Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) bejelentette, hogy a júniusban a Nemzetközi Űrállomásra induló Endeavour űrrepülőgép hattagú személyzetében ott lesz az idahói McCallban élő, ötvenhat éves Barbara Morgan tanítónő is. Ő volt az éppen huszonegy esztendővel ezelőtt, 1986. január 28-án megsemmisült Challengeren utazó pedagógus, Christa McAuliffe tartaléka. A biológiadoktorátust szerzett Barbara Morgan az Endeavour fedélzetére milliónyi bazsalikomcsírát visz majd magával, amit a Földre visszatérve iskolás gyerekek kapnak meg. A tanítónő reméli, hogy az űrt megjáró növényeket megérintve a gyerekek elgondolkodnak saját jövőbeli szerepvállalásukról a NASA űrprogramjában.
Emlékezetes: az 1984-es választási évben Ronald Reagan elnök hirdette meg az amerikai pedagógusoknak, hogy az ő soraikból kerülhet ki az első civil, akit az űrbe küldenek. Így akarta átplántálni az iskolákba az Egyesült Államokban mindig is kétségtelenül létezett lelkesedést az űrhajózásért. Nem kevesebb mint 11 145 pedagógus pályázott a repülésre, és a végül megmaradt tíz jelölt 1985. július 19-én, fotósok és tévékamerák kereszttüzében léphetett be a Fehér Ház Roosevelt-szobájába. Ezután George Bush alelnök beszélt „a pedagógusok nagy feladatáról”, majd következett a döntő pillanat. Az alelnök bejelentette, hogy a végső kiválasztásból Christa McAuliffe került ki győztesen.
„Amennyiben McAuliffe aszszony bármilyen okból akadályoztatva lenne, egy idahói tanítónő kerül a helyére”, és amikor George Bush kimondta a nevét, Barbara Morgannek elállt a lélegzete. Később így emlékezett vissza: „Csodálatos, felejthetetlen érzés volt.” Valahol belül azonban egy kissé bántotta, hogy nem ő lett az első, nem ő repülhet. Nem sejthette, hogy ez a kis vereség az életét mentette meg.
Barbara Morgan a Challenger indulását az egyik NASA-épület tetejéről kísérte figyelemmel. Amikor az űrrepülőgép megsemmisült, amikor a felfoghatatlan mindenki szeme láttára valósággá vált, akkor úgy tűnt, hogy a szörnyű tragédia egy egész korszak céljait semmisítette meg. Barbara remegve és zokogva rohant oda a férjéhez, aki szótlanul vigasztalta a dísztribünön. A katasztrófa után a tanítónő így nyilatkozott: „A szerencsétlenség után hetekre volt szükségem önmagamra. A NASA-nál senki nem írta elő nekem, még csak nem is sugallta, hogy mit kell tennem vagy mondanom.” Minden pátosz nélkül, mintha a világ legegyszerűbb dolga lenne, így folytatta: „A szerencsétlenség után egy pillanatra sem vetődött fel bennem, hogy mindent odadobjak, szakítsak az egésszel. Ellenkezőleg. Vitathatatlannak éreztem, hogy át kell vennem Christa helyét.”
Az idő azonban az asszony ellen dolgozott. Bár az Egyesült Államok sikeresen visszatért a világűrbe, a civil űrprogram háttérbe szorult a most már fontosabbnak ítélt tervek mögött. Évek teltek el, de a Teacher in Space program egyre csak halasztódott. Barbara Morgan viszont egy percre sem adta fel, az 1990-es évek közepén sikeresen elvégezte a NASA mission specialist (küldetésszakértő) kiképzését, és így ma már hivatásos űrhajósjelöltnek számít. Nemrégiben így nyilatkozott egy újságírónak: „Nem félek. Egy pillanatig sem habozom majd, ha be kell lépnem az űrrepülőgépbe. Christáért teszem.”
Egyre többen vallják magukénak azt a véleményt, hogy nem a New York-i vagy Los Angeles-i előkelő hölgyek, hanem a Barbara Morganhez hasonló asszonyok testesítik meg az amerikai női ideált: kicsattanóan egészséges, tisztességes és optimista. A 171 centiméter magas, zöld szemű asszonyt férje is mindig támogatta, támogatja döntésében, és „nagyon büszke rá.” A tanítónő előadásaiban erről csak annyit mond: „Úgy vagyok ezzel, mint a NASA. A gondok nekem nem akadályok, hanem lehetőségek, kihívások.” McCall polgármestere Barbara Morgant azokhoz az asszonyokhoz hasonlította, „akik az első telepesekkel érkeztek hazánkba”. Közvetlen környezete még egyszerűbben fogalmaz: „Barbara, a rendíthetetlen.”
Ha megvalósulnak Barbara Morgan tervei, s ott lesz júniusban az Endeavour fedélzetén, akkor megdönti az űrutazásra várakozás világrekordját, amelyet most Don Lind amerikai űrhajós tart. 1966. április 4-én választották ki, de csak 1985. április 29-én indulhatott el a világűrbe. A két dátum között 6965 nap, azaz több mint tizenkilenc év telt el. A tanárnő ezt nagyjából három esztendővel fogja felülmúlni.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
