Nem élt a kormány a kedvező lehetőséggel

Az utóbbi öt évben folytatott monetáris politika sikerét jelzi az árstabilitás fokozatos elérése, az eredmények fenntartását azonban elsősorban az erőteljesen expanzív fiskális politika és a kiigazítás halogatása akadályozta meg – állapította meg Szapáry György a Pénzügyi Szemle című folyóirat legutóbbi számában. A Magyar Nemzeti Bank alelnöke kritikával illette azt, hogy 2003 második felétől a magyar gazdaság ugyan rendkívül kedvező globális környezetben működött, ám ezt a „kegyelmi” állapotot – amit az alacsony globális piaci hosszú hozamok és a kockázati felár csökkenése jelentett – nem használta fel költségvetési pozíciójának javítására. Ellenkezőleg, a kedvező külső finanszírozási kondíciók erőteljesen expanzív fiskális politikával társultak – mutatott rá.
Hozzátette, hogy miután a legnagyobb központi bankok 2005– 2006-ban kamatemelésbe kezdtek, a kockázati étvágy a feltörekvő piacok iránt csökkenni kezdett. Így a 2006-ban kezdődő kiigazítás már sokkal kedvezőtlenebb nemzetközi környezetben fogja elérni negatív keresleti hatásának csúcsát. Az alelnök szerint kevésbé expanzív fiskális politikával, illetve korábban végrehajtott hiánycsökkentő intézkedésekkel jóval kisebb kiigazításra lenne szükség, ami alacsonyabb kereslet-visszaesés és növekedési áldozat mellett lenne végrehajtható.
Szapáry szerint a monetáris politika a kiigazítás bejelentését követően új kihívásokkal nézett szembe, amit az akkori gyenge forintárfolyammal és emelkedő hozamokkal indokolt. Tanulmányában a jegybank alelnöke bírálta, hogy a kiigazító lépések számottevő részben a költségvetés bevételi oldalára irányulnak, s komoly inflációs hatással járnak, míg a kiadási oldalt érintő intézkedések hosszú távú fenntarthatóságát megkérdőjelezte.
A kialakult helyzet felvet egy kérdést, nevezetesen, hogy a monetáris politika szempontjából mi a helyes reakció abban az esetben, ha a költségvetési politika erős túlköltekezése nagymértékű folyófizetésimérleg-hiányt okoz – írta. Úgy véli, hogy ha a jegybank a kamatszint alacsonyan tartásával és a forint árfolyamának komolyabb mértékű gyengülése tolerálásával kísérelné meg a költségvetés konszolidálásának támogatását, nagy valószínűség szerint a helyzet tovább romlana, újabb inflációs spirálba sodródna a gazdaság.
Szapáry György ezért úgy véli, hogy a jegybank a fiskális politikát úgy tudja leginkább támogatni, ha saját hitelességének megőrzésére és inflációs céljának elérésére törekszik. Ezen túlmenően csak a következetes kommunikáción alapuló meggyőzés eszközével próbálhatja felhívni a figyelmet a túlzott hiány fenntarthatatlanságára és az elkerülhetetlen korrekció várható költségeire – szögezte le Szapáry György. Hozzátette: a hiteles kommunikációhoz tartozik az is, hogy a jegybank mindig igyekszik bemutatni a költségvetés valós helyzetét, akkor is, ha ez nem mindig vált ki egyértelmű lelkesedést.