Lesencefalu gótikus temploma

R E J T Ő Z K Ö D Ő M A G Y A R O R S Z Á G

A Tapolcai-medence lapályának nyugati peremén, 400 méteres tengerszint feletti magasságot elérő hegyek lábánál kis településbokrot alkotnak a Lesence előnevű falvak. Lesencefalu, -tomaj és -istvándi nevének előtagja a közelükben, Uzsa felől a Balatonba igyekvő Lesence-patak nevének átvételéből származik. A szláv eredetű szó jelentése: mogyoró, mogyorófa. Lesencefalu hivatalosan 1940 óta viseli mostani nevét, korábbi okiratokban Németfaluként, Lesencze-Németfaluként szerepelt, német származású középkori telepeseire utalva.
Háromszáznegyvenen élnek ma Lesencefaluban, kevesebben, mint az 1787. évi összeíráskor, s feleannyian sem, mint a XX. század elején laktak itt. A település címerében látható gesztenyefalevél és szőlőfürt a környék mediterrán éghajlatára, a napsütötte déli lejtők szőlőskertjeire utal; a templomtorony a falu plébániai egyházának gótikus harangtornyát ábrázolja.
A község neve – Németfaluként – 1365-ben bukkan fel először írásban, 1516-ban ugyanebben a formában szerepel. A középkorban a Tomaj nemzetség birtoka, tőle, leányági öröklés révén, a Tóti Lengyel család javadalmai közé került. A szigligeti várbirtok tartozékaként foglalták el 1564-ben a törökök a falut, tartós hódoltságára vall, hogy jobbágyai még 1629-ben és 1632-ben is adóztak a töröknek. A XVII. század végére a község elnéptelenedett. Újra lakott helyként írták össze 1715-ben, lakosait öt évvel később Tomajéval együtt vették számba. Újkori földbirtokosai a Nedeczkyek, Festetichek és a Károlyiak voltak, ez utóbbi grófi család egészen 1945-ig bírta.
Németfalu Péter nevű plébánosáról egy 1421-ben kelt okiratban olvashatunk, a templomról azonban csak jóval később, 1516-ban, majd három évre rá történik említés. A hódoltság idején elhagyott templomot 1745-ben működőnek jelöli Padányi Bíró Márton püspök vizitációs jegyzőkönyve. Patrónusai ekkor Szent Péter és Pál apostolok. Kisebb renoválására 1788-ban került sor, nagyarányú átépítése 1808–1809-ben történt Nedeczky Károly veszprémi prépost jóvoltából.
A barokk-klasszicista stílusú hajó nyugati oldalához kapcsolódó torony szerencsésen megőrizte XV. századi gótikus mivoltát. Két vaskos pillér támogatja az alul négyszögletes, emeletein nyolcszögletűvé átmenő, szép arányú építményt. Felül minden égtáj felé csúcsíves ablak néz, ormát kő gúlasisak díszíti. Földszinti kapualjában látható a gótikus bejárat vállköves kerete, fölötte háromkaréjos vakmérmű, benne erősen megkopott domborművel. A torony régebbi bronz harangján ez a felirat olvasható: „Brunner János Budán 1774-ben öntött engem.”