A zöldhasú tánca

Miközben tavaly történelmi rekordot állított fel az Egyesült Államok külkereskedelmi hiánya, az utóbbi öt esztendőben hatalmas többletbevételre szert tevő olajexportáló országok csökkentik dollártartalékaikat, és inkább euróra, japán jenre és svájci frankra váltanak. A dollártól való elfordulásnak elsősorban az az oka, hogy a zöldhasú csaknem negyven százalékkal inflálódott az előző hat esztendőben. Az amerikai gazdaság helyzetét tovább nehezíti, hogy erre az évre két és fél százalékra mérséklődhet a bővülés.

Valóra válhat az USA központi bankjának rémálma, ha az olajexportáló országok öt év alatt tízszeresére növekedett pluszbevételeik egyre nagyobb hányadát őrzik majd euróban, jenben és svájci frankban, megtörve ezzel a petrodollárok eddigi egyeduralmát. A dollár könnyen ördögi körbe kerülhet, amelynek kiindulópontja a jelenleg kizárólag dollárért kapható olaj árának változása. A 2002-től meredeken emelkedő nyersolajárak tavaly nyáron megközelítették a nyolcvandolláros rekordszintet, hatalmas többletbevételhez juttatva a világ legnagyobb olajexportőreit, amelyek viszont egyre kevesebb pénzt szeretnének a gyenge dollárban tartalékolni.
A trónfosztás első markáns jele, hogy decemberben a világban forgalomban lévő euróbankók értéke átvette a vezetést a dollártól, elérve a nyolcszázmilliárd dolláros szintet. Bár az Egyesült Államok valutája a legelterjedtebb fizetőeszköz a világon, és a jegybankok továbbra is ebben a valutában őrzik tartalékaik legnagyobb részét, a tendencia egyértelműen az erősebb és értékállóbb valuták előretörése felé mutat: a dollárhegemónia falain egyre több a repedés.
A legfontosabb szénhidrogén-exportőr államok között szereplő Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Kuvait és Katar, az Öböl Menti Együttműködési Tanács tagjai, amely Ománnal és Bahreinnel együtt 2010-re már saját valuta létrehozását tervezi.
Az OPEC-tagállamok második leghatalmasabb olajexportőre, Irán nemrég váltott át az euróalapú elszámolásra, és az eredeti szándék szerint euróban, jenben és jüanban is jegyző teheráni olajbörze terve továbbra is Damoklész kardjaként lebeg a petrodollár globális uralma felett. A zöldhasú iránti kereslet megingását jelentené ugyanis, ha az eddig kizárólag dollárért vásárolható fekete arany más valutákban is jegyezhető lenne.
Eközben a világ második legnagyobb olajexportáló állama, a nagyrészt az Európai Unióval kereskedő Oroszország is ötmilliárddal csökkentette dollártartalékait, míg euróbetéteit 16 milliárddal növelte. Az OPEC-országok is hasonló utat választottak: a dollárkészletek lefaragásával párhuzamosan egyre nagyobb mértékben a kisebb inflációjú euróban és jenben tartják megtakarításaikat.
Venezuela, az ötödik legnagyobb olajexportőr tavaly májusban jelentette be, hogy – tekintettel a fagyos amerikai kapcsolatokra – komolyan fontolóra veszi az euróra történő átállást.
A zöldhasútól való elfordulás legfontosabb oka, hogy a valutatartalékokat őrző jegybankok egyre kevésbé hajlandók finanszírozni az utóbbi hat évben csaknem 40 százalékkal gyengülő amerikai valuta értékcsökkenését. Mindez természetesen további negatív hatással bír a dollárra, amelynek inflálódása ellenére is rekord kereskedelmi hiány alakult ki tavaly az amerikai gazdaságban. A gyenge dollár ugyanis elvileg javítja az USA-termékek külföldi piacra jutását, vagyis emeli az exportbevételeket, ám az olajimportra fordított hatalmas pluszkiadások elviszik ezt az előnyt. A világ olajfogyasztásának negyedét, földgázfogyasztásának pedig 40 százalékát elnyelő amerikai gazdaság évről évre egyre többet fizet energiaexportőreinek.
Tovább ront a helyzeten a Kínával szembeni óriási külkereskedelmi negatívum, amely az összesen 800 milliárd dollárra rúgó USA-deficit negyedét teszi ki. Nem véletlen, hogy az amerikaiak egyik legfontosabb célja lebeszélni Kínát a gyenge jüanról, amely még versenyképesebbé teszi az amúgy is olcsó kínai exportcikkeket, tovább növelve a kínai–amerikai külkereskedelmi reláció aránytalanságát. A dollár ördögi köre így egyre inkább bezáródni látszik: minél gyengébb a zöldhasú, annál többet kérnek egy hordó olajért, drágul az összes importáru, még jobban rontva a külkereskedelmi mérleget.
A rekordhiányt immár a lelassuló amerikai GDP is egyre kevésbé képes kiegyensúlyozni: a csaknem két és fél százalékosra csökkenő bővülés ugyanis újabb negatív rekordot jelenthet az amerikaiak számára.