Tovább, tovább!

Ma ötven esztendeje, 1956. október huszonnyolcadikán jelentette ki Nagy Imre miniszterelnök először, hogy ami az országban történik, az forradalom. Tehát nem a csőcselék hőbörgése, zavaros fejű emberek botrányokozása. Vajon most, ötven évvel később eljut-e a regnáló hatalom ahhoz, hogy kijelentse, az országszerte zajló tüntetések nem rendbontások, nem a csőcselék randalírozása, hanem valami más. Egyelőre úgy néz ki, erre kevés az esély. Néhány nappal a hétfői brutális rendőrattak után csütörtökön ismét – ha kisebb méretekben is – tombolt a hatalom. Látható, hogy ezek odafönt semmit nem tanultak, lepergett róluk a hétfői nap tanulsága. Szeretnék előreugrani, mondjuk, egy esztendőt, vajon mivé lett ez a haza, megmarad-e Gyurcsány ázsiai tempójánál.
Sok múlik rajtunk! Mert vannak eszközeink, lehetőségeink, vannak nemzetközi fórumok, amelyek megfékezhetik ezt az eszement ámokfutót a maga rohamrendőreivel, a neoávéhával. Vajon tudunk-e élni ezekkel a lehetőségekkel, vagy végképp balkanizálódik az ország?
Legyen bennünk kurázsi. Mutatott már a magyar nagyobb bravúrt is a történelem során. Hiszem, hogy így lesz! Mert ez a Gyurcsány-vár (majdnem Apró-villát mondtam) már eresztékeiben recseg. Senkit ne tévesszen meg a bájgúnár kevély kakasjárása…