, amelyben bevallja, hazudott Irakról?
– Bush elnök még magántársaságban sem vallana be ilyesmit. Szerintem hasonlóan reagálnának az amerikaiak, mint a magyarok. Az emberek feltehetőleg felháborítónak tartanák, és az utcára vonulnának. Sokat ártana Bush és pártja megítélésének.
origo.hu
A ChatGPT nem tudta megoldani a matekérettségi egyik feladatát
