Mindent kiszivárogtatok (VI.)

(KÖD)
Újév első napjának reggele ezzel fogadott. Mért, hogy azonnal képzettársítok? „Ez éles, tiszta (???) szürkület való nekem”? (nekünk?) Mondják, minden hasonlat sántít… „Felötlik s eldobom.” „Nyüzsgő s áradó a lét”? Inkább „dadog.” „A törvény a tiszta beszéd”? „Lelkünkre így ül ez a kór”, „lerakódik…” „Köd előttem, köd utánam”. „A törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol.” Maradjunk a prózai ködnél… (Mert ami van – mielőtt „széthull darabokra” – sem költészet… (S „a darabka utálja már a darabkát is”.) „S mert a nemzetekből a szellem, nem facsar nedves jogokat, hát új gyalázat egymás ellen serkenti föl a fajokat. Az elnyomás csapatban károg…” S mivel a sorozat címe az, ami: „a földgolyón nyomor szivárog…” – De suszter, maradjak a kaptafámnál…

(EZÚTTAL A HÍR TV-NÉL)
Karácsonykor mondhattam el egy interjúban… Illetve azt mindjárt elmondom, mit… előtte azonban arról, hogy szilveszterkor már ki sem nyitottam a televíziót. Múlt héten már megírtam, most éppen csak utalok rá: irtózom a kötelező szilveszteri „jópofiságtól”. Nagy kivétel, hogy engem, mint humoristát, moralistaként is emberszámba vettek a Hír Tv-nél. És nem az év utolsó napján, hanem karácsonykor. Tehát „érintettség okán” ezt a csatornát nem bánthatom. (Megteszik ezt mások.) – Kellene még egy rávezető mondat, hogy elfogadtathassam (inkább, hogy elsüthessem) végre, ha már a ködöt említettem, pár dédelgetett mondatomat ezzel kapcsolatban. Mert:

(EGY TELEVÍZIÓS ÖTLETEM IS VOLNA)
– A hintőpor közvetítése. Úgy képzelem, hogy a képernyőn egy nagy köd látszódna. Előnyös megvilágításban… Ködlámpával. S akkor mindenki megnyugodna, hogy ez nem valódi köd… csak működik megint a televízió.

(A BUDAPESTI KAMARASZÍNHÁZBAN IS ELMONDTAM)
– Amit a Hír Tv-ben. Előtte szabadkoztam… hogy azért annyira nem vagyok eltelve magamtól… (egyáltalán nem vagyok), hogy két nappal az újév előtt saját kútfőből adjak valami útravalót. Móra Ferenc Szeptemberi emlékéből idéztem… idéztem fel… produkció-mentesen pár sort, mert úgy éreztem nagyon is áthallásos.

(AZ APÁT MÓRA MÁRTONNAK HÍVTÁK?)
A novellában és a tényleges életben – kérdeztem. S aztán Móra Ferencnek ebből a felnőtt korában felidézett remekéből elmondtam, hogy az író második gimnazistaként osztályelső volt, de az apa nem tudta tovább fizetni a tandíjat, és így ki kellett maradnia az iskolából.

(LEÍRÓDIK)
– A következő szeptember elseje. Diáktársai ugyanazon az úton indulnak az iskolába, kocogtatnak Móráék zsalugáterén, ő, Móra Ferenc, bújt színbe-ólba… ezt Dante kifelejtette a Poklából, a többiek mehettek iskolába, ő, az osztály legjobb tanulója, nem.

(DE AZTÁN A BRAVÚR)
– A kötelező… („Ránk is úgy vár az új világ”) – És elmondtam a színpadon és a képernyő előtt, hogy Móra már pár nap múlva ott volt a Templom téren… mert akkor még az iskola és a templom egy erőtérben volt… Szép idő volt, kívülről bemászott az iskolába a nyitott ablakon… a pedellus portálja előtt el, leguggolva… a tantermek ajtajai is nyitva voltak, ő a saját osztályához ment s hallotta, ahogy a diákok felelnek s ahogy a tanárok magyaráznak, s ő is haladt így velük… (kicsöngetéseknél ugyanazon az úton vissza, el.)

(SZEPTEMBER VÉGÉIG NEM IS VOLT SEMMI BAJ)
– Hanem akkor a latin órán a tanár a nyelv szépségéről beszélt, hogy milyen érc-csengésű a latin, hogy a nyelvek nyelve. – Ki tudná például szépen szabatosan magyarra lefordítani azt, hogy „Unus es Deus!” S akkor egy uradalmi inspektor fia, a nagy unszolásra nagynehezen felkecmergett, és: Egy vagy Isten-re fordította. – Nem, hát a szórend – korholta a tanár. Egy Isten vagy – javította ki magát a diák még rosszabbra. Mire a tanár: – Hát nem érzitek, hogy a latinban valahogy több van?! S akkor Móra Ferenc nem bírta ki és bekiáltott: Egyedül te vagy az Isten! – És vége volt mindennek… összerogyott… fizikailag is megsemmisült… De mégse. A tanár meghallotta, kiment a gyerekhez, lehajolt hozzá, felemelte, bevitte az osztályba, s attól fogva Móra Márton fiának nem kellett tandíjat fizetnie.

UNUS ES DEUS
– Egyedül te vagy az Isten! Ha egy kicsit messze is vagy, néha, de nagyon vagy!
Hát így kívánjunk egymásnak Boldog(abb) Újév (ek)et!